Semmelweis Ignác Fülöp 1818. július 1-jén született a Tabánban, az Apród utca 1–3. szám alatti Meindl-házban. Apja Semmelweis József kereskedő volt, anyja Müller Terézia egy híres és tehetős kocsigyártó lánya. 

Semmelweis Ignác szülőházát a XVIII. század végén kereskedők építették. Semmelweis József 1805-ben költözött ide, és már itt élt, amikor megismerte feleségét. A ház tulajdonosa akkor Meindl János kereskedő volt. 1806-ban az apa a ház teljes jobb oldali szárnyát kibérelte fűszerkereskedése számára, mely a Fehér Elefánt nevet viselte. 

Meindl kávéháza a földszinti bal oldali szárnyban működött. Az emeletet szinte teljes egészében a tízgyermekes Semmelweis család lakta. A ház az 1810-es tűzvészben szinte teljesen megsemmisült, de újraépítették copf stílusban. Az egyemeletes 2+3+3+3+2 ablakos épület főpárkányán és az ablakok alatt futó és ma is látható füzérsort is akkor alakították ki, és bővítették az épületet.

Semmelweis Ignác szülőháza az Apród utca 1-3. szám alatt (Forrás: semmelweis.hu)

A család egészen 1823-ig lakott a házban, majd az Apród utca 6. szám alá költözött, ahova az apa áttelepítette fűszerkereskedését. Ez a ház már saját tulajdona volt. Semmelweis szülőháza a II. világháborúban súlyosan megsérült. 1962 és 1964 között állították helyre Pfannl Egon tervei alapján, aki az elpusztult belső részek helyén modern kiállítási termeket tervezett. A házban 1965-ben nyílt meg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum.

Ignác a középiskolát a budai Várban, a jezsuiták által 1687-ben alapított, 1832-ben a piaristák irányítása alá került Egyetemi Katolikus Főgimnáziumban végezte. A gimnázium a hozzá csatlakozó filozófiai és teológiai akadémiával hosszú ideig a legjelentősebb iskola volt. A tanárok nagy hangsúlyt fektettek a latin, a magyar és német nyelv oktatására, ezért Semmelweis remekül beszélte ezeket a nyelveket.

1837-ben édesapja kérésére a Bécsi Egyetem jogi karára iratkozott be, hogy tanulmányait követően hadbíró legyen, de egy év múlva az orvosi karra iratkozott át. A bécsi orvosi iskola virágzása a XVIII. század második felére tehető, tanárai a kor legmagasabb szintű tudományos és oktatási tevékenységét folytatták. A Királyi Magyar Tudományegyetem és a bécsi egyetem mind a tanárok, mint a diákok számára átjárható volt abban az időben. Így Semmelweis Bécsben végezte az első tanévet, Pesten a másodikat és a harmadikat, majd az utolsó kettőt ismét Bécsben.

A fiatal orvostanhallgatót Pesten a kor legnagyobbjai oktatták, Stahly Ignác, Balassa János, Sauer Ignác, a magyar belgyógyászat atyja, Bene Ferenc, Fabinyi Teofil, a magyar szemészet megteremtője, Aranyi Sándor, a kórbonctan megalapítója, Schöpf-Mérey Ágoston, a gyermekgyógyászat nemzetközi hírű professzora.

Semmelweis szülőháza, amelyben ma az Orvostörténeti Múzeum működik (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Semmelweis Ignác 1844-ben szülészmesteri, 1845-ben sebészorvosi diplomát szerzett. Ezt követően a bécsi Allgemeines Krankenhausban elhelyezett szülőház I. sz. klinikáján dolgozott Klein professzor mellett tanársegédként. Nagy tudást szerzett az intézmény boncteremében, ami nélkül a gyermekágyi láz okát minden bizonnyal nem oldotta volna meg.

Az időben a szülőanyák és csecsemőik magas halálozási aránya 30 százalékos volt a klinikán, s Semmelweis a probléma kutatásába kezdett. „…úgyszólván naponta megvizsgáltam nőgyógyászati kiképzésem céljából az összes női hullákat, hogy vizsgálataim tapasztalatait a boncolások leleteivel ellenőrizzem, Rokitansky tanár iránt e helyt ismételten kifejezem hálámat” – írta később könyvében.

Végül egy boncolás közben megsérült, majd vérmérgezésben meghalt tanár barátja esete kapcsán rájött, hogy a boncoló orvosok kezéről származó és szülés közben a női testbe bekerülő fertőződések miatt halnak meg az anyák és az újszülöttek. Több kísérletet követően úgy találta, hogy a klóros kézmosás mint fertőtlenítés a megfelelő eljárás a fertőzés megakadályozására. Elrendelte az orvosoknak, az orvostanhallgatóknak és az ápolószemélyzetnek a szülészeti osztályokra történő belépés előtti klóros kézmosást, de kollégái nem vették komolyan sem őt, sem kutatása eredményeit.

1850-ben ismertette felfedezését a Bécsi Orvosegyletben, de nézeteit az egyetemen elutasították. 1850-ben egzisztenciájától és munkájától megfosztva elhagyta Bécs városát. (Csak később, a francia Pasteur és a német Koch bakteriológiai kutatásait követően ismerték el.)

A  Királyi Magyar Tudományegyetem Orvostudományi karának épülete, ahol a szülészeti tanszék is működött a mai Kossuth Lajos és Semmelweis utca sarkán (Forrás: Semmelweis Egyetemi Központi Levéltár) 

Pesten egy hónapos szobában húzódott, meg, és munkához látott. Az 1796-ban alapított, 675 ággyal rendelkező Szent Rókus Kórház szülészeti osztályának fizetés nélküli, tiszteletbeli főorvosa lett, és maradt 1857-ig. 1855-ben a Királyi Magyar Tudományegyetem Orvostudományi Karának elméleti és gyakorlati szülészet tanára lett. 

A Királyi Magyar Tudományegyetem Orvostudományi Karának öt tanszéke és kórháza a jezsuiták egykori épületében az Újvilág utca (ma Semmelweis utca) és az Egri (ma Kossuth Lajos) utca sarkán lévő épületben működött 1784-től. Az épületet a Kossuth Lajos utca mai megjelenésének kialakításakor elbontották. Helyén egy bérház áll, amit Czigler Győző tervei szerint 1893 és 1895 között építettek. A Fórum, majd a Puskin mozi kapott itt helyet. 

Tanári tevékenysége mellett még két évig a Rókus Kórházban is ellátta feladatát. A kórházban működése kezdetétől bevezették a klóros kézmosást a szülések levezetése során. A halálozás ennek köszönhetően 0,39 százalékra esett vissza.

Időközben megházasodott, 1857-ben feleségül vette Weidenhofer Máriát, akivel az első években az egykori belvárosi, Rózsa téren álló, Kasselik Ferenc által tervezett házban éltek. Az épületet az Erzsébet híd építésekor lebontották. Öt gyermekük közül a második, Béla – Semmelweisék később öngyilkosságban elhunyt fia – keresztelevelében 1862-ben már a Váci utca 17. szám szerepel. A háznak később megváltozott a számozása, ma a Váci utca 10. alatti műemléki épülettel azonos, vagyis ma is áll.

A Váci utca 10. szám alatti házban élt Semmelweis a családjával (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Ez az épület Walthier Ferenc üvegesmesteré volt korábban, majd Semmelweis Ignác anyósa örökölte, tőle pedig Semmelweis felesége és annak testvére, Planerné Weidenhofer Etelka. A ház eredetileg egyemeletes volt, és 1800 táján épült. A második-harmadik emelettel 1840 körül bővítették késő klasszicista stílusban.

Az eltérő stílusok ma is láthatóak az első emelet barokk és a második emelet klasszicista kőkonzolos függőfolyosóit szemlélve. A 2000-es években történt helyreállításkor bukkant elő a korábban kirakatokkal elfedett, eredeti cseh süvegboltozatos kapualj. A tízablakos ház félköríves alaprajzú, fabábos korlátos lépcsőháza is említésre méltó.

