Finta József építész budapesti öröksége

„Az építész, aki egy személyben szobrász, amikor az épület formáit »kigyúrja«, s mérnök, amikor bonyolult szerkezeteket konstruál, segítőtársaival a szerkezet- és gépésztervezőkkel, technikusokkal, rajzolókkal együtt tervlapok százain dolgozza ki a feladat minden részletét” – fogalmazta meg a szakmájáról vallott ars poeticáját Finta József az Építőkockák – épületkockák címmel a Corvina Kiadó Műhelytitkok elnevezésű sorozatában 1970-ben megjelent kiadványban, amely – más későbbi könyveihez, rajzos útinaplójához hasonlóan – az ő dinamikus, legtöbbször kevés vonallal megalkotott rajzait is tartalmazta. Ekkor már szakmai díjakkal is kitüntetett ismert építész volt, és ezt követően még több mint ötven esztendeig volt tevékeny részvevője Budapest építésének.

Kolozsvárról Budapestre

Finta József 1935. június 12-én született Kolozsváron. Édesapja, az aranyosszéki székely ősöktől származó Finta Gerő (1889–1981) költő, műfordító volt, aki előbb Székelyudvarhelyen, majd 1928–1941 között Kolozsváron a Református Kollégium magyar–latin szakos tanáraként dolgozott. Édesanyja közgazdász volt, aki a Kolozsvári Református Kollégium titkársága munkatársaként dolgozott. 

Anyai nagyapja, Csűrös József (1866–1938) a kalotaszegi Váralmás település református lelkésze volt, és a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperesi feladatát is ellátta. Csűrös József a teológiai tanulmányainak egy részét Hollandiában, az Utrechti Egyetemen végezte 1888 és 1890 között. Kalotaszegi lelkipásztori szolgálata alatt több, holland nyelven írt egyházi munkát fordított magyarra. 

Finta József 2005-ben Az én Kalotaszegem című könyvében a következő szavakkal tisztelgett lelkipásztor őse előtt:” Ő volt a nagyapám. Utrechtben tanult és igen tudós pap volt, németül, hollandul levelezett élete végéig. S feltehetően teológiai tanári katedra várt volna rá Kolozsvárott, ha nem jön a nagycsalád, (öt lány és egy fiú) – s a gyengécske professzori fizetés helyett az akkoron igen gazdag és nagy falunak számító Váralmás parókiáját választotta. Évtizedekig volt Kalotaszeg eme részének, az Almás völgye térségének református esperese; levelezett, írt, olvasott, s vagy az irodájába, vagy a Ropó-hegy fenyői alá menekült a számára talán túl eleven családi élet zajai elől. A háztartást Nagyanyám vezette, habitusa és kinézete is igazi »nagyasszony« (ilyenek már ritkán születnek manapság). Abból a Varjú nemzetségből származott, amelyről Kós Károly híres könyvét írta.”

Finta József édesapja, miután Kolozsvárról Nagyváradra költözött, megszervezte a Nagyváradi Református Leánygimnáziumot, amelynek az igazgatását is végezte 1941 és 1944 között. A második világháború vérzivataros hónapjaiban, 1944 decemberében, a front közeledtével, amikor Nagyváradot egyre több bombatalálat érte, a Finta család Budapestre költözött. Finta Gerő Budán a Werbőczy (későbbi nevén Petőfi) Gimnáziumban tanított. Finta József elemi iskolás tanulmányait szülővárosában kezdte el, majd Nagyváradon folytatta. Családjának Budapestre települése után a Lónyay utcai Református Gimnáziumban tanult tovább, azonban a református gimnáziumot állami nyomásra be kellett zárni 1952-ben. Finta József 1953-ban a Petőfi Gimnáziumban tett érettségi vizsgát, jeles eredménnyel.

