Miután a törökök 1541-ben elfoglalták Budát, és hosszú időre megszállták az összeomlott Magyar Királyság mintegy harmadát, az Oszmán Birodalom sajátos közigazgatási egységeit, úgynevezett vilajeteket hoztak létre az ország területén. A vilajetek vezetői a pasák voltak, ami a törököknél egyszerre jelentett katonai és polgári kormányzói rangot. A Budai vilajet (régiesen Budai Pasaság) 1541 és 1686 között állt fenn, ezalatt közel száz pasa igazgatta területét (a hódoltságban kialakított többi vilajet – mint az Egri, a Kanizsai vagy a Temesvári – is a Budai alárendeltségébe tartozott).

A Budai vilajet hosszúkás, főként a Duna vonalát követő területe 1650-ben, annak igazgatási alegységeivel, az úgynevezett szandzsákokkal: az északi Fülektől egészen a déli Belgrádon, azaz Nándorfehérváron túli területekig (Forrás: Országos Széchényi Könyvtár)

A XVII. századi pasákról kevés információ maradt fenn az utókor számára. Az 1841-ben kiadott, Gévay Antal levéltáros nevével fémjelzett A budai pasák című kiadvány foglalkozott elsők között magyar nyelven a vilajet vezetőivel. A budai torony névadóját, Karakas Mehmedet (egyes forrásokban Karakás Muhammed) a 46. budai pasaként említi, aki 1618. május 6. és 1621 február közepe között töltötte be a tisztséget (nem sokkal később hunyt el a lengyelek ellen vívott chocimi csatában 1621. szeptember 15-én).

Valójában ő már korábban is állt Buda élén, ha csak néhány hétre, közvetlenül Terjaki Haszán 41. pasa 1614. januári halála  után és Szefer 42. pasa 1614. februári megválasztása előtt. További érdekesség, hogy e két nem túl távoli év (vagyis 1614 és 1618) között Karakas nem Budán tartózkodott, hanem a birodalom más területein, például annak keleti végvidékén, ahol Aleppó város élén állt.

Holland kartográfus által 1620-ban készített Magyarország-térkép egy részlete, középen Budával és Pesttel. Ekkor már két éve Karakas Mehmed volt a budai pasa (Forrás: Library of Congress)

Miután Karakas visszatért Budára, és 1618 és 1621 között másodszor pasa lett, ez alatt az idő alatt épült fel az a sarokbástya (a pontos dátum nem ismert), amelyet ma Karakas tornyaként emlegetünk. A bástya alapja középkori eredetű, nem véletlenül, hiszen a török megszállás előtt is ugyanitt húzódott a város egyik védelmi vonala, délen a Buzogánytoronnyal bezárólag, ami még Zsigmond király korában épült (ezen a szakaszon a középkori várfal jelentős része már nem látható, az Ybl–Hauszmann-féle támfal felépítése miatt). Korabeli metszetek is mutatják, hogy a Karakas pasa tornyának helyén korábban is kellett állnia egy, a Buzogánytoronyhoz hasonló építménynek.

Erhard Schön 1541-es metszetének egy részlete. Ekkor a Buzogánytoronyhoz (pirossal jelölve) hasonló bástya állhatott a későbbi Karakas pasa tornyának helyén (sárgával jelölve) (Forrás: Magyar Művelődéstörténet/mek.oszk.hu)

A középkori várfalra épített mai Ybl–Hauszmann-féle támfal egy részlete a Karakas pasa tornya előtt a Palota út mentén (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)

Karakas pasa kőből emelt, 12 szögletű tornya ugyanúgy védelmi célokat szolgált, mint elődje, lőréssekkel látták el, és ágyúk elhelyezésére is alkalmas volt. Első jelentősebb próbatételét az 1684-es budai ostrom jelentette, amikor a várost Lotharingiai Károly haderői kísérelték meg visszafoglalni, a törökellenes Szent Liga, azaz az egyesült európai seregek több helyszínen megindított hadjáratának részeként. 

A császári csapatok augusztusban aláaknázták a tornyot, és sikerült is kidönteniük a környező várfal egy szakaszát, de nem tudtak átjutni a résen. Nem sokkal később, 1684 októberében újra megpróbálták aláaknázni a bástyát, de a császáriak sikere ismét elmaradt, és még ebben a hónapban felhagytak Buda ostromával, a város pedig továbbra is török kézen maradt.

Akár a mai lépcsőfeljáró helyén is történhetett az 1684-es falomlás, amikor a tornyot megpróbálták aláaknázni (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)

Karakas pasa tornya a lépcsőfeljáróról (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)

Két esztendővel később, a Budát felszabadító és a törököt kiűző 1686. évi, három hónapig tartó ostromnál a Szent Liga csapatai az esztergomi rondellára és a déli nagyrondellára összpontosították erőiket, s törtek be a városba – így a Karakas pasa tornya nem volt a fő csapásirányok része, lényegében sértetlenül megúszta a harcokat, miközben a mögötte lévő várpalota teljesen elpusztult. 

Részben ennek az ütközetnek is „köszönhető” a torony általunk is használt mai megnevezése: Luigi Ferdinando Marsigli itáliai földrajztudós és hadmérnök, aki személyesen ott volt az ostromnál (többek között Mátyás corvináinak megmentésében is részt vett), és a budai Vár egyik alaprajzát ábrázoló térképén használta a török „Karakas kulesi”, vagyis „Karakas torony” megnevezést.