A Váci utca 10. szám alatti klasszicista ház részlete napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Semmelweis a hazatértét követően a társadalmi életbe is bekapcsolódott, részt vett az osztrák elnyomással szemben tartott demonstrációkon. Mindemellett segédkezett barátjának, Markusovszky Lajosnak az Orvosi Hetilap megindításában 1857-ben. Mivel felfedezését kollégái külföldön elutasították, a fiatal orvosok képzésére helyezte a hangsúlyt. Szülészeti egyetemi tankönyv írásába kezdett, amire halála miatt már nem jutott ideje.

A pesti egyetem nemcsak a nőgyógyászaton alkalmazta Semmelweis eljárását. Az egyetem sebészeti klinikáján 1858-ban már mindennapos volt a klóros kézmosás. 1862-ben pedig a világon először (az egyetem javaslatára) kötelezővé tették a magyar kórházakban a Semmelweis-féle szülészeti megelőzés gyakorlatát. Ahogy Navratil Imre orvos, sebészdoktor egy visszaemlékezésében írta: „Amit tőle Bécs szakférfiai megtagadtak, megtalálta itthon […] nagy horderejű felfedezésének pedig teljes elismeréssel adóztak”.

Semmelweis híres, 1861-es utasítványa a kézmosásról (Forrás: semmelweis.hu) 

Semmelweis 1860-ban adta ki fő művét, a Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxe des Kindbettfiebers (A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése) című hatalmas dokumentumgyűjteményt. Mint írta előszavában: „Természetemnél fogva minden tollharctól irtózom… az idők folyására véltem bízhatni, hogy az igazság utat törjön… de reményem 13 esztendőn át nem ment teljesedésbe… A  sors igazságok letéteményesévé tett… Visszautasíthatatlan kötelességem helytállani értük… Úgy érzem, bűntettet követnék el, ha tovább is hallgatnék.” A kötetben részletesen leírja a gyermekágyi láz történetét, a felfedezést és a megelőzés módját. A könyvet tudóstársaságoknak, tudósoknak és neves európai szülészeknek is elküldte. Nyílt levelet is írt külföldi orvoskollégáinak a gyermekágyi láz visszaszorítása kapcsán 1861-ben és 1862-ben.

Stróbl Alajos Semmelweis-szobrának koszorúzása az orvos születésének 100. évfordulóján az Erzsébet téren, az emlékművet 1948-ban elbontották, és a Rókus kórház előtt állították fel (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Egészsége 1862–1863 táján hirtelen leromlott, egyre inkább rosszkedvűvé vált. Magát okolta azért, hogy felfedezését nem fogadták el, és továbbra is nők százezrei haltak meg a gyermekágyi lázban. Az őt ért támadások is megviselték idegrendszerét. Az elmebaj jelei mutatkoztak nála. Barátai és felesége 1865. július 31-én a Döbling Elmegyógyintézetbe szállíttatták. Két hét után, 1865. augusztus 13-án elhunyt. Halálának oka másfél évszázada tudományos viták tárgya, vélhetően egy korábban szerzett fertőzés miatt kialakult agysorvadásban halt meg, de a vérmérgezés gyanúja is felmerült.

Semmelweis Ignác síremléke a Kerepesi úti temetőben 1941-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Semmelweist a bécsi schmelzi temetőben helyezték örök nyugalomra, de 26 év után maradványait felesége hazahozatta. Újratemetése a Kerepesi úti temetőben, a Walthier család sírboltjában volt 1891. április 17-én. Innen egy önálló díszsírhelybe helyezték át 1894. április 21-én, amely emléket Schickedanz Albert és Herczog Fülöp tervezte. A leszármazott Semmelweis-Lehoczky Kálmán kérésére 1963-ban ismét exhumálták, és csontjait tabáni szülőházában, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban helyezték végső nyugalomra 1965-ben az udvar Várhegy felé eső falában.

Emléktábla Semmelweis Ignác szülőházának falán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az életéről most forgatott történelmi filmen megelevenedik a korabeli Pest-Buda és Bécs, a forgatás fő helyszínei a SOTE Anatómiai Intézete, a Szabó Ervin Könyvtár, a Bródy Sándor utca, a Szentkirályi utca, a BÁV-székház, valamint a csepeli Duna-part.

Nyitókép: A Semmelweis-szobor az Erzsébet téren 1910-ben. Az emlékművet 1948-ban elbontották, és a Rókus kórház előtt állították fel (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)