A Corvin mozi legendás. A hely sokkal több, mint egy mozi, hiszen egyrészt egy fantasztikus filmpalota, másrészt a Corvin köz nemzeti emlékhely, az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik legfontosabb helyszíne.

A Corvin mozit eredetileg 1922-ben nyitották meg, novemberben lesz 100 éves. Az első 35 évében Budapest elegáns mozijaként élte mindennapjait. A jelentősebb változások az 1950-es évek közepén történtek. Egyrészt 1955-ben a magyar állam visszakapta a tulajdonjogát a Szovjetuniótól (a II. világháború után minden német érdekeltség automatikusan szovjet tulajdon lett), másrészt a forradalom alatt a mozi megsérült.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik fontos helyszíne volt a sajátságos kialakítása miatt az utcai harcokban jól védhető Corvin köz, ahol a szabadságharcosok próbálták hősiesen visszaverni a szovjet megszálló csapatokat, de ez a mozi épületének sérülésével is járt, ki is gyulladt. A forradalom leverése után a berendezkedő új hatalom elkezdte eltüntetni a szabadságharc nyomait.

A Corvin mozi a forradalom leverése után (Fotó: Fortepan/Képszám: 40190) 

A mozi újjáépítése 1957 szeptemberére lett kész, de nem a régi állapotokat állították helyre, hanem nagyobb szabású felújítást is végeztek. A nézőtéren kissé megritkították a széksorokat, hogy a nézők kényelmesebben elférjenek, de a legnagyobb változás a vetítőben és a vásznon, illetve a mögött történt. A vetítőben Dresden I típusú keletnémet vetítőgépeket helyeztek el, és mellette négycsatornás Klang-rendszerű hangszóró berendezést.

Eredetileg már júniusra tervezték a megnyitót, már ekkor ki volt tűzve az első vetítendő film, egy színes, szélesvásznú szovjet alkotás, a Don Quijote, valamint egy magyar alkotás, ugyanis ekkor már készült az első szélesvásznú magyar rövidfilm, egy 20 perces kisfilm Eger nevezetességeiről Fejér Tamás rendezésében, és úgy tervezték, hogy ezt a filmet is bemutatják a Corvin megnyitóján.

A mozi régi vászna 5,8×3,5 méteres volt, az új, szélesebb vászon viszont 14,6 méter széles és 4,3 méter magas lett. A vászon mögött három csoportban összesen 10 hangszórót helyeztek el, amelyek a beszédhangot közvetítették – mindig arról az oldalról, ahol a beszélő a vásznon volt –, míg a nézőtér két oldalán öt-öt, a nézőtér mögött pedig 4 további effekthangszórót szereltek fel. Ha a vetített film nem volt szélesvásznú, a „felesleges” vászonrészt motoros függöny takarta el. Akkor, 1957-ben ez egyedülálló volt a magyar mozik között, igazi minőségi ugrást jelentett a mozizásban.

Az épülő mozi 1957-ben (Fotó: Fortepan/FSZEK Budapest Gyűjtemény/Sándor György)

Az ünnepélyes megnyitóra hónapokkal az eredetileg az előzetesen tervezett dátum után, csak 1957. szeptember 12-én került sor, azonban a megnyitó film maradt a Don Quijote, akkor senkit sem zavart, hogy a film bemutatója pár hónapot csúszik. Cervantes történetét 1957-ben dolgozta fel Grigorij Kozincev, a film szerepelt a cannes-i filmfesztiválon, és 1961-ben az USA-ban is bemutatták. Igaz, ez a film a Corvin hangrendszerének minden adottságát nem tudta kihasználni, mert az IMDB adatai szerint a film monó hanggal készült. Arról, hogy ekkor levetítették-e a magyar kisfilmet, az újságok nem írtak.

A Corvin mozi 1968-ban (Fotó: Fortepan/Főfotó)

A Corvin filmszínházba a legolcsóbb jegy 4, a legdrágább 10 forint volt. Arról, hogy milyen hatású volt az új kép és hangrendszer az akkori mozinézőre, az esti Hírlap 1957. szeptember 14-i számában így lelkesedett Kristóf Károly újságíró:

„Az első percekben még csak álmélkodik a néző, amíg egyáltalában rájön a kinemaszkóp „ízére” a Corvin- mozi szépen újjáépített, kényelmes nézőterén, figyelve az új technikát. Aztán önfeledt gyönyörűséggel merül a film távlatainak, színeinek élvezésébe. Fülel a legkisebb neszre, sóhajra, lélegzetvételre (mely úgy hangzik, mintha közvetlenül mellette szólna, noha a film szereplőjének zihál a tüdeje). A hangorkánra, mely mégsem tör recsegve a hangszórókból, hanem úgy, mint fortissimo a hangversenyteremben. És midőn szem és fül túl van az ismerkedésen, a’ színpompa első benyomásain, a cselekményt, a tájakat, már kedves barátként fogadja, kissé hűtlenül elfeledve a nem szélesvásznon látott korábbi filmeket.”

A Corvin ezután sokáig a hazai mozik ékköve volt, és túlélte azt a folyamatot, amely a budapesti mozihálózat teljes átalakulását és nagyon sok kisebb mozi eltűnését jelentette, hiszen a mozik – néhány művész mozit leszámítva – beköltöztek a nagyobb plázákba. Ez alól kivétel a Corvin, amely átalakulva, megújulva igazi filmpalotaként ma is a budapesti mozik egyik legfontosabbja. A mozi legnagyobb termében, a Korda teremben a vászon jelenlegi mérete egyébiránt nagyobb, mint az 1957-es vászon mérete volt: 17,4x7,4 méteres.

Nyitókép: A mozi 1967-ben (Fotó: Fortepan/Semmelweis Egyetem Levéltára)