Gróf nagyapponyi Apponyi Albert (1846–1933) halálának 2023. február 7-én van a kilencvenedik évfordulója. A majd’ nyolcvanhét esztendőt megélt politikus pályafutása folyamán több mint hatvan évet töltött a politikában, volt a képviselőház elnöke, vallás- és közoktatásügyi miniszter három kormányban, az Interparlamentáris Unió tagja, az első világháborút lezáró párizsi béketárgyalásokon a magyar delegáció elnöke és a Horthy-korban hazánk fődelegátusa a Nemzetek Szövetsége mellett.

A politikai pályával párhuzamosan évtizedekig vitt vezető szerepet különböző egészségügyi, katolikus felekezeti, művelődési és szociális egyesületekben (Budai Katholikus Kör, Budapesti Poliklinikai Egyesület, Országos Stefánia Szövetség, Paulai Szent Vince Egylet, Szent István Társulat). Hetvenötödik születésnapja alkalmából 1921-ben Budapest székesfőváros a díszpolgárai sorába emelte, és róla nevezték el a Kígyó teret (a mai Ferenciek tere) Apponyi térnek.

A 75. születésnapja alkalmából az egykori Kígyó teret (a mai Ferenciek terét) Apponyi-térnek nevezték el (Forrás: korabeli képeslap)

Halálának kilencvenedik évfordulóján azt vesszük sorra, hogy hosszú élete folyamán mikor, hol lakott Budapesten belül.

Apponyi Albert gróf otthonának, családi fészkének a Szlovákiában fekvő Éberhardon (Malinovó) található Apponyi-kastély számított. Itt voltak birtokai és famíliája temetkezési helye. A politikus itt érezte otthon magát, ide vonult vissza a politikai küzdelmek szüneteiben, itt élt kilencvenegy esztendős korában bekövetkezett haláláig édesapja, aki az 1890-es években már folyamatosan ápolásra szorult, mely tevékenységből a fia hűségesen kivette a részét. A fővárosban csak ideiglenes lakhelyekkel rendelkezett, évtizedekig nem vásárolt itt sem házat, sem lakást, hanem egyik bérlakásból a másikba költözött. Igazi otthonra csak a századforduló után lelt, amikor a családja tulajdonába került a budavári Werbőczy utcai kicsi palotaépület.

Apponyi Albert gróf László Fülöp 1897-ben készült festményén (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Festménytár)

A korszakban ez egyáltalán nem számított szokatlan életformának, például a kor meghatározó politikusai, Tisza Kálmán és fia, gróf Tisza István miniszterelnökök a Bihar vármegyei geszti kastélyukat tekintették otthonuknak, a fővárosban csak lakást béreltek, vagy hivatalukból eredően a miniszterelnöki rezidencián rendezkedtek be, de saját tulajdonú lakással Budapesten soha nem rendelkeztek.

Az alábbiakban azt vázoljuk fel, Apponyi Albert hogyan váltogatta fővárosi lakhelyeit az évtizedek folyamán.

A pályakezdő politikus az 1870-es évek német nyelvű lakcímtárai szerint a Hoch Strasse 14., majd 15. szám alatti házban lakott, egy lakást bérelt itt. Ez az utca az akkori V. kerületnek számító Lipótvárosban feküdt, a mai Arany János utcával azonos, amely a német nevét 1838-ban kapta, 1874-től pedig Fő útnak nevezték. A híres költőről pedig 1885-ben keresztelték el a közterületet. A zenekedvelő ifjú gróf számos híres zeneszerzőt fogadott itteni lakásában.

Budapest térképe 1913-ból (Forrás: Wikipédia)

Az 1880-as években az akkori IV. (ma V.) kerületi Szervita tér 10. szám alatti házban bérelt magának lakást, amelynek falai számtalan romantikus pillanatnak lehettek szemtanúi, Apponyi Albert ugyanis ebben az évtizedben titkos és rangon aluli szerelmi viszonyban élt a később híres luxuskurtizánná és írónővé lett Pilisy Rózával, akinek ez időben a Szervita tér 1. szám alatti házban bérelt lakást, hogy minél közelebb lehessenek egymáshoz.

Pilisy Róza, a későbbi híres kurtizán, akivel Apponyi a Szervita téri otthonát megosztotta az 1880-as években (Forrás: Wikipédia)

Kapcsolatukat Krúdy Gyula az Utazások a vörös postakocsin című művében örökítette meg, melyben álnevet ragasztott az akkor még élő, idős grófra. „A nemes gróf mindent komolyan vett az életben. Elsősorban a vallást tisztelte. Szent Lajos és lovagjai tanulhattak volna Ferdinánd gróftól. Hívebb gyermeke nem volt nála az anyaszentegyháznak. […] Másodsorban atyját, a nyugalmazott császári minisztert tisztelte Ferdinánd. – Amíg atyám él, senkinek sem szabad megtudni, hogy mi ismerjük egymást. Légy hű és becsületes. Én gondoskodom jövődről. Harmadszor a császár és a nemzet laktak az antik főúr szívében. […] A nemes gróf túlságosan elmerült a politikában és az eszményeket komolyabban vette, mint a valóságot.”

A szerelmespár szakítása után Apponyi még az 1890-es évtized derekáig a Szervita téren maradt. Lakását új szerelmével, Pongrácz Mária bárónővel osztotta meg, majd elköltözött, és 1896–1897-ben az akkori IV. (ma V.) kerületi Egyetem utca 2. szám alatti házban bérlet új lakást.

Az Egyetem utca látképe az 1880-as években (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Innen az 1897-es esküvőjét követően (az osztrák Dietrichstein-Mensdorff-Pouilly Klotild grófnővel kötött házasságot) költözött át a józsefvárosi Szentkirályi utca 35. számú házbeli ingatlanba, amelynek megtalálásában és kibérlésében nagybátyja, Apponyi Lajos gróf, magyar királyi udvarnagy volt segítségére. Megmaradt az utókor számára az a levele, melyet e témában intézett Lajos grófhoz. „Nagyon köszönöm a szíves figyelmeztetést a lakásra, mely nekem – a hely tekintetében – a lehető legjobban felel meg. Kérlek légy szíves nekem a lakás tervét, vagy legalább a szobák és helyiségek (konyha s. a. t.) leírását, és a lakás bérének meghatározását megküldetni. Én mindig erre a lakásra gondoltam, és nagyon szeretném, ha ez a lakás megfelelne.”

Ez az utca annál is inkább tetszett neki, mert közvetlenül a Nemzeti Múzeum körül kialakult, úgynevezett mágnásnegyed mögött húzódott, így grófunk könnyen eljuthatott rokonai és politikai harcostársai, a Károlyi és Wenckheim grófok ottani palotáiba.

Apponyi Albert felesége, Dietrichstein-Mensdorff-Pouilly Klotild grófnő, akivel Apponyi a Szentkirályi utcába költözött (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár)

A Szentkirályi utcai lakásban 1901-ig maradt a házaspár,  közben megszületett 1898-ban György nevű fiuk is, majd következtek leányaik, Mária (1899) és Júlia (1901). Feltehetően a gyermekek számának gyarapodása késztette a családot arra, hogy új otthon után nézzenek.

Ideiglenesen egy rövid ideig a VIII. kerületi Pannónia Szállóban bérelt lakosztályt, amely megoldás szintén nem számított ritkaságnak a korban. Az évtizedek folyamán az játszott szerepet Apponyi számára a lakásválasztásoknál, hogy azok közel legyenek a Sándor (napjainkban Bródy Sándor) utcai képviselőházhoz, amely a mai Olasz Intézet épületében ülésezett 1902-ig.