Bár vonzotta őt a képzőművészeti pálya, édesapja tanácsára az építészi hivatás mellett döntött. A Budapesti Műszaki Egyetemen kiemelkedő tanulmányi eredménye elismeréseként állami ösztöndíjban részesült. Az 1950-es évek első felében mind az egyetemi oktatásban, mind a tervezői gyakorlatban a szocialista realizmus (szocreál) stílusirányzata kizárólagosan uralkodott. Finta József a tanáraitól kapott szemináriumi feladatokban elvárt szocreál stílusban alkotott ideál terveket.

Az építész tanszék tanársegédei, köztük Mikolás Tibor (1924–2014) ösztönözték, hogy a szocreálon túllépő, modern stílusban alkosson. Diplomaterve  nagy elismerést váltott ki az építészszakma meghatározó személyiségei körében; a vizsgabizottság elnöke, idősebb Janáky István (1901–1966)  javasolta, hogy a terv kapjon jeles minősítést. 

A diploma megszerzése után lehetősége nyílt arra, hogy  tervezői pályáját a Lakó és Kommunális Épületeket Tervező Vállaltatnál (LAKÓTERV) kezdje el, amelynek a vezetője ebben az időszakban Fekete Ede volt, aki az ifjú építészben bízott és teljes mértékben támogatta. Finta ennél a tervezőirodánál dolgozott egészen 1994 végéig.

Első jelentős önálló munkája, a nyolcvan lakásos garzonház Dunaújvárosban épült meg 1960–1963 között. Az épület tömegalakítása és az égetett téglának a külső homlokzatokon történő felhasználása újdonságot jelentett az 1950-es években megépült városképnek a szocreál stílusban fogant középületeihez képest. Finta József garzonháza a skandináv, azon belül a XX. századi finn építészet hatását mutatta. A Fejér megyei iparvárosában megvalósított garzonház az építészszakma körében elismerést váltott ki, amit jelzett, hogy a pályája elején tartó művészt az Ybl-díj II. fokozatával ismerték el 1965-ben.

Első jelentős fővárosi alkotása: az Intercontinental

Első budapesti jelentős megbízása a pesti Duna-parton 1967 és 1969 között megépült Intercontinental (ma Marriott) szálloda volt.

A XIX. század első harmadának végére Pesten fogadókból, kétszintes szállodákból, klasszicista stílusban épült szállodasor alakult ki, amely viszonylag azonos párkánymagasságával, egységes Duna-parti látványt megjelenítve már a reformkorban híressé tette a várost. Az épületállomány jelentősen károsodott az 1849-es szabadságharc idején, amikor a budai Várat elfoglaló csapatok Heinrich Heinzi (1786–1849) osztrák vezérőrnagy parancsára ágyúgolyók rombolása által szándékosan tettek kárt „Pest ékességének számító” régi vigadó épületében és a környezetétében lévő belvárosi házakban. 

A XIX. század második felében elpusztult épületek helyett egy új, magasabb párkánymagasságú szállodaegyüttes alakult ki ezen a területen. A vendéglátó létesítmények éttermeit, kávéházait, cukrászdáit Budapest polgársága is előszeretettel látogatta. Az épületek előtt húzódó sétány lehetőséget biztosított az emberek közötti találkozásra, adott esetben ismertségek kialakítására. Dunakorzónak kezdték nevezni a dualizmus korában a Lánchídtól délre fekvő, pesti folyamparti szakaszt. 

A második világháború harcai, Budapest ostroma 1944–1945 telén  a magyar főváros épületállományában súlyos károkat okozott. Látványos sebek keletkeztek, különösen a pesti Duna-part Margit híd és Erzsébet híd közötti szakaszán, a pesti Vigadóban sok érték veszett el a bombatámadások következtében, többek között a teljes belső szobrászati és részben a festészeti díszítés is megsemmisült.

Az 1950-es évek második felétől az építészeket, várostervezőket folyamatosan foglalkoztatta, hogy milyen léptékű, milyen formai megjelenésű házakkal lehet pótolni az elpusztultakat. Az akkori rendezési tervet készítők fejében nem merült fel a historizmus stílusában épült házak újjáépítése, egyedül a romantikus stílusban épült, Feszl Frigyes (1821–1884) által tervezett Vigadó épületének részleges helyreállítására mertek gondolni.  

Finta József a LAKÓTERV munkatársaként indult azon a városrendezési pályázaton, amelyet a régi szállodasor helyén felépítendő új városrész megtervezésére írtak ki 1963-ban. Finta egységes párkánymagasságú szállodák megépítését javasolta erre a területre. Pályatervét első díjjal jutalmazták.

Az építész terve rombolással számolt, ugyanis hogy az új, az idegenforgalmi igények céljait szolgáló „háza” megépüljön, lebontásra javasolta a Vigadó téren álló Thonet-házat (másnéven: Thonet-udar), amely 1869 és 1871 között épült a historizmusnak a római késői reneszánszt megidéző stílusában. A bútorgyáros Thonet testvérek költségén emelt négyemeletes bérház napjainkra – lebontást elkerülve – a magyar főváros építészeti örökségének fontos darabjává vált. 

Finta József fokozatosan, hosszú évek alatt alakította ki azt az idős korában vallott véleményét, hogy jobb, hogy megőrződött a ház, hiszen ezáltal a historizmus stílusa is jelen lehet a Dunakorzó itteni szakaszán. 

A rendezési terv még egy épület lebontását javasolta, amely az egykori szállodasor utolsó, egyben legkisebb elemeként maradt meg. Ezt a második világháborút túlélt hotelt 1948-ig Bristol szállónak hívták, a fordulat évében Duna hotelnek nevezték át. Az 1960-as évek középéig a Belváros idegenforgalmi létesítményei között kiemelt szerepet töltött be. A XXI. századi budapesti polgár, de egy messziről érkezett külföldi is károsnak tarthatja, hiányként érezheti azt, hogy a Kádár-korszak építészeti gondolkodásában nem merült fel az egykori Bristol szálló megőrzése. A  szakminisztériumok és Fővárosi Tanács döntéshozói elfogadva többek között a Finta József 1963-as rendezési tervében tett javaslatot, a régi hotel lebontása mellett döntöttek, az 1960-as évek közepén robbantással végrehajtották azt.

A Budapest infrastrukturális hálózatának fejlesztésében az új Erzsébet híd 1960 és 1964 közötti megépítése fontos mérföldkő lett.  Az 1964. november 21-én átadott új híd csak tömegformálásában idézte meg a régi Erzsébet hidat, de részleteiben teljesen eltérő, annak historizáló stílusával tudatosan szembeforduló, modern mérnöki alkotás készült.

A magyar politikai életben 1963-tól fokozatosan változás, korabeli szóhasználattal „olvadás” következett be. A  kapitalista országok felé történő nyitás eredményekét az angolszász tulajdoni körbe tartozó InterContinental Group cégcsoport Budapest addigi legexkluzívabb szállodáját építette fel az egykori pesti szállodasor déli részén. A tervezésre 1965 őszén a megbízást a Középülettervező Vállalat (KÖZTI) kapta, de mivel Finta az 1963-ban készített díjnyertes beépítési tervében ezen a helyszínen szálloda megépítését javasolta, így lehetőség nyírt a LAKÓTERV vállalatnak, hogy versenybe szálljon az InterContinental megtervezésének lehetőségéért. Finta Józsefnek a LAKÓTERV-ben dolgozó kollégáival 1966 tavaszára kellett elkészítenie a Hotel Duna-InterContinental terveit.

Mindkét tervezőirodának két egymástól teljesen különböző felfogású szállodatervet kellett készítenie. Az egyik terv egy kilencven méter magas toronyház (18-20 emelet), a másik egy alacsonyabb, az addigi belvárosi párkánymagasságot csak 15-20 százalékkal meghaladó épület. A megrendelő, megismerve a két nagy magyar szocialista vállalat terveit, a LAKÓTERV „laposabb” terve mellett döntött. Finta Józsefet mint vezetőtervezőt a tervezőirodán belül egy tizenhat fős munkatársi gárda segítette. A kiviteli tervek 1966 ősszén készültek el. Az 1967-es év elejétől 1969 végéig tartó kivitelezési munkálatok az eredetileg tervezett bekerülési összeget jelentősen meghaladták. Az 1969. december 31-én átadott szálloda megépítése több mint ötszázmillió forint költséget jelentett. Finta József eredetileg olyan épülettervben gondolkodott, amelyen két ívesen formált szárnyszerű tömb „fogja közre” a szálloda középső részét.

