Pesten született 1854. március 1-jén evangélikus családban. Középiskolai tanulmányait a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban, majd a Belvárosi Főreáliskolában végezte, érettségi után pedig a Királyi József Műegyetemre iratkozott be, mely éppen ekkor, az 1871/1872-es tanévben alakult egyetemmé. Itt azonban még kezdetleges viszonyok uralkodtak, ezért 1873-ban Stuttgartban folytatta tanulmányait, majd a bécsi Képzőművészeti Akadémián Theophil Hansen tanítványa is volt. Mestere elsősorban klasszicista stílusban dolgozott és Pecz itt szerezte első tervezői tapasztalatait.

Pecz Samu portréja (Forrás: Ország-Világ, 1899. szeptember 24.)

Az Akadémia befejezése után hazatért és Schulek Frigyes irodájában helyezkedett el, aki ekkoriban a budai Nagyboldogasszony-templom (vagyis a Mátyás-templom) helyreállításán dolgozott. Itt a középkori építészettel ismerkedett meg behatóbban és későbbi pályáján ki is tartott mellette. Ezt az sem befolyásolta, hogy 1880-1882 között Hauszmann Alajos irodájában is több épület tervezésében vett részt. 1882-től a Műegyetemen Schnedár János és egyidejűleg Steindl Imre tanársegédje is lett, 1887-ben pedig főállású oktatóvá léptették elő. A Középítéstan elnevezésű tárgyat tartotta, melyből később külön tanszék is alakult az ő vezetésével. Kezei közül – a teljesség igénye nélkül – olyan hallgatók kerültek ki mint Hegedüs Ármin, Hoepfner Guidó, Jámbor Lajos, Komor Marcell, Rerrich Béla, Sándy Gyula vagy Sebestyén Artúr.

Pecz Samu dolgozott a Mátyás-templom helyreállításán is (Forrás: Fortepan/Képszám: 116770)

Az 1880-as évek közepétől tervezői munkássága is beindult, melyet szinte végig a neoromán, illetve a neogótikus stílus jellemzett. Illetve ami még állandó tényező, az a nyers téglahomlokzat, melyet az észak-német területek középkori emlékanyagából kölcsönözhetett. Ez ugyan nem engedett olyan változatos homlokzati díszeket, mint egy vakolt falfelület, azonban jóval tartósabbnak bizonyult, illetve a klasszikus építészeti tagozatokat téglából is meg lehetett formálni. Épületei egyfajta sajátos romantikát sugároznak, a falak azonban fontos mérnöki újításokról is beszélnek.

A Budapesti Unitárius Egyházközség bérháza és temploma (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Első nagyszabású építkezésével 1885-ben bízta meg a Budapesti Unitárius Egyházközség: egy templomot és bérházat is magában foglaló épületegyüttest kellett terveznie az V. kerületi Nagy Ignác utca 2-4. szám alá. A háromemeletes nyerstégla homlokzaton csúcsíves és szegmensíves (lapos köríves) ablakok is nyílnak, a legfölső szinten ikerablakokká szervezve. A gyülekezet viszonylag kis lélekszáma miatt a templom sem túl nagy alapterületű, és hogy elkerülhető legyen az aránytalanul nagy belmagasság, ötletes mérnöki fogásként azt nem a földszinten, hanem csak a második emeleten indította. A bérház helyiségei határolják tehát nemcsak két oldalról, de még alulról is. Mégsem olvad bele annak tömegébe, magas tetője és az arra állított huszártornya egyértelműen jelzi a szakrális funkciót. Pecz a templomtér megvilágítására nagyméretű, kőrácsos ablakot is nyitott a homlokzaton, amibe Róth Miksa műhelyében készült színes üvegablakokat foglaltak be. A templomot Pecz eredetileg az Alkotmány utcai szárnyba tervezte, de végül anyagi megfontolásokból a Nagy Ignác utcaiba került. Az építkezés csak 1888-ban indult el és két évvel később fejeződött be, a templomot 1890. október 26-án avatták fel.

