Ma is megvannak a föld alatt az óbudai királyi, majd királynéi vár maradványai

Írta: Benyó Gergely

2022. augusztus 6. 13:00

Kevesen tudják, hogy Óbudán a középkorban királyi-királynéi vár állott. A városrész impozáns középkori épületeihez hasonlóan sajnos ez a vár is szinte teljesen megsemmisült. Az 1908 és 1984 között végzett régészeti ásatások a Kálvin köz 2–4., illetve az 1–3–7. számú telkeken tárták fel a romjait. A palotaszárny nyugati és déli falára épült rá az itt álló református templom nagy része 1786-ban, amely egyébiránt a reformátusok legrégebbi fővárosi temploma. Az 1908–1909-ben Kós Károly tervei alapján átépített parókia pincéjében a mai napig láthatóak a várkápolna bejáratának és padlózatának részletei.

A XI. századtól már állhatott egy királyi szálláshely Óbudán, a mai Fő téren, az egykori – feltehetően az 1038–1041 és 1044–1046 között uralkodó Orseolo Péter által alapított – Szent Péterről elnevezett prépostsági templom közelében. Itt látta vendégül az 1172-ben trónra került III. Béla király Barbarossa Frigyes német-római császárt, a keresztes hadak vezetőjét 1189-ben. Az új királyi várat az 1205-től uralkodó II. András kezdte el építeni Óbuda délnyugati határán, a mai Kálvin köz környékén az 1200-as évek elején, majd az őt 1235-től a trónon követő fia, IV. Béla folytatta az építkezést.

Az óbudai királyi vár IV. Béla korában (rekonstrukció; forrás: Buzás Gergely)     

A vár felépülésének legfőbb oka az esztergomi királyi palota eladományozása volt. IV. Béla királynak már ez lett a királyi rezidenciája, székhelye, sokszor innen keltezte okleveleit. Rendszeresen itt töltötte a nagyböjt idejét és a húsvéti ünnepeket, itt értesült a tatárok betöréséről. Óbuda királyi székhely maradt a XIII. század végéig, bár akkoriban még Budának nevezték.

A ma is használt Óbuda helynév latin változata – „Vetus Buda” – egy 1261-es oklevélben tűnik fel először, mintegy elkülönülve a budai Várhegyen felépített várostól. Ennek építését is IV. Béla kezdte el a tatárjárás után. Az óbudai vár felújítása, átépítése a későbbiekben is folytatódott. Habsburg Ágnes királyné a férje, III. András – az 1290 és 1301 között uralkodó utolsó Árpád-házi „Aranyágacska” – halála után keltezett oklevelében említi az óbudai királyi palota újjáépítési, javítási munkálatait. 

IV. Béla ábrázolása a Képes krónikából; apja építkezéseit folytatta az óbudai várban (Forrás: www.mek.oszk.hu)

A következő években a trónért folytatott harcok idején várnagyok felügyelték az óbudai várat. Amikor végül Károly Róbertet 1310-ben királlyá koronázták, az uralkodónak már a budai várhegyen álló királyi házban kellett elsősorban tartózkodnia, hiszen ekkor már ezt tekintették az ország első városának. A király egy rövid időre Csák Máténak engedte át az óbudai várat – amiért támogatta őt a koronáért folyó harcokban –, de rövidesen vissza is vette tőle a főúr fegyveres akciói miatt.

Erzsébet királyné, Nagy Lajos édesanyja gyermekeivel

A következő évek küzdelmei után, 1323-ra Károly Róbertnek sikerült helyreállítania az ország egységét, de királyi székhelyét Budáról Visegrádra helyezte át. Az óbudai várat 1328-ban egyik kedvelt hívének, Drugeth Vilmosnak adta át, akit nádornak is kinevezett. Vilmos nádor és Károly Róbert halála után az ifjú Nagy Lajos király a trónra kerülése után egy évvel, 1343-ban édesanyjának, Łokietek (Piast) Erzsébet királynénak adományozta a várat.               

Az özvegy királyné kúriaként használta az erődítményt – amelyet saját ízlésének megfelelően át is építtetett –, de sokat tartózkodott fia mellett, Visegrádon is. Későbbi adatok szerint Cillei Borbála – Zsigmond magyar király és német-római császár felesége – 1425-ben Bécsből kért téglavetőket a vár építkezéseihez. Szilágyi Erzsébet – Mátyás király édesanyja –, majd Beatrix királyné és végül Mária királyné (II. Lajos felesége) is szívesen tartózkodott az óbudai várban. 

A középkori óbudai királyi-királynéi vár északnyugat felől (rekonstrukció; forrás: Buzás Gergely)     

Ahogyan azt már említettük, Nagy Lajos király az édesanyjának, Piast Erzsébetnek ajándékozta „[…] az óbudai castrumot vámjaival, minden jövedelmével, jogaival és tartozékaival […], hogy ott éljen és használja, s benne lakjék, amíg csak él vagy ameddig csak kedve tartja.” A vár és a hozzá tartozó városrész ettől kezdve a mindenkori magyar királynék tulajdona („civitas reginalis”) maradt, jövedelmeivel együtt, a török időkig. Nagy Lajos király 1355-ben „hivatalosan” is felosztotta a várost Erzsébet királyné és az óbudai káptalan között.

Nagy Lajos ábrázolása az uralkodása idején készült Képes krónikából

Az erről szóló oklevélben részletesen leírják a káptalani és a királynéi város területét, épületeit. Megemlítik, hogy a várhoz vezető út a ferencesek templomától és kolostorától – romjai ma is láthatóak a közeli Vöröskereszt utcában – kiindulva haladt a királynéi majorság felé, majd egy árokhoz érkezett, amely a vár előtt húzódott. Ezt az árkot egy nagy út szelte ketté, amely Fehéregyházára vezetett. (Fehéregyháza – Alba Ecclesia – templomát Anonymus szerint Szent István király építtette Árpád fejedelem sírja fölé.

A középkori óbudai királyi-királynéi vár északkelet felől (rekonstrukció; forrás: Buzás Gergely/Pazirik Kft.)

Az oklevelek adatai alapján a templom valahol az óbudai szőlők területén állhatott a középkorban.) Az árok két oldalán levő határjelek elválasztották az északra található káptalani városrészt a délre eső királyi-királynéi várostól. Az oklevél szerint ugyanez az út elhaladt a vár előtt, majd levezetett a Dunához.                                                                                    

Nagy Lajos édesanyját, Erzsébet királynét joggal nevezhetjük Óbuda mecénásának, mivel 1349-ben ő alapította a vár közelében – a mai óbudai Fő tér területén – a Szűz Máriának szentelt gótikus prépostsági templomot, és 1334-ben a szintén a közelben lévő klarissza templomot és kolostort. Ez utóbbi impozáns romjai a Mókus utcai iskola udvarán találhatók. Sajnos – ahogyan az Óbudai Múzeum állandó kiállításának címe is utal rá – a Szűz Mária-templom maradványai a „talpunk alatt” találhatók, a felszínen nem láthatók a romok. Mindkét templomról, illetve a kolostorról is maradtak ránk korabeli leírások, amelyek elragadtatva említik az épületek csodálatos szépségét.  

Óbuda címere az egykori királyi-királynéi várral, bal oldalán Anjou-címerrel, jobb oldalán Piast-címerrel 

 Erzsébet királyné jelentős átépítéseket végeztetett a tulajdonába került váron, saját korának gótikus stílusában. Ezt tanúsítják a feltárások során előkerült boltozati bordák és a palota keleti szárnya elé felépített pillérsor is. A legjelentősebb átalakításokat a várkápolnánál végeztette el a királyné. A IV. Béla korában készült részeket nagyrészt visszabontották, és megnövelték a kápolna alapterületét. Új szentélyt építettek, amelynek támpillérei így – a nagyobb térfelület miatt – nagyon közel kerültek a keleti várfalhoz. Az újraszentelés során a kápolna az Árpád-házi Szent Erzsébet nevét kapta, akiről az anyakirálynét is elnevezték. Erzsébet királyné szeretett várát végrendeletében menyére, Kotromanić Erzsébetre hagyta. Ezzel a lépéssel kezdődött el az a folyamat, amelynek során a vár és a hozzá tartozó városrész a magyar királynék birtoka lett a XVI. század első harmadáig. 

A várat feltehetően vizesárok vette körül (rekonstrukció; forrás: Buzás Gergely/Pazirik Kft.)

A feltárások során kirajzolódott az óbudai vár alaprajza, felépítése. Egy szabályos négyzetes alaprajzú, 60x60 méteres síkföldi várkastélyt kell elképzelnünk, amelynek bejárata a Dunától az „Esztergomi nagyútig” (a mai Bécsi útig) tartó főútvonal és a préposti város (a mai Szentlélek tér, Fő tér területe) felé vezető főút irányából nyílt. Kettős fallal körülvett, 15-16 méter széles, átlagosan 6 méter mély árok határolta. A külső várfalak szélessége 1,20–1,40 méter volt. A várárkon híd vezetett keresztül. A híd végében egy előcsarnokszerűen kiképzett torony állt, amelynek földszintjéről oszlopos díszkapu vezetett a keletre emelkedő várkápolnához, amelynek apszisa a nyolcszög három oldalával záródott.

A lakóépületek U alakban vették körül a belső, zárt udvart. A keleti és a nyugati oldalon támpillérek tagolták a falsíkokat. A védművekkel és épületekkel együtt a vár nagyjából 100x100 méter alapterületen helyezkedhetett el. Óbuda Anjou- és Piast-címerekkel ellátott pecsétje – amely 1370 körül készült – ennek a XIV. századi várnak a képét őrizte meg számunkra. A város címerében ma is ezt láthatjuk.       

Napjainkban az óbudai református templom és parókia romjai alatt rejtőznek az egykori vár romjai (Forrás: Wikipedia)   

A királyi-királynéi város virágkorának a törökök 1526-os, illetve 1541-es támadásai vetettek véget. Óbuda középkori épületeivel együtt a várat is felgyújtották, a templomokat kirabolták, a sírokat feldúlták. A kövek egy részét beépítették fürdőikbe és más épületeikbe. Szerencsére a ferences kolostor szerzetesei és a klarissza kolostor apácái még időben elmenekültek. A klarisszák magukkal vitték Pozsonyba értékes ingóságaikat és az alapító Erzsébet királyné hamvait. (A királynét – végrendeletének megfelelően – a kolostorhoz épült Krisztus teste kápolnában temették el 1380-ban.) A török idők után Óbuda a Zichy család birtokába került. A romos középkori épületek köveit ők is felhasználták a mai Fő téren álló kastélyuk építéséhez, illetve a visszatelepülő lakosság is beépítette azokat a házaiba.    

A vár egy része ma az óbudai református parókia pincéjében látható (Fotó: archeologia.hu)

A vár feltárási munkái az 1940-es évektől az 1980-as évekig folytak. A leletanyag és a faragott kövek a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumába kerültek, egy részük a múzeum állandó kiállításában megtekinthető. A feltárt falrészleteket visszatemették. Ezek nagy része a Kálvin közben az úttest, illetve a házak közötti zöld területek alá esik. Sajnos ezen a területen semmi nem jelzi a földben rejtőző értékes emlékeket.

A régészeti kutatások és a történeti adatok alapján Buzás Gergely régész, a visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatója elkészítette – a Pazirik Kft. kivitelezésében – az óbudai vár (továbbá a Szűz Mária-templom és a klarissza kolostor) lehetséges rekonstrukcióját, amely a református templom parókiájának pincéjében (az egykori várkápolna kis méretű maradványai mellett) és az Óbudai Múzeum állandó kiállításán is látható. Bízunk benne, hogy a – talán nem is olyan távoli – jövőben az óbudai középkori királyi, majd királynéi vár emléke is méltó módon megjelenítésre kerül az itt lakók és az idelátogatók számára.

Nyitókép:  Az óbudai királyi vár IV. Béla korában (rekonstrukció; forrás: Buzás Gergely)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó