Hofhauser Antal 1853. január 5-én született Budán Hofhauser Lajos és Heichele Hermin gyermekeként. Az építőiparral hamar kapcsolatba került, hiszen édesapja kőfaragómesterként részt vett például a Citadella kivitelezésében, ő szállította oda a mészkövet a sóskúti bányából. A jó anyagi körülmények és természetesen a vele született tehetsége Antal számára már lehetővé tették, hogy a kövekkel magasabb szinten, építészmérnökként foglalkozzon. Felsőfokú tanulmányait a bécsi Képzőművészeti Akadémián folytatta, ahol mestere a neoklasszicizmus kiváló szakértője, Theophil Hansen, egyik jeles évfolyamtársa pedig Pecz Samu volt.

Hofhauser Antal fényképe (Forrás: Fábián Gáspár: Nagy magyar építőművészek, 1936.)

Oklevelének megszerzését követően hazatért, és a család jó hírének köszönhetően hamarosan kapott is megbízásokat: előbb egy Honvéd-emlékművet kellett terveznie a Kárpátokban lévő Tömösi-szorosba (1880), majd a Budai Lövészegylet is felkérte a mai Marczibányi térre szánt új lövőházuk megépítésére (1884). Utóbbi a társasági élet központjaként egy nagy méretű dísztermet, éttermet, biliárdszobát és kuglizóhelyiséget is magában foglalt. Hofhauser a homlokzat stílusának megválasztásánál egyáltalán nem követte bécsi mesterét – ahogyan pályája későbbi szakaszaiban sem – helyette a budai tájba jobban illő német reneszánszt alkalmazta. Ez legszebben a magas tetőzeten jelent meg, melyet a két földszintes szárnyon és az emeletes középső tömbön is szépen faragott faoromzat egészített ki. Utóbbiból még egy karcsú torony is nyúlt az ég felé.

Az egykori budai lövőház napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Hofhauser az épületet részben téglával burkolta, mely anyag később oly fontossá vált nála. Érdekes párhuzam, hogy egykori évfolyamtársa, Pecz Samu is hamar kinőtte Hansen befolyását, és a klasszicizmus helyett a német téglagótika mellett tett hitet. Hofhauser korai alkotásain azért még a fa is nagy szerepet kapott, amit a városligeti kis korcsolyapálya csarnoka is bizonyít (1887). A gerendavázas épület jóval szerényebb méretű volt, mint a Városligeti-tó melletti – Lechner Ödön tervezte – társa, és ritkábban is használták. Sorsuk azonban hasonlóan a lebontás lett: Lechnerét 1893-ban, Hofhauserét a második világháború után érte utol a végzet. A fennmaradt fotókról mégis megállapíthatjuk, hogy sokban emlékeztetett a lövőházra, különösen a szép kiképzésű oromzatai.

A Városliget kisebbik korcsolyacsarnoka (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára, jelzet: XV.19.d.1.07.143)

Hofhauser a sorra érkező megbízások után 1886-ban érezte elérkezettnek az időt magánélete rendezésére: az év húsvétján vette feleségül Helvey Irént, akitől két lánya és egy fia született. Később biztos állást is vállalt, az Iparrajziskolában tanított, melynek azután hosszabb ideig az igazgatója is volt. Ettől függetlenül építészirodája is tovább működött, sőt az igazán jelentős alkotásai csak ezután, az 1890-es évek végétől valósultak meg. A sort a Szent István Társulat székháza nyitotta meg, melyet 1897-ben tervezett Ámon Józseffel közösen a Szentkirályi utca 28–30. szám alatti telekre. A szűk, belvárosi utcában sajnos nem igazán tud érvényesülni a széles téglahomlokzat, de a részletek így is elárulják, hogy Hofhauser itt már a kiforrott stílusában, a neogótikában alkotott.

A Szent István Társulat után ma a Pázmány Péter Katolikus Egyetem használja az épületet (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A középső kiszögellés földszintjén található a háromnyílású, csúcsíves főbejárat, amely fölött a második és a harmadik emeletet karcsú pillérkötegek fogják át. Közöttük a kővel burkolt homlokzatot csúcsíves és kőrácsos ablakok törik át, illetve úgynevezett négykaréjos sorminta díszíti. Középen egy háromszög oromzatú fülkében látható a Társulat névadója, államalapító királyunk szobra. Hofhauser a két oldalszárnyon is szép összhatást ért el azzal, ahogyan a piros téglahomlokzatba ágyazta a kőkeretezésű ikerablakokat. Kedves kis részletek még az első emelet övpárkányán ülő medvék vagy a harmadik emeletet záró terebélyes virágok. Az épületet napjainkban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara használja.

