Budapest fürdőiben a kultúra, a történelem és a szórakozás találkozik egymással. Ezek az épületek az elmúlt korokról, letűnt századokról mesélnek nekünk, miközben vizeik gyógyító erőt, kültéri medencéik kellemes hűsölést nyújtanak. Első fürdőink története Buda 1541–1686 közötti török megszállásának idejéig vezethetők vissza.

A Rudas gyógyfürdő egy olyan forrásnak köszönheti létét, amelyről már Anjou-uralkodóinknak is tudomása lehetett. Az oszmánok hódítása előtt kalocsai érsekek birtokolták a területet, s annak fürdőjét alakíttatta át két budai pasa is (Hadim Ali, majd később Szokoli Musztafa), így nyerve el azokat a török-iszlám építészeti formákat, amelyekből valamennyit ma is látni lehet.

A Rudas gyógyfürdő. Legrégibb, török kori szárnyára a Gellért-hegy árnyéka vetül (Fotó: Civertan)

A törökök eredetileg „Zöldoszlopos fürdőnek” hívták. Az Oszmán Birodalom kiszorítása után sokáig elhanyagolták, majd a XVIII. század végén kezdték bővíteni, s lett egyre népszerűbb. Újabb és újabb szárnyakat kapott, majd a második világégés csonkította meg, ézért kellett újjáépíteni. A rendszerváltás hajnalán Hollywood is kihasználta különleges hangulatát (az 1988-as Vörös Zsaru című Schwarzenegger-film nyitó jelenetét itt vették fel). Az ezredforduló után felújították, így visszanyert abból a klasszicista köntösből, amellyel korábbi építészmesterei megajándékozták.

Nem sok híján szomszédja lehetne a Rudasnak, mindössze pár száz méterrel arrébb jutunk el a hasonló életutat megjárt Rác gyógyfürdőhöz: szintén a török korban született, s területében folyamatosan gyarapodott. A Rudaséhoz hasonló nyolcszögletű kupolacsarnok jelenti a törökök építtette apró szárnyat (nem véletlenül hívták „kis fürdőnek”, törökül Kücsük Ilicának). Buda 1686-os visszafoglalását szinte sértetlenül megúszta. 

A Rác gyógyfürdő. Érdekes kontrasztban a különböző századok építészeti jegyei (Fotó: Civertan)

A XIX. században élte fénykorát, kibővítése csak még népszerűbbé tette, kiváltképp az Ybl Miklóshoz fűződő romantikus és neoreneszánsz bővítmény csodájára jártak. A Rácot sem kímélte a második világháború, viszont későbbi újjáépítése után folytatódott terjeszkedése egy hosszú, letisztult vonalakat követő modern épületszárnnyal, mely szállodával egészíti ki a létesítményt. A fürdő újranyitása célegyenesben van, ezzel sorsának hosszú sanyarúsága hamarosan véget érhet.

Továbbhaladva északnak, a budai rakpart közelében, polgárinak látszó házak között bújik meg a Király gyógyfürdő. Eredetét le sem tagadhatná: a legkorhűbb állapotban fennmaradt törökfürdőt azzal a szándékkal építették, hogy Buda esetleges körbezárása és ostroma idején is legyen fürdésre lehetőség a várfalakon belül. A törökök kiűzése után kapott egy barokk szárnyat. 

A Király gyógyfürdő. Építtetését ugyanaz a Szokoli Musztafa pasa fejezte be, aki a Rudas fürdőt is (Fotó: Civertan)

Mai nevét arról a König családról kapta, amely 1796-ban vette tulajdonába. XIX. századi bővítése során (König Mihály jóvoltából) egy klasszicista épületrésszel bővült, és zárt udvart is kapott. A világháborús bombázások a török medencecsarnokot érintették kevésbé, de a helyreállításnál ügyeltek a történelmi hitelesség megőrzésére. Az elmúlt 70 év során ismét sokat romlott az állapota, szükséges felújítása napirenden van.

Továbbra is a budai Duna-part mellett haladva vehetjük szemügyre a Szent Lukács gyógyfürdőt. Helyén eredetileg – még Mátyás király idejéből – egy kicsi lőpormalmos elővár állt, amely a Budát és Óbudát összekötő út forgalmát ellenőrizte. Noha korábban felfedezték a vízében rejlő lehetőségeket, igazi közfürdővé csak a XIX. század második felétől kezdték átépíteni. Korábban rendelkezett négy sajátos (a kisebb erődökre jellemző) toronyépülettel, illetve számos mór stílusjegyet hordott magán, de ezek szinte teljesen eltűntek.

A Szent Lukács gyógyfürdő. Az épület eklektikus összhatása a sorozatos átépítések következménye (Fotó: Civertan)

 Mai formáját leginkább Hikisch Rezső építész tervei által nyerte el 1921-ben, de a szocializmus évei alatt is bővítették, nem véletlenül élte ekkor második aranykorát: szinte mindennap látogatta Kodály Zoltán, medencéiről és szépséges kertjéről Illyés Gyula is többször megemlékezik naplójában, de még Ottlik Géza is a Lukács fürdőt választja nyitó helyszínnek egyik regényében.

