Csodálatos palotával ajándékozta meg Fellner Sándor Budapestet

118 évvel ezelőtt ezen a napon, 1905. január 16-án a budai Vár pénzügyminisztériumi palotájában – amely napjainkban újul meg – kettős ünnepséget tartottak. Részben ünnepelték az akkori pénzügyminiszter, Lukács László pénzügyminiszterségének tízéves jubileumát, aki 1895. január 15-én lépett hivatalába.

Ezt az ünnepséget azonban összekötötték egy másik fontos eseménnyel: a Pénzügyminisztérium újonnan épült palotáját ezen a napon adtak át ünnepélyes keretek között.

Lukács László pénzügyminiszter – Paczka Ferencz festménye a pénzügyminisztérium új palotájának dísztermében (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1905. január 22.)

A Pénzügyminisztérium új palotája a budai Várban, a Szentháromság téren. Részlet Fellner Sándor 1908-ban megjelent albumából (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az épületet 1901. október 5-én kezdték el építeni, és 1904 végén került olyan állapotba, hogy ezt az ünnepélyes, egyúttal szimbolikus eseményt meg lehessen tartani. 1904 nyarától kezdte el a palotát tervező Fellner Sándor jelenteni, hogy az épület egyes részei már elkészültek, s 1904 végére az építkezési munkálatok jórészt teljes egészében befejeződtek. Persze kisebb javításokra, átalakításokra ezután is sor került (melyek egészen 1907-ig elhúzódtak, erről bővebben itt írtunk), de a nagyobb munkálatokkal 1904 végére kész lettek, 1905-ben pedig már a bútorozásokat végezték. Az építkezés befejezését talán akarva vagy akaratlanul is erre az 1905-ös jubileumi időpontra időzítettek.

Az építkezésen volt, hogy több százan is dolgoztak. Alapozási munkálatok, valószínűleg 1902 tavaszán (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A nagyszabású, reprezentatív épület valóban gyorsan, szinte rohamléptekben készült el, mindössze négy év alatt. Nem csoda ez a rekordgyorsaság, hiszen volt időszak, amikor több száz ember dolgozott egy nap az építkezésen – majd egy zászlóaljnyi ember, katonai mércével számítva. Míg kezdetben a munkások létszáma száz személy körül mozgott 1902 nyarára, őszére ez a szám sokszor elérte, sőt meg is haladta az öt-hatszáz főt. Emellett éjjeli munkavégzésre is kértek engedély, fagyok esetén pedig fűtés mellett vagy meleg vízzel betonoztak.

Ennek lett eredménye, hogy a jubileumi alkalomra jórészt teljesen elkészült az épület, bár a hivatalos használatbavételi engedélyt csak ezután, 1905. április 18-án kapták meg.

A Pénzügyminisztérium palotáját tervező Fellner Sándor

Az 1905. január 16-án 11 órakor kezdődő ünnepségen a tervező, Fellner Sándor rövid beszédben üdvözölte a palotába érkező minisztert, s köszönetét fejezte ki azért a támogatásért, amellyel az építkezés mellé állt, s lehetővé tette ennek a nagyszabású épületnek a megszületését. Lukács László a köszöntésére adott válaszában kiemelte, hogy a pályafutásának egyik csúcspontjaként éli meg ezt a pillanatot, hiszen azon szerencsés egyének közé tartozott, aki ott volt az épület ünnepélyes alapkőletételénél (1902. április 15.), és most pedig itt, ugyanabban a miniszteri minőségben az elkészült épület ünnepélyes átadásánál. Ezt követően került sor arra az emlékezetes és szimbolikus cselekedetre, mikor is Fellner Sándor átnyújtotta a miniszternek az új épület kulcsát.

Az ünnepség másik része a már említett hivatali évfordulóhoz kapcsolódott, az apparátus tagjainak részvételével az előkelő első emeleti fogadóhelyiségben, a díszteremben zajlott, melynek keretében egy albumot is átnyújtottak a miniszternek. A rendezvény fénypontja az volt, amikor az ünnepség végén leleplezték a díszteremnek a Szentháromság térre néző pompás, festett üvegablakát, mely Lukács László arcképét ábrázolta, alatta az alábbi felirattal: „Lukács László, e palota létesítőjének tíz évi minisztersége emlékére.”