A Szilágyi Dezső téri református templom neogótikus épülete (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A bérházba ő maga is beköltözött és irodáját is itt rendezte be, melyben hamarosan nekifogott a következő nagyszabású alkotása, a Fazekas – ma Szilágyi Dezső – téri református templom tervezésének. A Budai Református Egyházközség 1891-ben hirdetett pályázatot a Duna-parti telkükre egy templom építésére, melynek terveit egyik legtehetségesebb tanítványával, Sándy Gyulával közösen készítette el. Pecz remek mérnöki képességei itt elsősorban az egyedi alaprajzban mutatkoztak meg. Kihasználta, hogy a reformátusoknál nem korlátozták szigorú szabályok a templomok elrendezését, a hangsúly a praktikusságra, a jó használhatóságra esett. Ötszögű alaprajzot szerkesztett, melynek egyik oldalán a bejárat nyílt, a többihez pedig félkör alakban csatlakoztak azok a terek, amelyekben a hívek foglalhattak helyet. A középső, szabályos ötszög alakú területet a liturgia számára tartotta fenn: centrumában az Úrasztala, a bejárattal szemben lévő sarkában pedig a szószék kapott helyet. Külső megjelenését – saját szavaival élve – a korai gót stílus határozza meg: az épületet meredek, gúla alakú tető zárja és a mellette álló torony is magasra tör felfelé. A homlokzatot ezúttal is teljesen téglával borította, a tetőre viszont a pécsi Zsolnay-gyárból származó mázas kerámia cserepeket szögeltek, melyek szépen ellensúlyozzák a tégla monotonitását. Az épület Sándy művezetése mellett 1895-re készült el és 1896 virágvasárnapján szentelték fel.

A Központi Vásárcsarnokon Pecz megcsillogtathatta mérnöki képességeit (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Pecz mérnöki habitusának legszebb példája a Fővám téri Központi Vásárcsarnok, melyre a tervezés lehetőségét szintén pályázaton nyerte el 1894-ben és 1897-re fel is építette (Vámház körút 1-3.). Mivel Magyarországon ez volt az első ilyen típusú épület, a tervek elkészítése előtt külföldi tanulmányutakon szemlélte meg, mikre kell figyelni egy ilyen csarnok tervezésénél. Fontos volt például a tökéletes vízszint biztosítása az elárusító térben. De a tehetséges mérnök okos újdonságot is foganatosított: a Dunától alagutak vezettek a pincében kialakított raktárakba, így a hajókon érkező árut gördülékenyen tudták beszállítani. A közel egy hektár alapterületű és nyújtott négyszög alaprajzú csarnok egy magas, galériázott főhajóból és ehhez merőlegesen csatlakozó alacsonyabb terekből áll. A csarnokot belül vasoszlopok alkotják, illetve az egész épületet is a korban rendkívül korszerűnek számító acél tetőszerkezettel fedte, melyet zöldes-barnás Zsolnay kerámia cserepek tesznek kívülről láthatatlanná. A homlokzatot ezúttal is téglával borította, de itt kihasználta az eltérő színekből származó játék lehetőségét és a sárga alapra piros téglából geometrikus motívumokat rajzolt. A neogótikát legtisztábban a főhomlokzat nagyméretű, csúcsíves ablakai mutatják, bár a sarkokra állított tornyok meredek tetői is középkori hangulatot idéznek.

Az Üllői úton álló székesfővárosi bérház (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A XIX. század végén bérházakat is tervezett a fővárosba, mindegyiket a VIII. kerületbe: a József körút 62. és 64. szám alatti úgynevezett Wirnhardt-házakat (1897-1898), illetve a Kálvária tér 8. szám alá Pecz Ármin bérházát (1898). Közöttük a József körút 64. tekinthető kakukktojásnak, ugyanis azt firenzei reneszánsz homlokzattal látta el, míg a másik kettő a rá általában jellemző gótikus modorban készült. Attól függetlenül, hogy ritkán tervezett reneszánsz stílusban, az épület remekül sikerült, pontos szimmetria uralkodik rajta, belsejét pedig egy nagy udvar határozza meg. A mellette álló, 62-es számú bérház abban a tekintetben szintén kilóg Pecz munkásságából, hogy homlokzatáról hiányzik a tégla, azt gótikus motívumokkal ellátott vakolat fedi. A Kálvária téri épület viszont már a tőle megszokott, tégla architektúrás összképet mutatja, melyen Zsolnay-kerámiák is helyet kaptak. Egy bő évtizeddel később, 1911-ben már a Székesfőváros bízta meg Peczet egy bérház építésével a IX. kerületbe, az Üllői út és a Haller utca sarkára (Üllői út 121.). Az ötemeletes épületbe fővárosi tisztviselők számára kellett lakásokat kialakítani, összesen mintegy százhúszat. A hatalmas tömböt a tőle megszokott stílusban, téglahomlokzattal tervezte.

A Városligeti Fasori Evangélikus Gimnázium és templom együttese napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Nagy szaktekintélye mellett minden bizonnyal evangélikus vallása is közrejátszott abban, hogy 1903-ban őt bízták meg a Városligeti Fasori Evangélikus Gimnázium és templom tervezésével (Városligeti fasor 17-21.). Az iskolát még 1823-ban alapították és eleinte a Deák téren, majd 1864-től a Sütő utcában működött. A tanulók létszámának folyamatos emelkedése tette szükségessé egy új, nagyszabású épület emelését, melyet Pecznek úgy kellett beosztania, hogy több párhuzamos osztálynak is jusson tanterem, valamint igazgatói lakás és szolgalakás is elférjen benne. A hozzá szorosan kapcsolódó templom viszont nemcsak a tanuló ifjúság, hanem a környékbeli hívek lelki életét is el kellett lássa, legalább négyszáz ülőhelyet kellett magában foglalnia. A telek formájából is adódóan Pecz egy ritka megoldást választott: kéthajós alaprajzot szerkesztett. A szószék a főhajó egyik hosszanti falánál helyezkedik el, melyre a mellékhajóból – illetve annak karzatáról – is remek rálátás nyílik. A templom sokszögzáródású szentélyét Benczúr Gyula oltárképe díszíti, mely a napkeleti bölcsek hódolatát ábrázolja a gyermek Jézus előtt. A vakolt és – az időjárás viszontagságainak jobban kitett felületen – téglával és kővel is borított, neogótikus épületegyüttest a Fasor és a Bajza utca sarkán álló 64 méter magas torony hangsúlyozza.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem könyvtára (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A középiskola után egyetemi épületeket is tervezett Pecz Samu. A Királyi József Műegyetem (ma Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) lágymányosi campusa számára eredendően Czigler Győzőt bízták meg az új tömbök elkészítésével, ő azonban csak a kémiai és fizikai épületeket tudta megvalósítani (mai A jelű épület a Szent Gellért tér felől), 1905-ben sajnos elhunyt. Halála után a központi épület tervezését Hauszmann Alajosra bízták, a többi kisebb tömb (könyvtár, műszaki mechanika, mechanikai technológia, géplaboratórium, központi gépház) megépítésének feladata viszont Pecz Samura szállt, aki a munkába bevonta volt tanítványait, például Rerrich Bélát is. Változatos homlokzatokat rajzolt, de mindegyiknél a téglagótika kapott főszerepet. Legjobban a könyvtár sikerült, mely Pecz egyik legzseniálisabb alkotása: a tágas nagyolvasó a – a templomok szentélyeit idézve – a végében a tízszög öt oldalával záródik, ugyanakkor műszaki remek is, hiszen a világ egyik leghatalmasabb bordás hálóboltozata fedi. A középkori látvány ellenére nagyon is korszerű anyagokat használt az építész: vasbeton oszlopokat, sodronyhálós üvegfödémeket – utóbbiak a vasszerkezetű könyvespolcok állványaival is összekapcsolódnak. A sok papír miatt a tűzbiztonságra is nagy gondot fordított, ezért kerülte az éghető építőanyagokat, valamint szabadon állóvá tervezte a könyvtárat, csak egy zárt folyosó vezet hozzá az emeleten, amit az egyetemisták sóhajok hídjának neveznek.

Az Országos Levéltár székháza egy 1934-es felvételen (Forrás: Fortepan/Képszám: 134560)

Pecz utolsó megvalósult alkotása az Országos Levéltár székháza a budavári Bécsi kapu téren. Noha az épületre vonatkozó igény már a XIX. század végén felmerült és Pecz készített is terveket, a megfelelő telek megtalálása miatt az ügy sokáig húzódott. A megvalósulás irányába tett első lépések végül csak az 1910-es években történtek, a végleges terveket Pecz 1912-ben készítette el: ezúttal neoromán stílusban dolgozott, de a kővel borított homlokzat most is modern szerkezeteket rejtett. Az E alaprajzú épület középső traktusában a reprezentatív terek és a kutatótermek nyíltak, a két szélét pedig az irattárak foglalták el. Az észak-nyugati sarkánál álló torony – mely 1945-ben megsemmisült –megtestesítette azt, ami Pecz munkáira jellemző volt: külsejében a középkori Királyi Palota István-tornyát idézte meg, benne azonban a modern szerkezetek (a fűtésrendszer kazánháza és víztartályok) kaptak helyet. Az építkezés ugyan 1913-ban megindult, de az első világháború kitörése miatt lelassult és csak 1918-ra fejezték be. A belső terek igényes berendezése pedig már a húszas évekre csúszott: az üvegablakok Róth Miksa műhelyében készültek, a falképek Dudits Andor, a szobrok pedig Kisfaludi Strobl Zsigmond tehetségét dicsérik.

A Levéltár teljes elkészültét már Pecz Samu sem érte meg: 1922. szeptember 1-jén elhunyt. Személyében egy kreatív mérnök, jó ízlésű építész és remek tanár hunyt el. Tanítványai hét évvel később egy kutat állítottak emlékére a Szilágyi Dezső téri templom mögött, melyet a mester középkori ruhát viselő szobra díszít.

Nyitókép: A Fővám téri vásárcsarnok 1898-ban (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1898. 6. szám)