Ez az elgondolás nem tetszett a beruházót képviselő amerikai konzulensnek, aki ellenvéleményként azt közölte, hogy az íves szobákat nem lehet gazdaságosan kiadni. A megrendelő által is támogatott terveken, amelyek szerint két év alatt megépítették a szállodát, az épület alsó szintjeit nagy alapterületű mag, másnéven „lepény” adja, ezeken a szinteken magasodik a „T” alakú tömb. Az épület  T betűhöz hasonlító tömegformálásának előnye, hogy minden, a vendégek rendelkezésére álló szoba ablakai a Dunára és azon túl, a budai dombok, hegyek által mozgalmassá tett panorámára néznek.

A társashelyiségek egy nagy, központos előcsarnok körül kapcsolódnak egymáshoz mind a földszinten, mind az első emeleten. A kiszolgálóhelyiségek a szálloda Apáczai Csere János utcai oldalán helyezkednek el. Ez az oldal szándékosan nem rendelkezik ablakokkal. A tervező a háznak a Belváros felé néző oldalát függőleges tagolásban alkotta meg, a Dunára tekintő másik három oldalán a vízszintes osztások határozzák meg a szálloda megjelenését. A vendéglátóipari létesítmény átadásakor mintegy háromszázhatvan lakószoba és több lakosztály állt rendelkezésre a vendégek részére.

A szálloda belsőépítészi terveit Kovácsy László készítette el, a belső terekben elhelyezett alkotások az elmúlt évtizedekben végrehajtott felújítások során megsemmisültek, megismerésükre csak archív fényképek biztosítanak lehetőséget. 

Finta József a Duna-parti szálloda megtervezésével egy időben készítette el a salgótarjáni Pécskő Áruház terveit is. Ez a kereskedelmi létesítmény Nógrád vármegye székhelyén, a városközpont szívében kapott helyet. Az áruházon lapos tömegalakítás, valamint a főútra tekintő homlokzatán az erőteljes függőleges tagolás figyelhető meg. A Pécskő Áruház 1967 és 1969 között épült meg. Tervezőjét 1970-ben az igényes, az urbanisztikai kihívásokra figyelő, azokra megoldást kereső munkásságáért a Magyar Népköztársaság Állami Díj II. fokozatával ismerték el.

A Vadászati Világkiállítás, amely Budapesten  1971. augusztus 27-én az Albertirsai út melletti területen nyílt meg, a Kádár-korszak egyik legnagyobb turisztikai rendezvénye volt. Szeptember 30-ig várta a látogatókat minden idők egyik legnagyobb budapesti turisztikai-vadgazdálkodási eseménye, amelyen négy kontinens (Európa, Afrika, Amerika, Ázsia) ötvenkét országának pavilonjai voltak láthatók. A harmincöt napig látogatható rendezvényre több mint kétmillió érdeklődő érkezett. A vendégek megfelelő színvonalú elhelyezéséhez a rendezvény előtt a meglévők mellett újabb szállodák felépítése vált szükségessé.

A kimondottan a Vadászati Világkiállításra készült hotelek egyike a Finta József tervei szerint épült Volga Szálló volt, amelynek  kivitelezésével rendkívül rövid idő alatt kellett elkészülni. A középkategóriás, hétszáz ágyas idegenforgalmi létesítmény a Dózsa György út és Váci út találkozásának északkeleti részén épült meg. A Volga Szálló az olcsó kivitelezhetősége és a gyors felépíthetősége miatt kivívta a megrendelő állami szervek elismerését.

Finta Józsefnek 1972-ben a „szállodaépületek tervezésében elért kiemelkedő eredményeiért” odaítélték az Ybl-díj I. fokozatát. Az 1970-es évek elvárásaival nem lett szinkronban az épületről és annak fenntarthatóságáról vallott későbbi, a XXI. század hajnalán megfogalmazott közgazdasági szempontú vélekedés. Bár az épületet IBIS Hotel néven a rendszerváltás után két évtizedig még az eredeti funkciójának megfelelően használták, ám működtetését 2010 körül már nem tartották gazdaságosnak, és a korszerűsítés helyett az akkori tulajdonosok  a lebontás mellett döntöttek. A hotel helyén 2012-ben az egykori Volga Szállónál nagyobb alapterületű irodaház épült. A tervezésére a Finta Stúdió is pályázott, de végül egy másik tervezőiroda rajzolhatta meg az új épületet.

A házgyári elemekből tervezett Volga Szálló az előfutára lett a Finta József által az 1970–1980-as években Közép-Európa különböző nagyvárosaiban bő egy évtized alatt megvalósított úgynevezett panelhoteleknek. Finta az akkori Csehszlovákia nagyvárosaiban, Pozsonyban és Brünnben tervezett több szállodát.

Az építész nemcsak a magyar fővárosba turistaként érkező vendégek számára tervezett szálláslehetőségeket, hanem a Budapesten hosszabb időn át tartózkodó felsőoktatásban részt vevő diákok számára is. Az egyetemi szintű műszaki képzés épületeihez közel, az elgondolása szerint készült el BME Diákkollégiuma 1981-ben Lágymányoson az Irinyi József utcában. A napjainkban Schönherz Kollégium nevet viselő toronyház hatvanhét méter magas. Ezen az épületen érződik a modern építészeti stílusnak egy kifelé zárt világot megjelenítő, brutalizmusnak is hívott irányzatának hatása.  

Az 1970-es évek végén a Magyar Népköztársaság kül- és gazdaságpolitikájában látványos elmozdulás volt megfigyelhető. A Világbank által nyújtott, az iparfejlesztésre biztosított kölcsön mellett az ország akkori vezetése, a szakminiszterek és az MSZMP felelős tisztségviselői célirányos államközi hitel felvétele mellett döntöttek. Az államközi kölcsön kapcsán Ausztriával kötött gazdasági szerződés kimondta, hogy a  hitel ellentételezéseként a Magyarországon felépülő szállodák esetében is osztrák kivitelezőcéget kell megbízni. Az ausztriai kölcsönből Budapesten több  szálloda is létesült az 1980-as évek első felében, amelyeknek a tervezését  Finta József végezte az általa irányított tervezőcsapat segítségével a LAKÓTERV vállalaton belül.

A rendelkezésre álló anyagi forrásból elsőként 1979 és 1981 között a dunai szállodasor „újabb tagja” készült el, Forum Hotel (napjainkban az Intercontinental) néven. Ennek a szállodának a Dunára tekintő homlokzata szinte teljes egészében üvegborítást kapott. Ebben a szállodában négyszáz szobát alakítottak ki a vendégek részére. A Forum Hotel mellett egy másik szállodát is felavattak 1982-ben az akkori Roosevelt (ma Széchényi) tér déli oldalán, amelyet Zalaváry Lajos (1923–2013) tervezett.

Az osztrák hitelkonstrukció segítségével a magyar főváros budai kerületeiben több szálloda is épült az 1980-as évek elején. Finta József tervei szerint készült el a Hotel Buda Penta a Déli pályaudvar mellett, valamint az Alkotás utcában a Hotel Novotel 1982-ben, amelyhez szervesen hozzákapcsolódott a Kongresszusi Központ 1984-ben. A Penta esetében a főhomlokzaton alkalmazott modulra érdemes felfigyelni. Az építész pánsípszerűen alkotta meg azt a rendszert, amellyel a szobák mindig négyes ritmusban „előreugranak”.

A késő modern stílusirányzathoz sorolható építészt az 1980-as évek első felében megérintette a posztmodern gondolkodásmód. A posztmodern nem meghaladni kívánta az addigi korok alkotásait, hanem reflektálni, válaszolni kívánt rájuk.

Az 1985-ben elkészült Taverna szálló épülettömbje összeköti a Váci utca és a Petőfi Sándor utca közötti területet, ezt nemcsak funkcionálisan teszi, hanem azzal, hogy a két utcára tekintő homlokzata magas művészi igénnyel készült. A posztmodern gondolkodás jegyében, főleg a Váci utcai főhomlokzata reflektál a belvárosi sétálóutcának a gyalogosoktól állandóan mozgásban lévő dinamikájára. A historizmus és a szecesszió homlokzatainak „lüktető világa” köszönöm vissza rajta.

Finta József a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként székfoglaló előadást tartott 1986-ban, amelyben bővebben kitért az előző évben átadott,  Váci utcai posztmodern stílusú Hotel Taverna (jelenkori nevén: Mercure Budapest City Center) ismertetésére:
„A Váci utcai Taverna szálló olyan térszervezet, amelynél igen nehéz volna megállapítani a külső és belső térképzés határait. Egy effajta városszövetszeletben az utca s az udvar is enteriőr, miközben külső homlokzatokká válnak az utcai forgalom által belátható, befogható zárt-téri felületek; egy bárpult, mobília-csokor átjuttatja látványát a portálokon túlra s utcabútorrá válik. Ez a felvállalt közösségi szerep igen élessé rajzolja a tágabb építészeti környezethez (a historizáló szecessziós belvároshoz) való formai és érzelmi kötődés kérdőjeleit. A Taverna nem imitál semminémű múltbeli stílust, nem szimulál eklektikát vagy szecessziót…”

Finta József az élete utolsó évtizedében adott nyilatkozataiban már „túlzottan” posztmodernek tartotta ezt az alkotását.

A következő posztmodern stílust képviselő háza az 1990-ben átadott Nemzetközi Kereskedelmi Központ Budapesten, városképileg frekventált helyen épült fel, a Lipótváros déli részén a József Attila utca és a Bajcsy-Zsilinszky út találkozásánál. Az elkészült pénzügyi központ megtervezésénél Finta József figyelembe vette az addig kialakult belvárosi és lipótvárosi, valamint a terézvárosi városszövet adottságait, a meglévő értékeket és hiányosságokat. Kiemelten fontosnak tartotta, hogy a Szent István-bazilika Ybl Miklós (1814–1891) által tervezett neoreneszánsz stílusban fogant kupoladobja és laternája a Deák tér felől jól látható módon, az új épülettől nem takarva tudjon érvényesülni.

A Nemzetközi Kereskedelmi Központ két nagyobb egységből áll. A déli, a József Attila út felőli rész tömegkialakítása az úthálózathoz alkalmazkodva íves, a horizontális és vertikális tagolás nyugodt ritmusban jelenik meg a homlokzaton,  az oromzati kialakításának megformálása a mellette  álló szecessziós stílusú házzal „folytat párbeszédet”. Az északi részen a függőleges tagolás a hangsúlyosabb. A vertikalitást nemcsak a tömegforma adja, hanem a nagyobb összefüggő üvegfelületek alkalmazása is. A Bajcsy-Zsilinszky úti résznél egy félgömbbel lezárt kisebb torony található, ennek a formája „szerény tisztelgés” a bazilika monumentális kupolájának látványa előtt. 

Volt olyan értelmezője az épületnek, akit e posztmodern ház látványa antropológiai hasonlat megfogalmazására serkentett, többek között Szegő György építész is így értelmezte a Nemzetközi Üzleti Központot: „A jobb oldali tömeg a toronnyal hímnemű, míg a bal oldalinak szinte lágy öle van. Ez a kettős jelleg külsőben és belsőben is erőteljesen érződik. A bejárathoz vezető íves térfalak és a hallt lefedő, dőlt síkú üvegtető összemetsződése a leghagyományosabb nőiségszimbólumot rajzolja ki.” 

