A Margit-sziget megközelítése sokáig nem volt egyszerű, hiszen 1900-ig, a Margit híd szigetre vezető szárnyhídjának a megnyitásáig csak hajón lehetett megközelíteni a parkot, és csak nappal, mert éjszaka a hajók nem jártak. Ráadásul magántulajdonban volt, ezért a belépésért díjat kellett fizetni.

Ugyan 1900-ban megnyílt a szárnyhíd, de a díjfizetés maradt, és maradt az után is, hogy 1908-ban a sziget a Közmunkatanács kezelésében lévő fővárosi pénzalap tulajdonába került, ekkor vette meg ugyanis a tanács József főhercegtől, az addigi tulajdonostól. A szigeten a belépésért egészen 1948 júniusáig kellett fizetni (egy rövid időszakot leszámítva a Tanácsköztársaság alatt), ezt követően eltörölték a díjat. A szigetet két év múlva már északról is meg lehetett közelíteni autóval, hiszen az Árpád híd északi csúcsát – igaz, ehhez észak felé a Margit-szigetet meg kellett toldani kicsit – érintette, itt autós lehajtó is épült.

Autók, turistabuszok is bemehettek a Margit-szigetre. Az 1958-as képen egy Ikarus 55-ös busz hajt éppen ki a szigetről (Fotó: Fortepan/Képszám: 262008)

Persze az autós forgalomtól, illetve a kipufogógáztól az 1950-es években nem kellett a szigeten fuldokolni, hiszen magánember nem használhatott autót. Azonban 1958-tól a helyzet megváltozott, ismét engedélyezték a magánautók használatát, és a következő 15 évben mindent elárasztottak az autók. (Bár jóval kevesebb autó volt az utakon, mint ma, de sokkal szennyezőbbek voltak). A sok autótól az 1970-es évek elejére a Margit-sziget levegője legalább olyan szennyezett volt, mint egy átlagos pesti főúté, annak ellenére, hogy ezt a területet elvileg közparknak szánták. A Kertészeti Vállalat szakemberei azt is megállapították, hogy a kipufogógázok már károsították a sziget növényzetét is.

A szigetre minden gond nélkül be lehetett hajtani. Elvileg zöld közpark volt, de a növények is károsodtak a kipufogógázoktól (Fotó: Fortepan/Képszám: 70051)

Éppen ezért radikális változtatásról döntöttek 50 éve, 1973. szeptember 15-én, amikor egyszerűen kitiltották az autókat a Margit-szigetről. A döntés nem volt magától értetődő, mert bár 1972 végén, 1973 tavaszán élénk társadalmi vita zajlott a sziget jövőjéről, és a budapesti lakosság a sziget autóktól való megtisztítását szerette volna, de volt olyan javaslat, amely inkább fokozni szerette volna a forgalmat. Az egyik javaslat szerint a sziget keleti oldalán új autóutat kellett volna építeni, amely a Margit és Árpád hidakat kötötte volna össze. Az ötlet felvetője szerint ez az új út nem zavarta volna a Margit-sziget közönségét sem. A Magyar Nemzet 1972. december 12-i számában így írt a javaslatról:

„De az idők kerekét nem lehet visszafelé forgatni és a Sziget közlekedését nem lehet ismét a lóvasúttal megoldani. A Margitszigeten sok mozgásszervi beteg is keresi a gyógyulását, ezért meg kell adnunk a lehetőségét annak, hogy jó közlekedéssel elérhessék a fürdőket. Most, amikor megvalósítás előtt áll már az elpusztult Ybl fürdő újjáépítése és a Sziget végre ismét betöltheti páratlan idegenforgalmi szerepét, hiba volna korunk egyik legnépszerűbb közlekedési eszközének, az autónak kitiltása.”

A fenti állítások élénk sajtóvitát generáltak, számos cikk vitatta a szerző állításait, ankétok, lakossági fórumok témája volt. Szerencsére a következő hónapokban az autómentes Margit-sziget koncepció győzött, és 1973 szeptemberétől életbe is lépett. A korlátozás a sziget szinte egész területére érvényessé vált, ez alól kivétel csak az északi részen volt egy kisebb terület, az Árpád hídról le lehetet hajtani a szigetre, de csak a Nagyszállóig, amelynek közelében egy 300 autót befogadó autóparkolót jelöltek ki. A szakemberek tudták, hogy ez a parkoló kicsi lesz, ezért további parkolókat alakítottak ki a Margit híd budai hídfőjénél, az alsó rakparton, továbbá az Árpád fejedelem útján az Árpád híd budai hídfőjénél, és a tervek szerint e két parkolóból kis hajókkal lehetett volna átkelni a szigetre. A rakpartokon kialakított parkolók ingyenesek voltak ekkor, a szigeti parkolásért azonban a Fővárosi Garázsipari Vállalat óránként 2 forintos díjat szedett.

Az 1974-es képen már látszik a behajtást tiltó tábla (Fotó: Fortepan, Uvaterv) 

Azonban aki nem akart, annak nem kellett hajóznia vagy gyalogolnia, hiszen a 26-os busz, amely 1932-óta járt a Margit-szigetre, megmaradt, és ettől fogva sűrűbben is járt, valamint taxik is behajthattak a parkba. A szigeten belül nyaranta kis nyitott pótkocsis városnéző buszok is közlekedtek.

Az intézkedés szükségességéről ezt írta a Hétfői Hírek című lap 1973. szeptember 10-i száma:

„A szigeti utakra korlátozó KRESZ-táblák kerülnek. A fenti intézkedések nyomán remélhetően a sziget visszanyeri pihenőpark funkcióját, s levegője, amely olyan szennyezett volt, mint egy pesti főútvonalé, megtisztul. A Margitsziget példája nyomán, a közeljövőben napirendre tűzik a Vár közlekedési problémáit is.”

Nyitókép: A szigetre tartó és onnan jövő forgalom 1965-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 50849)