A Huba utcai Kármelhegyi Boldogasszony-templom napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Hofhauser további budapesti alkotásai is főleg egyházi kötődésűek. Ő tervezte például Angyalföld első templomát a Huba és a Rózsafa utca sarkára 1897–1899 között. Elhelyezkedése azt kívánta, hogy két tornya ne azonos legyen: a sarkot egy hetven méter magas torony hangsúlyozza, míg a keskeny főhomlokzat másik oldalára egy jóval alacsonyabb, nyolcszög alaprajzú tornyocska került. A homlokzatot téglával burkolta, de ezúttal az ablakok sem kaptak egyéb keretezést, csak a főbejárat fölötti rózsaablak osztói, valamint a bélletes kapuk oszlopai készültek kőből. A karmelita rend számára épült templomot 1899. október 15-én szentelte fel Schlauch Lőrinc nagyváradi püspök.

A Gát utcai Kaniziusz Szent Péter-templom (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A XX. század első évében Óbudát gazdagította két újabb, ezúttal neoromán stílusú művével: a Szőlő utcába a Jó Pásztornak szentelt templomot, a San Marco utcába pedig az Irgalom Házát tervezte (1901). Utóbbi ma a Csalogány Óvodának és Általános Iskolának ad otthont. Két évvel később a ferencvárosi Gát utcába a lazaristák számára tervezett templomot és rendházat (1902–1903). Előbbi eredetileg kéttornyú lett volna, melyet a háromemeletes szárnyak kétoldalról fogtak volna közre. Pénzszűke miatt végül a tornyokat kénytelen volt elhagyni és csak a jobb oldali szárny valósult meg. Ráadásul utóbbi is egy szinttel alacsonyabb lett, de így is felér a templom tetejéig, miáltal a két tömb szinte összeolvad.

A Gát utcai rendház ma iskolaként működik (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Az elhatárolást az azonos árnyalatú téglahomlokzat sem könnyíti meg, de persze a templomot azért jellegzetes, neoromán stílusjegyek határozzák meg, például a félköríves záródású, bélletes kapuzat vagy a fölötte nyíló hatalmas rózsaablak. A szakrális funkciót egy apró huszártoronnyal is jelezte a tervező, melyet a hosszház tetejére, annak szentély felőli végére állított. A templomot végül 1903. szeptember 27-én szentelték fel és ajánlották a rendalapító Páli Szent Vince védelmébe. A lazaristák azonban 1919-ben vidéki birtokokért cserébe átadták az Esztergomi Főegyházmegyének, új fenntartója pedig 1936-ban másik patrónust is választott a Gát utcai ékszerdoboznak: Kaniziusz Szent Pétert. A szerzetesrend női ága, a Páli Szent Vince Irgalmas Nővérek is adott megbízást Hofhausernek: 1906-ban a XI. kerületi Ménesi úton létesítendő rendházuk és kápolnájuk tervezésére kérték fel, amelyek szintén neogótikus stílusban, 1908-ra készültek el. Hofhauser a folyamatos munkákból származó tekintélyes bevételeit végül ezekben az években fektette ingatlanba: a VIII. kerületi Krúdy utca 2. szám alatt bérházat épített.

A kispesti Nagyboldogasszony-templom (Forrás: esztergomi-ersekseg.hu)

Hofhauser egy másik budapesti temploma is megélt hasonló védőszentváltást, mint a Gát utcai: az akkor még önálló településnek számító Kispesten emelt hatalmas, neogótikus épületet 1904. október 23-án Szent Rudolf tiszteletére szentelték fel, 1955-ben azonban pápai engedéllyel titulusát hazánk őrzőjére, a Nagyboldogasszonyra módosították. Ez a belsőben is generált változásokat (például új főoltár és új falfestés készült), Hofhauser munkáját azonban nem érintette. A mester legnagyobb budapesti alkotásának középre helyezett tornya messziről magára vonzza a figyelmet, sárga téglával borított homlokzaton pedig sok érdekes részletet láthatunk. Közülük a főbejárat fölött falba süllyesztett, csúcsíves záródású fülke azért emelendő ki, mert egy visszatérő stíluselem első megjelenése. Később ezeket jelentősen felnagyította, miáltal mondhatni egy Hofhauser-motívum jött létre.

A Thököly úti Rózsafüzér Királynéja templom napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A békéscsabai Páduai Szent Antal-templomon (1908–1910) a két torony közötti főhomlokzatot már teljesen kitölti ez a fülke, melynek közepében nyílik a rózsaablak is. A budapesti Thököly úton 1912–1915 között, a domonkosok számára emelt templom is hordozza Hofhauser jellegzetes megoldásait: neogótikus stílusú, külsejét tégla borítja, főhomlokzatát pedig egy hatalmas, csúcsíves fülke fogja át. Sarokra helyezett nagyobbik tornya nyolcvan méter magasra nyúlik fel, ehhez képest eltörpül a homlokzat másik oldalánál látható tornyocska. A Rózsafüzér Királynőjének szentelt templomot 1915. október 3-án avatta fel Csernoch János hercegprímás. Ez lett az építész utolsó munkája, az első világháború miatt egyébként is megcsappantak a megrendelések, és már ő maga is elmúlt hatvanéves ekkor. Ideje nagy részét ezután Leányfalun lévő házában töltötte, itt érte a halál is 1923. augusztus 31-én.

A nyitóképen: Az egykori budai lövőház napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)