A Lukács Lászlót ábrázoló, elpusztult dísztermi színes üvegablak rekonstrukciós terve, 2022 (Forrás: PM-TÉR6, terv: Laki Üvegművészet, portré: Gál Lehel festőművész)

A Lukács László jubileumára készült album (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1905. január 22.)

Az első emeleti díszterem. A kép jobb szélén a díszterem középső ablakának felső részén Lukács László portréja látható, amelyet az ünnepségen lepleztek le. Részlet Fellner Sándor 1908-ban megjelent albumából (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az újonnan átadott épület egyszerre volt szép és látványos, valamint praktikus. Egyszerre rendelkezett nagyszabású városesztétikai értékekkel és gyönyörű belső terekkel, valamint biztosított a mindennapi működéshez megfelelő keretet és munkakörülményeket.

A reprezentációt a Szentháromság térre néző A szárny, vagy más néven főszárny biztosította. Itt helyezték el az elegáns fogadótermeket, s ennek jutott a legdíszesebb belső kiképzés.

Az első emelet alaprajzi beosztása. Részlet Fellner Sándor 1908-ban megjelent albumából (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A gótikus, csúcsíves nyílásokkal áttört Szentháromság téri behajtóból egy díszes kapun keresztül lehetett bejutni a belül is gótikus mintázatot követő, keresztboltozatokkal ellátott előcsarnokba – vagy miként Fellner nevezte a leírásában, a szélfogóba –, majd tovább a tizenhat oszloppal alátámasztott, csillagboltozatos nagycsarnokba. Az első emeleti díszteremhez – ahol Lukács László köszöntése is zajlott – egy apszissal ellátott, T formájú díszlépcső vezetett fel. Az apszis egy, a díszudvar felé kialakított pihenő volt, az ablakmélyedéseit padokkal töltötték ki, amit a Zsolnay-gyár készítette pirogránit burkolattal és szobrokkal díszítettek. Az ide vezető díszlépcsőt öt méter szélesre tervezték. Az apszistól a díszlépcső kettévált jobb és bal irányba, s négy méter szélességben vezettek tovább felfelé az első emeletre, ahol a díszterem helyezkedett el.

Az emeletre vezető díszlépcső első, öt méter széles szakasza. Részlet Fellner Sándor 1908-ban megjelent albumából (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A díszlépcső a pihenőként szolgáló apszistól felfelé négy méter szélességben folytatódott. Az apszist gótikus ívezet és figurális szobrok díszítették. Részlet Fellner Sándor 1908-ban megjelent albumából (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A díszlépcsőház és az apszis a díszudvar felől. Részlet Fellner Sándor 1908-ban megjelent albumából (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A legtöbb épületben az első emelet számít kitüntetett szintnek (piano nobile), a Pénzügyminisztérium új palotájánál is ezt a megoldást követték. Itt helyezkedett el a díszterem és a loggia. Ez az első emeleti téregyüttes gyönyörű, gótikus látványt nyújtott, a csillagboltozatot idéző mennyezet középkori hangulatot sugárzott. A díszterem két emelet magasságú térélménye szinte lenyűgöző volt. Bár Fellner leírása szerint hosszanti falait két kőkandalló díszítette, de erről ábrázolás nem maradt az utókorra. A Szentháromság tér irányába három, nagyméretű, mérműves ablak tekintett, ezek mindegyike színes üvegezést kapott, melyek közül a középsőben a már említett Lukács László-portré kapott helyet. Az ablakokat a külső homlokzaton szamárhátíves vimpergák keretezték.

A palota Szentháromság térre néző főhomlokzata. Az első emelet szamárhátívű vimpergás, mérműves ablakai mögött a díszterem helyezkedett el. Részlet Fellner Sándor 1908-ban megjelent albumából (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az első emeleti díszteremtől jobbra és balra – szinte egymás tükörképeként – a vezetőség, azaz a miniszter és az államtitkár szobái helyezkedtek el. A díszteremtől jobbra, kelet felé, részben már a mai Hess András téri oldalon elhelyezkedő B szárnyba is átnyúlóan kapott helyet a több teremsornyi miniszteri részleg, ami a díszteremből nyíló miniszteri váróteremmel indult. Ebből nyílt két, egymást kísérő terem: a nagy méretű, küldöttségek fogadására alkalmas audienciás terem és egy kisebb, szűkebb körű megbeszélésekre szánt miniszteri fogadóterem, amelyeket a miniszteri dolgozó követett.

A miniszteri audienciális terem tölgy- és kőrisfa talapzatot kapott. A termet a kép bal oldalán kandalló díszítette, fölötte Ferenc József domborműves arcképe látható. Részlet Fellner Sándor 1908-ban megjelent albumából (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A miniszteri fogadóterem. Részlet Fellner Sándor 1908-ban megjelent albumából (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Talán nem véletlen, hogy az épületen belül a miniszter rezidenciája erre az oldalra került, és részben a Mátyás-templomra, részben a mai Hilton szálló előtt egykor itt álló régi kamarai épületre tekintett. Az építkezés előtt ugyanis jórészt ugyanezen a helyen állt az egykori jezsuita akadémia épülete, amit 1867-től a Pénzügyminisztérium használt, alighanem az elődjének, a Magyar Kamara hivatali részlegeinek a beosztását követve. Azaz az egykori akadémiai épület – amit a Magyar Kamara idején Praesidialis, azaz elnöki háznak hívtak – a minisztérium vezetőségének a székháza volt. Az új palota miniszteri részlegében a kamarai időszakra emlékeztettek azok a portrék is, amelyek a miniszteri váróterem falait díszítették. A terem négy méter magas tölgyfa burkolatot kapott, s ebbe helyezték bele az 1528 és 1848 között működő Magyar Kamara elnökeinek portréit.

Az első emeleti tölgyfa burkolatú miniszteri várótermet a kamaraelnökök portréi díszítették. Részlet Fellner Sándor 1908-ban megjelent albumából (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az állványzatok mögött már felsejlik a miniszteri részleg. Előtte valószínűleg az egykori jezsuita akadémia, a későbbi Praesidialisnak, azaz elnöki háznak még bontásra váró épületmaradványa látható (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az épület keleti oldalának külső homlokzata is jelezte, hogy a falak mögött, az első emeleten a minisztériumot irányító személy hivatali helyiségei találhatók. Fellner tudatosan törekedett arra – miként maga is írta –, hogy „az oldalhomlokzatokon világosan meglássék, hogy minő a helyiségek belső beosztása és rendeltetése”.

A Szentháromság térre nyíló elegáns főbejárat mellett itt volt az épület második legimpozánsabb bejárata, melyet természetesen csak a pénzügyminiszter használt. A gótikus, kettős szamárhátívvel keretezett kapu felett az ívek között a koronás magyar középcímer ékesedett, az alábbi felirattal: Magy. Kir. Pénzügy Ministerium.

A homlokzat vimpergás loggiája mögött pedig a miniszteri fogadószoba helyezkedett el. A fogadószoba és a miniszteri dolgozó ablakai elegáns, hármas osztásúak voltak, s mérművekkel díszítették azokat.

A palota keleti homlokzatának már elkészült miniszteri bejárata (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A palota keleti homlokzatának miniszteri bejárata. A szamárhátívek között a koronás magyar középcímert helyezték el az alábbi felirattal: Magy. Kir. Pénzügy Ministerium. Részlet Fellner Sándor 1908-ban megjelent albumából (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Fellner tudatosan törekedett arra, hogy az épület homlokzata a belső terek és helyiségek rendeltetését tükrözze: a vimpergás loggia mögött a miniszteri fogadószoba, tőle jobbra, az elegáns, hármas osztású, mérművekkel díszített ablakok mögött a miniszteri dolgozó helyezkedett el. Részlet Fellner Sándor 1908-ban megjelent albumából (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az új palota átadását követő fél év múlva, 1905. június 18-án már új pénzügyminisztere lett hazánknak, Fejérváry Géza személyében. Néhány évvel később azonban Lukács László még egy rövid időre, 1910 és 1912 között ismét betölthette ezt a pozíciót, s újra irányíthatta azt a minisztériumot, mely az ő minisztersége idején kapott új, reprezentatív épületet.

Nyitókép: A Pénzügyminisztérium 1901 és 1907 között épült új palotája (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)