Húsvét a keresztények legfontosabb ünnepe. Nagypéntek a keresztények szerint az isteni szeretet és a könyörület emléknapja, mivel ezen a napon halt meg Jézus Krisztus, hogy önfeláldoztatásával az Isten országát hozhassa le az emberek közé. Meghalt a kereszten, hogy halálával örök életet szerezzen az embereknek. Ennek emlékére szinte minden templomban mind a mai napig keresztútjárást tartanak Nagypénteken, emlékezve Jézus szenvedéstörténetére és keresztútjára. Budán és Pesten is számos ilyen keresztút volt, de a török hódoltság alatt ezek mind elpusztultak. A törökök kiűzése után azonban újra épülhettek keresztutak, melyek közül az első volt a Gellért-hegyen 1715-ben állított kálvária és keresztút.

A Gellért-hegyi keresztút és kálvária

Naponta sétálunk el Budapesten egy-egy emblematikus hely mellett, azt gondolva, hogy jól ismerjük azt. A Gellért-hegy is egy ilyen kultikus hely, melynek történetét sokan ismerni vélik, de a rajta lévő egykori kálváriáról és keresztútról még a szakirodalom is csak szűkszavúan emlékezik meg, annak ellenére, hogy története szélesebb közönség figyelmére is számot tarthatna.

A Gellért-hegyen álló egykori kálváriának és keresztútnak ma már szinte a helyét sem ismerjük, pedig Buda látképét közel száz évig meghatározta a hegy tetején álló kálvária, mely csaknem az összes Budáról készült XVIII. századi ábrázoláson és metszeten feltűnik.


Buda és Pest látképe keletről – részlet, Werner Friedrich Bernhard, 1732 (1690–1778) (Forrás: Földváry Gergely: A gellért-hegyi keresztutak története. 2022. / BTM - Fővárosi Képtár)


Buda látképe kelet felől egy céhlevélen – részlet, 1763 (Forrás: Földváry Gergely: A gellért-hegyi keresztutak története. 2022. / Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára)

A Gellért-hegyen hajdan templom állt, melyet a mártírhalált halt Gellért püspök tiszteletére emeltek az 1083-as szentté avatását követő években. Később a törökök itt egy kis erődöt, palánkvárat építettek, amit a keresztények Blockhausnak, azaz blokkháznak neveztek. Innen a hegy korabeli Blocksberg elnevezése, melyet még a törökök után is sokáig használtak. A török megszállás idején a Gellért-hegy elhagyatott hely volt, ahol hamar felütötték fejüket a régi pogányság különböző változatai. A „Gellért-hegyre való járás”-t eleinte a magyarországi boszorkányperekben említették, nem véletlen, hogy az irodalom és a szóbeszéd a boszorkányok gyülekezőhelyeként említi.


Buda látképe kelet felől – részlet, Binder János Fülöp, 1761 (Forrás: Wikipedia / Magyar Nemzeti Múzeum)

Az egykori szent hely tisztátalanná vált, így a jezsuiták szerették volna megszentelni azt, ezért 1715-ben egy bizonyos Sailer nevű férfi a szerzetesrend kérésére állított egy nagy fakeresztet két szoborral a hegy északkeleti felére. A kereszt két oldalán valószínűsíthetően Szűz Mária és János apostol kőszobra állt, amint az a Budát ábrázoló XVIII. századi ábrázolásokon jól látható.


Buda és Pest látképe északról – részlet, A. Glasser rézkarca,1740 (Forrás: viacrucis.hu / BTM Metszettára)

A levéltári adatok szerint már ehhez a korai Sailer-féle kálváriához is keresztút, stációk vezettek, ugyanis a későbbi új kálvária miatt 1797-ben azt írták a budai tanácsgyűlési jegyzőkönyvekben, hogy a régi szobrokat és a stációkat hagyják a helyükön, és ne rombolják le őket. Pontos helyüket nem tudjuk, de a számuk valószínűleg hét és tíz között lehetett. A tizennégy stációs kálváriák ugyanis a XVIII. század közepén terjedtek csak el. Addig a római stációs templomok iránti tiszteletből hét stációból állt egy „átlagos” keresztút, de előfordult nyolc, kilenc, tíz vagy akár több is, mivel ekkor még nem volt egységes rendszerük. Később a világ a ferences gyakorlatot vette át, majd a XVIII. század második felétől már szinte csak tizennégy stációs keresztutak készültek, amelyek a Kálvárián (Golgotán) értek véget, ahol Jézus keresztje volt látható a két latorral. Sok esetben a régi, kevesebb stációs keresztutakat kiegészítették tizennégyre.


Buda és Pest Szabad Királyi Városainak Tájleírása – részlet, 1837 körül (Karikákkal jelölve az egykori stációkápolnák és négyszöglettel a kálvária helye) (Forrás: Földváry Gergely: A gellért-hegyi keresztutak története. 2022. / Hungaricana – Budapest Főváros Levéltára)

A keresztút állapota a beszámolók szerint az 1780-as évekre leromlott, majd valószínűleg az 1810-es évek elején elbontották, a helyén később megvalósuló egyetemi Csillagda építésének megkezdése előtt. Ekkor egy új kálvária építését tervezték meg, amit 1795-ben Füll Mihály budai polgár kérvényezett. Kezdeményezését sokáig nem támogatták, végül mégis megépült, valószínűleg 1819 és 1820 között, de nem a régi kálvária helyén, hanem lejjebb, a Gellért-hegy délnyugati részén. Ez a magyarázata annak, hogy innentől az összes XIX. századi látképen és metszeten eltűnt a kálvária keresztje, mert Pestről nézve takarásban volt.


Buda látképe a Margit-szigetről, 1825 (Forrás: Hungaricana / Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapesti Gyűjtemény)


Buda a Dunáról fölfelé tekintve, Alt Rudolf, 1845  (Forrás: Hungaricana / Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény)

Az 1822-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint tizennégy stációkápolna tartozott hozzá, beleértve a kálváriát is. A leírások szerint a stációk a mostani Sánc utca, Szirtes utca vonalán vezettek fel egészen a Csillagda lábáig. Az új Füll-féle kálvária Golgota-szoborcsoportja három keresztből állt, legalábbis 1847-ben még biztosan, amikor is a kánoni vizsgálat azt írta, hogy Krisztus keresztje mellett a két lator keresztje is megtalálható volt. Az 1848–49-es forradalom idején a Csillagdát súlyos találatok érték, és szinte biztos, hogy a kálvária és a közeli stációk is megsérültek ekkor. Evégett a kálvária valószínűleg ezután az 1850–1860-as években épülhetett át, és akkor nyerte el az általunk ma ismert képét. Ezt a térképek és a stációkon megtalálható apró feljegyzések is megerősítik.


Haller György (1883-1934): Kereszt a kálvárián, akvarell (Forrás: hallergyorgy.hu) 


A kálvária romos állapota, André Kertész felvétele (Forrás: Földváry Gergely: A gellért-hegyi keresztutak története. 2022. / Magyar Nemzeti Múzeum)

Mivel a kálváriát és a keresztutat Füll Mihály saját pénzén emeltette, nem tartozott egyetlen plébániához sem. Nem volt fenntartó alapítványa, így anyagi háttér sem a gondozásához. Emiatt Füll Mihály halála után a Keresztutat különböző családok tartották fenn. A város növekedésének azonban nem tudtak gátat szabni.

Az első stációkat az 1900-as évek kezdetén bontották el a Sánc utca elejéről építkezés és csatornázás miatt. Az 1910-es években további stációkápolnák estek áldozatul, hol a természet viszontagságainak, hol pedig a környék tereprendezésének, így 1916-ra a keresztútból már csak a Kálvária-kápolna és a hozzá kapcsolódó négy stáció állt. Az 1920-as években felmerült annak lehetősége, hogy megújul a keresztút, így a megmaradt stációkat a Kálvária-kápolnával együtt az 1921-es Gellért-ünnepségre renoválták.


A kálvária újraszentelése Szent Gellért ünnepén, 1921. szeptember 25. (Forrás: Hungaricana/Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Budapest Gyűjtemény)

Úgy tervezték, hogy 1926-ban a megmaradt stációkat alapul véve felépül egy hatalmas Magyar Kálvária, amely a trianoni elcsatolt területeket szimbolizálta volna, de végül ez nem valósult meg. Ezzel megpecsételődött a Gellért-hegyi keresztút sorsa. Az 1920-as években még néhányan látogatták, de 1936-ban felszenteltek egy új keresztutat a Gellért rakpart és a Sziklatemplom között, így megszűnt a régi nagypénteki keresztút, amelyet az 1700-as évek elejétől jártak.


A tervezett Magyar Kálvária stációi (Forrás: Műszaki Közlöny, 1929. május 6.)


A Szent Gellért-hegyi kálvária és megmaradt stációi képeslapon, 1930-as évek (Forrás: Hungaricana / Zempléni Múzeum)


Az új kálvária felszentelése a Gellért-hegy Duna felőli részén (Forrás: Képes Pesti Hírlap, 1936. március 10.)

A megmaradt utolsó stációk az 1945-ös ostromban tovább rongálódtak, majd 1950 tavaszán a kálváriát és az utolsó stációt is elbontották. Az egykori Füll-féle Kálvária-kápolna helyén nem meglepő módon ma a Gellérthegyi park emléköve áll, amelyet 1965-ben adtak át Budapest „felszabadulásának” 20. évfordulójára.


Az egyik utolsó kép a romos kálváriáról (Forrás: Képes Vasárnap, 1943. április 20.)

Az egykori kálvária és a hozzá kapcsolódó keresztút újbóli felállítását 2018-ban kezdeményezte a Szentimrevárosi Egyesület, amely azóta többször is szervezett nagyböjti keresztutat a Gellért-hegyre – ideiglenes – stációkkal a Sziklatemplomtól a Citadelláig. Később, 2021-ben civil kezdeményezés indult a Gellért-hegyi keresztút felállítására a Citadella lődombján, melyet felkarolt az Immaculata Alapítvány a Szentimrevárosi Egyesület támogatásával, és tervek is születtek egy új Gellért-hegyi keresztútról.


A Gellért-hegyi kálvária egyik utolsó stációja, háttérben a kálvária, 1936 (Forrás: Fortepan/Fortepan)


A tervezett Via Crucis látképe a Citadella lődombon (Forrás: viacrucis.hu)


A tervezett Via Crucis látképe a Citadella lődombon (Forrás: viacrucis.hu)

 A témában nemrég egy könyv is megjelent e cikk szerzőjétől, A Gellért-hegyi keresztutak története címmel. Remélhetőleg hamarosan újra keresztutat járhatunk a Gellért-hegyen, ahogyan őseink tették ezt egykor, több mint háromszáz évvel ezelőtt.

Nyitókép: Novinsky Jenő: Gellért-hegyi kálvária című festménye (Forrás: Képes Krónika, 1931. május 24.)