Apponyi a régi századfordulón egy rövid időre beköltözött a józsefvárosi Pannónia Szállóba. A kép a Szállóról 1930-ban készült (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár)

A budai Várban álló Werbőczy utca 21-–25. szám alatt található kicsi, egyemeletes palota a századforduló után került az Apponyi família birtokába (a mai Táncsics utca 17.). Nem egyértelmű, hogy a gróf, vagy a férjénél lényegesen nagyobb vagyoni hátterű családból származó felesége, Klotild grófnő vette saját pénzéből ezt az ingatlant, de innentől kezdve ez lett a család budapesti állandó otthona, a gróf pedig innen járt a parlamentbe, vagy vallás- és közoktatásügyi miniszterként a hivatalába és a kormányüléseknek otthont adó Sándor-palotába.

Hogy az asszony pénzén vették, azért lehetséges, mert mint levéltári forrásokból tudjuk, Apponyi az 1890-es évtized végén komoly pénzügyi gondokkal küszködött, hitelintézeteknek és magánszemélyeknek egyaránt tartozott. De anyagi helyzete éppen 1901-ben erősödött meg, amikor kinevezték a képviselőház elnökévé, mely pozíció jelentős jövedelemforrást biztosított számára. Egyébként mint országgyűlési képviselő Apponyi jogosult volt lakbértámogatásra.

A budavári Werbőczy (ma Táncsics) utcai Apponyi-palota napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Apponyi és felesége, Klotild grófnő a Werbőczy utcai otthonukban (Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár)

Az 1919-es Tanácsköztársaság idején a grófi családtól a rezsim elkobozta a házi telefonkészüléket, két vöröskatonát is beszállásoltak hozzájuk, akikkel a derűs természetű Apponyi jól megfért a visszaemlékezések szerint, de a kommunista diktatúra húsvéti túszejtései idején inkább elmenekült az otthonából. Az 1920-as években kiadott lakcímtárakból a telefonszámát is megismerhetjük: 240-20.

Apponyi a fiával, ifjabb Apponyi György gróffal 1910 körül (Forrás: Wikipédia)

Apponyit 1921-ben a hetvenötödik születésnapja alkalmából az emigrációban élő IV. Károly király az Aranygyapjas Rend lovagjává avatta. E lovagrend hagyományai és statútuma értelmében a rendjel birtokosainak jogukban állt otthonukban házikápolnát kialakítani és ott misét hallgatni. Apponyi is így cselekedett. Aggastyánként telente a házikápolnáját használta hitéleti célokra, csak jobb időben járt el misére a Koronázó-főtemplomba (Mátyás-templom), ami a plébániája is volt egyben. Amikor e távolság megtétele is nehézséget okozott a nyolcvanas évei derekán járó politikusnak, akkor pedig az otthonához közelebb fekvő Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett templomot látogatta.

A főváros feldíszített díszhintóján vitték a grófot a Vigadóhoz (Fotó: Vasárnapi Ujság, 1921. június 12.)

Apponyi 1930 körül. Nyakában viseli az Aranygyapjas Rend jelvényét, melynek birtoklása feljogosította, hogy otthonában házikápolnát létesítsen (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár)

Apponyi körül jelentős kultusz alakult ki azután, hogy a magyar békedelegáció elnökeként az első világháborút lezáró párizsi békekonferencián elmondta híres védőbeszédét. E kultusz jegyében minimum 360 település választotta díszpolgárává, számtalan egyesület, kamara, egyetem pedig dísztagsági, díszelnöki, díszdoktori címet adományozott neki. Ezek az adományozó oklevelek, kitüntetései, politikai eredetű dísztárgyai egy egész szobát megtöltöttek Werbőczy utcai otthonában, mígnem 1933-ban bekövetkezett halála után az özvegye az Országgyűlési Múzeumnak adta az emléktárgyakat, ahol azokból egy külön Apponyi-emlékszobát rendeztek be. A kultuszból eredően számtalan alkalommal köszöntötték fel a palotában tisztelői Apponyit, és gyűltek össze tömegek az épület előtt. Hetvenötödik születésnapja éjszakáján több száz főből álló dalárda sorakozott fel a háza előtt, hogy szerenádot adjon neki.

Az Apponyi-palota falát 1945 előtt ékesítő festmények egyike, amely Sztáray Júlia grófnőt, Apponyi Albert édesanyját ábrázolta (Forrás: Kerekesházy József: Apponyi. Singer és Wolfner, 1943.)

Amikor a Sándor utcai régi képviselőházból 1902-ben az akkor elkészült Országházba költözött az országgyűlés, éppen Apponyi volt a képviselőház elnöke. A Sándor utcai épület bútorait árverésre bocsátották, a gróf megvette a házelnöki íróasztalt, amely ezután budavári otthonát ékesítette. Tudható az is, hogy a palotaépület falait a grófi nemzetség tagjai, Apponyi édesanyja, Sztáray Júlia grófnő (1820–1871), édesapja, Apponyi György kancellár (1808–1899), nagyapja, Apponyi György (1780–1849) és szépapja Apponyi Antal (1751–1817) festményei díszítették, de megtalálható volt a palotában az Apponyiról 1897-es esküvője idején László Fülöp által készített portré is, amely ma a Nemzeti Múzeumban látható.

Apponyi íróasztala, amely 1902-ben került a birtokába, addig a képviselőház elnökeinek a hivatali dolgozószobájában állt. A bútordarabot a gróf özvegye az Országgyűlési Múzeumnak adományozta, a kép ott készült 1943-ban (Forrás: Pesti Hírlap – Képes Vasárnap, 1943. február 9. 84.)

Klotild grófnő Kerekesházy Józseffel, Apponyi életrajzírójával a Werbőczy utcai ház fogadóhelyiségében (Forrás: Kerekesházy József: Apponyi. Singer és Wolfner, 1943.)

Apponyi Albertet uralkodóknak kijáró díszes külsőségek között temették el 1933-ban. A Lánchídon át Budára, a Mátyás-templomba haladt a gyászhintó (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Modern, polgári gondolkodású és a ruhadivat iránt rajongó lánya, Júlia grófkisasszony, édesapja halála után divatszalont, kalapüzletet nyitott a palota földszintjén, majd hogy felfutott üzletét bővítse, 1935 decemberében leköltöztette a pesti Váci utcai Párizsi Udvarba.

A palota az 1944–45-ös szovjet ostrom során bombatalálatot kapott, de később rendbe hozták, az arisztokrata família tagjai pedig vagy külföldre menekültek, vagy belesimultak az egyre jobban balra tolódó társadalmi-politikai rendbe, mint Júlia grófnő is, aki divatszalonját elveszítve varrónőként helyezkedett el, és az ÁVH megfigyelése alatt állt, amíg évekkel később a többi családtaghoz hasonlóan el nem hagyta az országot.

Az Apponyi-gyászhintó a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben kiállítva (Fotó: Nemzeti Örökség Intézete, Fiumei Úti Nemzeti Sírkert)

Mementó az Apponyi-palota homlokzatán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Táncsics utca képe a Bécsi kapu tér irányába. Jobboldalt Apponyi Albert egykori otthona (Forrás: Wikipédia)

Az épület utcai homlokzatán a rendszerváltást követő években (feltehetően Katona Tamás történész kerületi polgármestersége idején, 1994 és 1998 között) emléktábla elhelyezésével állítottak emléket Apponyi Albertnek és a német Gestapó által 1944. márciusában a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolt fiának, a náciellenes ifjabb Apponyi György országgyűlési képviselőnek.

Apponyi Albert nyughelye ma Éberhardon található (Szlovákiában). Amikor 1933-as halálakor holttestét hazaszállították, az Országház épületében ravatalozták fel, és február 14-én temették el a Mátyás-templom kriptájában. Kívánságának megfelelően hamvait 1943-ban vitték haza, Éberhardra, miután a települést (átmenetileg) visszacsatolták Magyarországhoz.

Nyitókép: A budavári Werbőczy (ma Táncsics) utcai Apponyi-palota jobboldalt, ez Apponyi Albert egykori otthona volt (Forrás: Wikipédia)