Koponyák a Halászbástya alatt – Az elfeledett Szent Mihály-kápolna

A cikk angol nyelvű változata: Skulls under the Fisherman's Bastion - The Forgotten St. Michael's Chapel

Írta: Bukovszki Péter

2022. szeptember 13. 14:30

A XIX. század utolsó éveiben, a Halászbástya alapozását megelőző munkák során egy koponyákat rejtő üreg bukkant elő a föld alól, amelyre Schulek Frigyes építész a Vár egyik régi kazamatájaként hivatkozott. Ám sejthette eredeti funkcióját, mert megőrzésre érdemesnek ítélte, de a hely ezután ismét feledésbe merült, hogy a XX. század derekán megint rátaláljanak: immár a középkori Szent Mihály-kápolnaként azonosítva a helyet, amely 1997 óta a Halászbástya egyik legérdekesebb részletét jelenti.

A budai Vár azért is megunhatatlan helyszín, mert folyamatosan újabb és újabb meglepetéssel szolgál: a föld alól bármikor előbukkanhat valami, amiről már a szakemberek is úgy hitték, elpusztult, vagy létezéséről sem tudott senki. Gondoljunk csak a nemrégiben a Savoyai-terasz alatt a közművezeték-fektetés közben feltárt Zsigmond-kori útra, melynek megtalálása éppen azért keltett szenzációt, mert sokat kutatott és feltártnak hitt területről van szó.    

A régi Halászbástya 1899 előtt, szemben a fal, amely mögött Schulek Frigyes a „casamattát", vagyis a Szent Mihály-kápolnát megtalálta (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A XIX. században azonban jóval több volt még a meglepetés. A Mátyás-templom újjáépítését és a Halászbástyát tervező Schulek Frigyes a déli bástyafal alapozásakor, 1899-ben egy jókora üregre bukkant, melyben „nagy mennyiségű emberi koponyaroncs és számos épen megmaradt teljes koponya találtatott” – fogalmaz a Közmunkák Tanácsának 1899. évi jelentése. Schulek az üreget a Vár egyik kazamatájaként (korabeli szóhasználattal „casamatta”) azonosította, és módosíttatta a bástya terveit, hogy az üreg akkori formájában épségben maradhasson: és – mint a már idézett jelentés fogalmaz – „hogy Budavára középkori erődítményeinek ezen fenmaradt érdekes részlete s az abban talált s esetleg még található leletek a későbbi történeti kutatások elől el ne zárassanak”, a kamra ajtaját és ablakát végül vékony, könnyen kibontható fallal zárták le. 

A Halászbástya építése 1990-ban: készül a későbbi Schulek-lépcső (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

A lezárt üreg ezután újra feledésbe merült, mígnem 1961-ben Gerő Győző és Zolnay László régészek egy 1730-as évekbeli térkép, a Matthey-féle helyszínrajz és a korabeli írásos adatok alapján rá nem bukkantak. Ekkor felmérték, majd néhány évvel később, 1965-ben ismét egy közműépítési munka során újra előkerült a kápolna, melyben újabb feltárási munkálatokat végeztek. Mint a Petőfi Népe 1965. december 30-i száma fogalmaz, a régészek „a fagyos időbe nyúló mentőásatás során – a híres Szent István szobor és a Halászbástya úgynevezett Hétvezér lépcsője mellett – nagyobb szakaszon feltárták egy, az 1686. évi ostromkor alapfalakig leágyúzott kápolna alapfalait”.

Bár kazamataként hivatkozik rá, Schulek Frigyes már sejthette az üreg eredeti funkcióját (ezt erősíti meg Farbakyné Deklava Lívia Schulekről írott 2017-es kötete is), hiszen megőrizte azt, az 1960-as években viszont már tudták, hogy egy középkori kápolnáról van szó, melyet Gerő Győző a XV. századból származó (első említése 1443-ból való) Szent Mihály-kápolnaként azonosított. A kéthajós, 12 méter hosszú és 7 méter széles belső terű építményről megállapították, hogy oldalfalai XV–XVI. századiak, dongaboltozatának ívei viszont későbbiek, az 1700-as évekből valók. 

A halottak védőszentjeként tisztelt Szent Mihálynak avatott kápolnát egykor valóságos nekropolisz övezte: a középkorban itt volt ugyanis a Mátyás-templom temetője, az előkerült építmény tehát valójában temetőkápolnaként szolgált. Ám a területen, vagyis a Mátyás-templom szentélye körül a források szerint több kápolna is állt egykor – a Szent Mihályon kívül Szent Lászlóról, a Szent Háromkirályokról, Szűz Mária mennybevételéről elnevezett kápolna is –, ezek beazonosítása körül azonban mindmáig maradtak kérdőjelek.  

A Szent Mihály-kápolna bejárata ma (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

A hatvanas években ismét felfedezett kápolna újbóli feltárására és látogathatóvá tételére újabb évtizedeket kellett várni, az építmény végül 1997. augusztus 20-án nyitott meg a nagyközönség előtt, azóta leginkább kisebb rendezvényekre, kiállításokra használják, ám az idő nagy részében továbbra is zárva van, a Halászbástyára látogatók így leginkább csak a bejáratát ismerhetik. 

A kápolna ablaka, ajtaja, alatta pedig a később, az 1990-es években vágott ajtó a Halászbástya alatti várfalban. A nyílások az 1997-es felújításig be voltak falazva (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

Még egy érdekes részlet árulkodik a kápolna jelenlétéről: ha erőt veszünk magunkon, és a Schulek-lépcsőn állva nem csupán a káprázatos panorámát nézzük, hanem jobbra tekintünk, a Halászbástya alatti várfalban észrevehetjük az egykori kápolna Schulek által korábban visszafalazott, majd a későbbi feltárás során újból kibontott ablakát és ajtaját, valamint egy később nyitott ajtót a fal tövében. 

Ha legközelebb a Halászbástya felé járunk, és a kis nyílásokra nézünk, most már biztosan eszünkbe fog jutni az elfeledettnek hitt, majd újból felfedezett Szent Mihály-kápolna, a budai Vár egy érdekes középkori emléke.   

Nyitókép:  A Halászbástya és a Schulek-lépcső a Hunyadi János (Albrecht) útról nézve. Jobbra Hunyadi János szobra, háttérben a Mátyás-templom Klösz György 1906-os felvételén (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.126) 

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Ez egy nagyon érdekes adalék a város történetéhez, köszönöm a cikket!



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó