A Pázmány Péter Tudományegyetem 1935-ben ünnepelte alapításának 300. évfordulóját, ami alkalmat adott a Baumgarten Sándor és Herczeg Zsigmond tervei szerint 1900-ban emelt központi épület felújítására. Beosztása ugyanis már nem felelt meg az 1930-as évek igényeinek, a sok kicsi és nehezen hasznosítható tér miatt több helyen félhomály uralkodott. A stukkódíszítést már az elkészülése óta érték kritikák, ami szintén érv volt az átalakítás mellett. Hóman Bálint kultuszminiszter Lechner Jenőt bízta meg a tervezéssel, aki már 1933 nyarán elkészítette az első rajzokat. A munka során a földszinti csarnokot és az első emeleti – két szint belmagasságú – dísztermet tette rendbe, valamint modernizálta a harmadik emeleti előadótermet is.

A Pázmány Péter Tudományegyetem az Egyetemi templommal (Forrás: FSZEK Budapest Képarchívum)

A felújítás elsődleges célja tehát a jobb használhatóság volt, ezért Lechner megszüntetett több belsőépítészeti elemet. A földszinti előcsarnok szecessziós, kanyargós osztókkal tagolt szélfogó ajtóit klasszicista üvegajtókra, a tömör fakapukat pedig üvegezett vaskapukra cserélte, így sokkal több fény jutott a csarnokba. A boltozatra festett szecessziós nőalakok helyébe a funkcióra utalva az egyetemi fakultásokat szimbolizáló emblémákat (könyveket, papírtekercseket és egyéb tanszereket) készített, melyek reneszánsz levélcsokrokba vegyülnek.

A földszinti aula az átépítés előtt (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)

A mennyezet közepét kitöltő ovális mezőt is megtisztította a díszítőfestéstől, a stukkókeretbe a lelógó csillárok kiváltására fénycsöveket rejtett. A lépcsőház szecessziós díszei helyén pedig visszafogott aranyozású, világos falfelületet alakított ki. Az egyetemalapító szobrát – ifj. Vastagh György alkotását – az előcsarnok bal oldalának közepére, egy boltíves fülkébe állította. A hely azért is volt találó, mert a fülke melletti ajtók a Dékáni Tanácsterembe, valamint a dékán irodájába vezettek, illetve néhány lépcsőfokkal magasabban is voltak az aula padlósíkjánál, így tekintélyesebb megjelenést biztosított számára. A mű egyébként korábban, 1925-ben került az épületbe.

A felújított, modernizált aula (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)

Az első emeleti díszterem bejárata fölött lebontotta a karzatot, a művészi kivitelű tartóoszlopokat viszont nem távolította el, csak az ajtónyílás két oldalára helyezte át. Így az díszterem körülbelül harmadával nagyobb lett. A régi karzattal párhuzamosan futó ruhatári folyosót változtatta erkéllyé azáltal, hogy a díszteremmel közös falát eltávolította. Az így létrejött új erkélykarzat bár jóval kisebb volt a korábbinál, de az énekkar bőven elfért rajta, sőt még a közönség egy részének is maradt hely.

Az elbontott karzat (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)

Az ajtónyílások felső, íves záródását kiegyenesítette, föléjük pedig ovális fülkébe büsztöket állított, melyeket kúszó levélcsokrok fontak körül. A mellszobrok Sidló Ferenc, Lőthe Éva, Veres Zoltánné és Füredi Richárd alkotásai voltak. A bejárati ajtó fölötti neobarokk stukkóarchitektúra helyére Pásztor János carrarai márványból faragott Madonna-szobrát, a másik két bejárat fölé pedig Pázmány Péter címerének három-három strucctollát helyezte. Maguk az ajtók is változtak: fabetétjeik helyére a fény áteresztése kedvéért üvegbetétek kerültek.

A bejárat fölötti új karzat (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)

A díszterem Mária Teréziát ábrázoló festményének restaurálását Lechner Szentiványi Gyulától rendelte meg, Kontuly Bélát pedig egy új Pázmány Péter-portré festésével bízta meg, mely modern stílusával remekül illeszkedett a letisztult, világos térbe. A teljes alakos festményt a rektori irodával szomszédos falra helyezték. Lechner új csillárokat és falikarokat, a lépcsőházba pedig álló kandelábereket is tervezett, amelyeknek nagy méretű, gömb alakú izzói már nem is akarták gyertya látszatát kelteni, hiszen az épületben villanyvilágítás működött.

A díszterem mennyezetének részlete a felújítás előtt (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)

Lechner a földszinti előcsarnokhoz hasonlóan a díszterem mennyezetéről is eltüntette a szecessziós figurákat, helyüket ovális mezők foglalták el, melyek közé levélcsokrokból és csigavonalas fonatokból álló díszítést tervezett. Ezekben vitézkötések és stilizált gránátalmák jelzik, hogy a tervező Lechner Ödön unokaöccse volt, és ugyanolyan magyaros stílustörekvések vezérelték. Hasonló motívumok vegyülnek a díszterem erkélyeinek mellvédrácsaiba is, melyeket a korábbi tömör mellvéd helyére készített.

A díszterem az 1930-as évek második felében (Forrás: FSZEK Budapest Képarchívum)

A díszterem feletti nagyelőadót kifejezetten puritán módon modernizálta Lechner: a világos falakra nem került semmiféle dísz, és a síkmennyezetről is csak egyszerű, gömb alakú lámpákat függesztett alá. A padsorokat két oszlopba rendezte úgy, hogy a tanári pulttól távolodva lépcsőzetesen emelkedtek. A terek ily módon történő átalakítása egyértelműen jelzi, hogy az 1930-as évek közepére már a modern szemlélet vált uralkodóvá az építészetben, amit a funkcionalitás elsődlegessége mellett az olcsóbb kivitelezés is indokolt.

A díszterem napjainkban (Forrás: ELTE Állam- és Jogtudományi Kar)

A jobb használhatóság a szomszédos Egyetemi templommal való összeköttetésben is megmutatkozott, amit a díszlépcsőházból nyitott, új átjárón keresztül is meg lehetett közelíteni. A kivitelezést úgy kellett megoldani, hogy az oktatást ne zavarják, így 1933-ban és 1934-ben is a nyári tanítási szünetben dolgoztak a munkások. Az ünnepélyes átadóra 1935. május 12-én került sor, éppen harmincöt évvel a felépítés után.

A Rektori Tanács és az új Pázmány-portré az átadás napján (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)

Az ekkor készült felvételen a Rektori Tanács mögött már látható Pázmány Péter egész alakos portréja, melyre Kontuly Béla ötletesen Lechner Jenő egyik helyreállítási tervrajzát is becsempészte: mintha az alapító érsek háromszáz év távlatából hagyná jóvá az átalakításokat.

A nyitóképen: A felújított díszterem (Forrás: Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma)