A „Viam meam persequor”, azaz a „Saját utamat járom” jelmondat a vezető politikussá és a reformellenzék vezérévé váló gróf Batthyány Lajos címerében olvasható. A maga által választott három szó egy szilárd, öntudatos, vezérszerepre hivatott embert rejt, jelmondata egyúttal önbecsülést és felelősségérzetet is sugall.

Ez a saját út a mindennapi, gyakorlati életben számos magyarországi helyszínhez kötődött, amelybe az 1840-es években már az akkori politikai élet központjává váló bal parti város, Pest is beletartozott. Több olyan nevezetes helyszíne is volt a városnak, ahol a főúr számos alkalommal megfordult.

Batthyány Lajos címeres pecsétje, rajta a felirat: „Viam meam persequor” (Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár „A MAGAM ÚTJÁT JÁRTAM” című kiállítás tablói)

Gróf Batthyány Lajos (Barabás Miklós festménye) (Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár „A MAGAM ÚTJÁT JÁRTAM” című kiállítás tablói)

Batthyány Lajos kivégzése az Újépület udvarán. E helyen ma örökmécses őrzi a miniszterelnök emlékét (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1870. június 5.)

A Batthyány-örökmécses a Hold utca, a Báthory utca és az Aulich utca találkozásánál lévő téren. Egykor ez még a katonai célokat szolgáló Újépület területe volt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Pozsonyban megtartott 1839–1840-es országgyűlésen vált Batthyány a főrendi ellenzék vezérévé. Megalapították Széchenyi Istvánnal közösen az ellenzéki főnemeseket tömörítő kiskaszinót, ahol Batthyány a személyiségének és tekintélyének köszönhetően az országgyűlési színtéren kívül is kellő módon tudta érvényesíteni a befolyását. Az országgyűlés 1840 nyarán ért véget, s a főrendi ellenzék tagjai elhagyták az akkor még hivatalosan fővárosnak számító koronázóvárost, Pozsonyt.

Batthyány az ellenzék további megszervezését és egyben tartását már Pesten képzelte el, ott, ahol Széchenyinek és Kossuthnak is köszönhetően a politikai élet koncentrálódni kezdett. Ezért 1840 őszén az akkori Hatvani (ma Kossuth Lajos) és Szép utca sarkán álló Cziráky-palotát bérelte ki, ahol az 1840-as években nemcsak élénk politikai eszmecsere folyt, de Batthyány feleségének, a magyaros szellemben nevelt Zichy Antónia grófnőnek köszönhetően élénk társasági élet is kibontakozott.

A Cziráky-palota volt Pesten az 1840-es években Batthyány Lajos lakhelye (Carl Vasquez grafikája) (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Batthyány Lajos felesége, gróf Zichy Antónia, aki a Cziráky-palotában szervezett társasági események központi alakja volt (Barabás Miklós acélmetszete) (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, TK Grafikai Gyűjtemény, 887 lt. sz.)

A Cziráky-palota a magyar színjátszás és kultúra akkori fellegvárának számító, Kerepesi (ma Rákóczi) út és Országút (ma Múzeum körút) sarkán elhelyezkedő Nemzeti Színházhoz is közel esett, még öt percnyi távolságra sem feküdt a két épület egymástól. A gróf 1845 októbere és 1848 márciusa között a színház 28. számú páholyát bérelte, ami egyúttal anyagi támogatást is jelentett a hazai kulturális életben fontos szerepet betöltő intézmény számára.

Az 1837-ben épült Nemzeti Színházban bérelt páholyt Batthyány Lajos 1845 és 1848 között (Carl Vasquez grafikája) (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az élet furcsa játéka, hogy Batthyány Lajosnak a belvárosi szállása, a Cziráky-palota a XIX. század második felében annak a Széchenyi által alapított Nemzeti Casinónak vált az épületévé, amelyet az 1840-es években maga Batthyány is sűrűn látogatott, s 1841 és 1848 között pesti tartózkodásának törzshelyévé vált.

A Casino Batthyány életében még a Lánchíd pesti hídfőjénél, a Kirakodó tér (mai Széchenyi István tér) déli oldalán székelt, a Hild József tervezte pesti Kereskedelmi Csarnok emeleti helyiségeiben működött. A Casino 1859-ben költözött át a Cziráky-palotába, amit ekkor még csak bérelt, s csak húsz évvel később, 1871-ben vásárolta meg az épületet a maga számára.

Batthyány Lajos törzshelye Pesten: a Lánchíd pesti hídfőjénél, a Kirakodó téren álló pesti Kereskedelmi Csarnok épülete, ahol a Nemzeti Casino működött (Alt Rudolf grafikájának részlete 1846-ból) (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

1859-ben költözött a Nemzeti Casino a volt Cziráky-palotába, ahol egykor Batthyány Lajos lakott (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Batthyány Lajos a reformkor két kiemelkedő politikusa, Széchenyi és Kossuth vitájában először Széchenyivel rokonszenvezett, mivel a „legnagyobb magyart” társadalmi szempontból is közelebb érezte magához. Idővel azonban eltávolodtak egymástól, s Batthyány inkább Kossuth politikai nézeteivel értett egyet. Megismerkedésük a pesti Vármegyeházához, az ott 1841. november 13–14-én megtartott iparegyesületi közgyűléshez kötődik. Később a gróf a politikai életben is aktívan támogatta Kossuthot. Az 1847-es követválasztási kampányba minden tekintélyét és nem kevés pénzét vetette latba azért, hogy Kossuthot Pest vármegyében követté válasszák. Sőt a főúr még személyesen is kampányolt ennek érdekében.

Kossuth a hazai ipar pártolása céljából egy Iparegyesület megszervezésén gondolkodott, s először Széchenyi Istvánhoz fordult, hogy a kezdeményezés élére álljon, de a cenki főúr elutasította ezt a felkérést. Az egyesület ennek ellenére létrejött, s Batthyány Lajos is csatlakozott a vállalkozáshoz. A gróf először az 1842. június 6-i választmányi ülésen látta el az egyesületben az elnöki teendőket.

Batthyány Lajos és Kossuth Lajos hasonló politikai nézeteket vallott (Tyroler egykorú metszete Weber rajza után) (Forrás: OSZK MEK, DKA-006160)

Védegyleti bál Pesten 1845-ben. Balról a harmadik férfi Batthyány Lajos, jobbról a második férfi Kossuth Lajos (Forrás: A magyarok krónikája. Szerkesztette: Glatz Ferenc. Budapest, 1995)

Három hónappal később – Kossuth személyes kezdeményezésének köszönhetően – az első magyar Iparmű-kiállítás megrendezésére került sor, a Redout (a mai Vigadó elődje) termeiben. A rendezvényt augusztus 25-én Batthyány Lajos nyitotta meg, amelyen több mint 200 kiállító mintegy 300 tárggyal szerepelt. A kiállítás sikerét jelzi, hogy négy évvel később már 516 kiállító vett részt az Iparegyesület hasonló, immár harmadjára, ezúttal a Nemzeti Múzeumban megrendezett eseményén. Ezt a rendezvényt is Batthyány Lajos nyitotta meg 1846. augusztus 11-én.

A pesti Redoute épületében megrendezett első magyar Iparmű-kiállítást 1842. augusztus 25-én Batthyány Lajos nyitotta meg (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az első magyar Iparmű-kiállítás hirdetése A Pesti Hírlap 1842. augusztus 28-i számában

1842. december 18-án Batthyány mint az Iparegyesület elnöke Pest vármegyéhez folyamodott, hogy a pesti Vármegye utcában fekvő Vármegyeház közgyűlési termét engedjék át arra, hogy ott az első magyar Iparmű-kiállítás ünnepélyes díjkiosztását megrendezhessék. A vármegye engedett a főúr kérésének s az eseményre 1842. december 26-án került sor, a díjakat pedig az elnök, Batthyány Lajos adta át.

A pesti Vármegyeháza közgyűlési termében Batthyány Lajos osztotta ki az első magyar Iparmű-kiállítás díjait 1842. december 26-án (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1861. január 20.)

A pesti Vármegyeháza azonban nemcsak ebből a szempontból volt fontos helyszín Batthyány életében. Az 1840-es évek derekán a liberális ellenzék vezérévé váló gróf 1845 és 1847 között többször is részt vett azokon a megyegyűléseken, melyeket az épület ugyancsak tárgyalásra alkalmas dísztermében tartottak.

A pesti Vármegyeháza többször volt fontos helyszín Batthyány Lajos életében (Henry Winkles grafikája 1845-ből) (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Batthyány 1843-tól kezdve egyre több olyan társadalmi egyesület és vállalkozói társaság vezetésében vállalt kulcsfontosságú szerepet, melyek Kossuth Lajos kezdeményezésére alakultak, és melyek a Kossuth által hirdetett társadalmi érdekegyesítés gyakorlatban megvalósuló eredményeit jelentették. Batthyány egyesületi tagságai mindkét fél számára előnyökkel kecsegtettek. Az egyesület profitált a főúr vezetői tagságából, hiszen nagyobb és biztosabb anyagi bázist és társadalmi megbecsülést szereztek ezáltal, Batthyány pedig nagyobb társadalmi ismertségre és befolyásra tett szert egyesületi tagsága révén, s nemcsak a saját társadalmi rétege, a mágnások köreiben lett ismert és népszerű ember, hanem az alattuk álló társadalmi csoportok körében is.

Nyitókép: Batthyány Lajos kivégzése az Újépület udvarán. Ma örökmécses őrzi itt a tragikus sorsú politikus emlékét (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1870. június 5.)