Korabeli metszeten 1686. szeptember 2., Buda visszafoglalásának utolsó napja: eszerint a Karakas pasa tornyának kövei (sárgával jelölve) sértetlenül állnak, ellentétben például a  Buzogánytoronnyal (pirossal jelölve) (Forrás: Hungaricana/Hadtörténeti Intézet és Múzeum)

A bástya jó állapotban állt még a XIX. század végén is (a szabadságharc alatt sem érte nagyobb kár), amikor Ybl Miklós, majd halála után Hauszmann Alajos vezetésével megkezdődött a királyi palota nagyszabású bővítése és átépítése. Hauszmann felmérte a bástyát, rajzokkal és fényképpel dokumentálta (Hauszmann nem használta a „Karakas pasa tornya” megnevezést, de 1900-as tanulmányában közölte Marsigli térképét, amely az építményt e néven említi): ezek alapján a torony alsó szintjén helyezték el az ágyúkat, a felső, vékonyabb falú szinten pedig az egykori egyiptomi őrség állásai voltak. Ybl és Hauszmann is terveztek egy, a mai Palota útról nyíló széles felvezető utat a Csikós-udvarra (vagyis a mai Lovarda és az OSZK-nak otthont adó palotaszárny közé). Ennek az elképzelésnek volt útjában a torony.

Felmérési rajz (balra) és fénykép (jobbra) a toronyról, annak lebontása előtt (Forrás: Műemlékvédelem 1973. évi 4. száma)

Kezdetben felmerült, hogy a bástya (némi átalakítással) lehetne egy díszes kaputorony a felvezető út számára, ezt végül elvetették, és a bontásáról döntöttek. De abban az időben ez nem volt szokatlan történet: a királyi palota 1890–1905 közötti felépítése, a Mária Terézia-korabeli régi palota háromszorosára bővítése is csak úgy tudott megvalósulni, hogy a környezetében több más, korábbi épületet elbontottak.

1930-as légi felvétel, sárgával jelölve a torony egykori helye (Forrás: Fortepan/Képszám: 22679)

A második világháborút követően, az Ybl–Hauszmann-támfal sérüléseinek javítása után merült fel a torony visszaállításának gondolata (miközben a századfordulós építmények jó részét háborús sérülésekre hivatkozva lerombolták): az Esti Hírlap 1959. szeptember 13-i száma már a torony építéséről számol be (megkeresték az alapot, amelyen az eredeti torony állt), a Magyar Nemzet 1960. július 24-i száma pedig a kész épületet említi.

Az azóta eltelt évtizedek alatt a bástya szinte kihasználatlanul állt, idővel az enyészeté lett, romlásnak indult, mígnem a közelmúltban felújították, és használatba vették. A 2023. július 6-i sajtómegnyitón Sikota Krisztina, a Várkapitányság turisztikai és kulturális vezérigazgató-helyettese azt hangsúlyozta, hogy a torony felújítása és megnyitása egy újabb lépcsőfok a Budavári Palotanegyed teljes megújításában.

A Karakas pasa tornyának sajtómegnyitója 2023. július 6-án, a szomszédos Török kertben (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)

Miképp a legtöbb sarokbástya, úgy a Karakas pasa tornya is korábban kizárólag katonai és védelmi célokat szolgált, ezért új funkciót kellett találni számára: a turisztikai igények figyelembevételével kávézó, mosdóhelyiségek, továbbá információs pult is helyett kapott a toronyban, segítve a várba látogatók megpihenését és tájékozódását.

A Karakas pasa tornyában kávézó és információs pult várja a látogatókat (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)

A torony felújított tetőszerkezetének részlete (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)

A torony szervesen kapcsolódik két, szintén a közelmúltban felújított helyszínhez: a Csikós-udvarhoz és Török kerthez. Utóbbi is most vált látogathatóvá, gazdag növényvilággal és szép kilátással Krisztinavárosra, illetve a Tabánra.

A torony felső szintje a Csikós-udvar felől érhető el (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)

A torony alsó szintje a Török kert felől közelíthető meg (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)

A Török kert egyfajta megemlékezés a környék korábbi kertművelőiről: a török megszállása idején a Várhegy nyugati oldalán, a törökök által alapított Újnegyedben (törökül Yeni mahalle, magyarosan Jeni mahallé; az 1686-os ostrom idején teljesen megsemmisült) évszázadokon át őrizék a keleti kertművelés hagyományait. Jelenleg fügefák, különböző színű rózsabokrok, különféle mediterrán növények színesítik a kertet, közepén pedig egy mór stílusú díszítőkút csobogása tesz hozzá a hangulathoz.

Rózsasor a Török kertben (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)

A Török kert nyolcszögletű díszítőkútja (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)

Panorámarészlet a Török kertből a Gellért-hegy és a Tabán felé (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)

Különös sors jutott Karakas pasa tornyának: túlélt ostromokat, majd a várnegyed és a palota XIX. század végén kezdődött alakítása eltüntette a színről. A második világháború után viszont épp ellentétes utat járt be, mint a palota környezetének többi épülete. Míg a Lovardát, József főherceg palotáját, a Honvédelmi Minisztériumot, a királyi istállót, a Vöröskereszt Egylet székházát, a Csikós-udvarból a palotaudvarra vezető Stöckl lépcsőt ideológiai okokból elbontották, ezt a bástyát, amely mintegy hatvan éven át nem is létezett, újraemelték. S míg a háború előtt alig-alig említette bárki is Karakas tornyaként ezt a védelmi célokat szolgáló erődítményt, ezt követően cikkek sokasága terjesztette el mai nevét. 

Mára a Nemzeti Hauszmann Program keretében megoldották, hogy mindegyik emlék újra a régi fényében tündökölhessen egymás mellett. A helyreállítások az eljövendő években is folytatódnak, lesz miért szemeinket újra és újra a Várnegyedre vetni.

Nyitókép: Karakas pasa tornya északi irányból a 2023. július 6-i sajtómegnyitó napján (Fotó: Mészáros Dávid/pestbuda.hu)