Nem lenne teljes a légi körút a Gellért gyógyfürdő megszemlélése nélkül: területén először II. András király alapított ispotályt és fürdőt. Később a törökök is előszeretettel használták, majd Buda visszavétele után I. Lipót császár háziorvosa kapta meg. Akkoriban németül Blocksbad, magyarul Sáros fürdő néven illették, utóbbit annak a forrásiszapnak köszönhetően, amely a medencék alján ülepedett le. 

A Gellért Szálló és fürdője: elkészülte után Európa legkorszerűbb gyógyfürdőinek egyike volt (Fotó: Civertan)

A mai Szabadság híd építésének idejére megszűnt a fürdő, majd Budapest városvezetése tudatos koncepció mentén valósította meg a kijelölt szálloda-fürdő tervét. A végeredmény a ma is látható szecessziós remekmű, amelyet 1912-ben kezdtek építeni, és első világháborús orosz hadifoglyok bevonásával fejeztek be 1918-ban. Számos filmet forgattak az épületben, virtuális másolata még számítógépes videójátékban is visszaköszön.

Átrepülünk a pesti oldalra, kihagyhatatlan állomás a „Szecska” néven is becézett Széchenyi gyógyfürdő. Le sem tagadhatná születési idejét: a kiegyezés utáni évtizedekben figyeltek fel arra, hogy a mai Hősök tere területén fúrt kútból gyógyhatású termálvíz nyerhető ki (ezt később a Gloriette kút is igazolta). A fürdő ötlete hamar megfogant: első körben Czigler Győző neobarokk tervei alapján készült el 1913-ra a mai központi épületrész.

A Széchenyi gyógyfürdő, a hazai historizáló építészet egyik koronaékköve. Jól kivehetők a neobarokk és neoreneszánsz szárnyak közti különbségek (Fotó: Civertan)

Népszerűsége olyan nagy volt, hogy viszonylag hamar megkapta bővítését: ifjabb Francsek Imre elképzelése alapján fejeződött be 1927-re a hátrafelé terjeszkedő neoreneszánsz szakasz – ennek része a három nagy szabadtéri medence is. Érdekesség, hogy a fürdő termálvizével biztosítanak hűsölést a szomszédos Fővárosi Állatkertben lakó vízilovak számára is.

Magasból a szerénység benyomását keltheti a Maróti Kálmán tervei szerint létesült Dandár utcai gyógyfürdő. Megépítését egy 1928-as budapesti határozat indokolta, mely alapján városszerte több kisebb, úgynevezett népfürdőt kell létesíteni, melyek kedvezőbb árak mellett biztosítanak bárki számára tisztálkodási lehetőséget (a fürdőszobák építése a lakásokban csak a XX. század második felétől kezd általánossá válni). A Dandár utcai volt az első ilyen népfürdő. 

A Dandár utcai gyógyfürdő, annak belső udvarával. Az épületet az expresszionizmus egyszerűsített formavilága jellemzi (Fotó: Civertan)

Eleinte nem volt saját forrása, tartálykocsikkal kellett hozni a gyógyvizet (leginkább a Széchenyi fürdőből). Egészen az 1980-as évekig kellett várni, amikor is – többszöri átalakítás mellett – saját forrást kapott egy közeli, erre a célra létesített jó minőségű termálkútból, önellátása ezzel megoldódott.

Utolsó állomásunk kakukktojás, nevében nem viseli a „gyógyfürdő” szót, de a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda is a budapesti fürdőkultúra jeles képviselője. Tervezője egyben későbbi névadója is, hiszen Hajós Alfréd az olimpikoni úszóképességein túl kiváló építészmérnök volt. Jól tudta, milyen úszói szükségleteket kell kielégíteni ahhoz, hogy korszerű létesítmény születhessen.

A Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda. Kezdetben egyszerre táplálta Margit-szigeti forrás és a Duna vize is (Fotó: Civertan)

1930-ban készült el, és adták át fedett úszócsarnokát, ez volt akkor Európa legnagyobb ilyen csarnoka. Később fokozatosan bővült műugró-létesítménnyel és külső medencékkel. Számos világversenynél adott otthont bizonyos sportágak mérkőzéseihez, így az idei úszó-világbajnokság során is.

A légi felvételek is tanúbizonyságai a magyar főváros magas szintű fürdőkultúrájának. Fürdőink évszázadok óta itt vannak velünk, a XVI. századi iszlám építészet, majd később a barokk, a klasszicizmus, a historizmus, a szecesszió, de még a modern kialakítás is képviselteti magát. Nem csupán építészeti örökségünk részei, de Budapest történelmi hagyatékához is hozzátartoznak.

Nyitókép: A Széchenyi gyógyfürdő szabályos felülnézetből (Fotó: Civertan)