 Szintén a Belvárosban, az Erzsébet tér és a Deák Ferenc utca közötti telekegyüttesen 1988–1992 között épült fel a Grand Hotel Corvinus Kempinski. Finta József tervezőtársa Puhl Antal (1950–2023) volt, aki 1987 és 1992 között dolgozott a LAKÓTERV-ben Finta irányítása alatt. A szálloda tömegformálását értelmezve „Janus-arcúnak” lehet tekinteni. Az Erzsébet térre néző homlokzata zárt, kissé komor hatású, ellenben a hátsó, Deák Ferenc utcai front megnyíló, befogadó, íves udvarral rendelkezik.  

A tervező legkedvesebb munkája

Finta Józsefet a rendszerváltás idején az addigi turisztikai profilú megrendelések mellett a bankszektor is jelentős megbízásokkal látta el. A Szabadság tér déli részén 1991 és 1996 között tervei szerint készült el a Bank Center nevű „pénzpalota”. Ez az épület elegáns anyaghasználatával, praktikus alaprajzi kialakításával, valamint a Szabadság térnek az addigi párkánymagasságát  csak kis mértékben túllépő méretével egy új korszak, a kapitalista piacgazdaság bástyájaként jelent meg a lipótvárosi, alapvetően a historizmus korában kialakult városképben.

A Bank Center urbanisztikai érdeme, hogy a földszinti tér egymást keresztező passzázsai lehetővé teszik a Lipótvárosban közlekedők számára is az átjárást, összekapcsolva többek között az Arany János utcát a Szabadság tér déli részével. A pénzpalota átadási ünnepségét 1996. július 5-én tartották. 

A LAKÓTERV-ből kiválva az építész 1995 elején alapította meg a Finta és Társai Építész Stúdió Kft. nevű céget, amely negyvenfős irodává fejlődött. Ezt követően az első jelentős munkájukként született meg a XIII. kerületi Teve utcában az ORFK–BRFK Székháza (népszerű nevén „Rendőrpalota”) 1994–1997 között.

A székház átadási ünnepségét 1997. október 1-jén tartották. Finta József  visszatekintve munkásságára ezt az alkotását nevezte meg életműve legkedvesebb darabjának, amelynek külső megformálásában  szabad kezet kapott, de a fegyveres testületek kötöttségeit és elvárásait a belső terek kialakításánál figyelembe kellett vennie.
 
A Finta és Társai Építész Stúdió Kft. legnagyobb volumenű megbízása a WestEnd (WestEnd City Center) elnevezést viselő ikonikus plázaépület lett, amely számos szakmai díjat kapott. A Nyugati pályaudvar mellett felépített épületegyüttes nemcsak bevásárlóközpontot, hanem szállodát és irodaházat is magába foglal. Az épületegyüttes megépítéséhez szükséges anyagi források megteremtése Demján Sándor (1943–2018) üzletember érdeme. A vezető tervező Finta József és a számos nagyberuházást lebonyolító Demján Sándor közösen látták meg, hogy egyetlen ingatlanfejlesztéssel lehetőség nyílik Budapest életében olyan urbanisztikailag jelentős változást elérni, amely közép-európai összehasonlításban is példamutató lehet.

Az építészeti-városfejlesztő európai szakemberek körében a Nyugati pályaudvar vasúti sínjeinek (WestEnd-hez közeli sínek) lefedése, és felettük a tetőkertek létrehozása egyöntetű elismerést váltott ki. Finta József és munkatársai a pályaudvar és az általuk tervezett épületegyüttes közötti harmóniát a Váci úti oldalhomlokzaton és a belső terekben is hangsúlyozottan alkalmazott dísztégla használatával tudták jól megteremteni.  

Budapesti vonatkozásban Finta József több évtizeden keresztül szívügyének tartotta, hogy Közép-Európa legnagyobb kongresszusi központja a magyar fővárosban épüljön meg. A kiválasztott helyszíne a Ferencvárosban a Nemzeti Színház és a MŰPA mellett lett volna. A kidolgozott terv szerint az épület egy négyezer főt befogadni képes nagy tanácskozótermet és több kisebb konferenciatermet is magába foglalt. A megálmodott kongresszusi központ kivitelezéséhez az anyagi fedezet nem állt rendelkezésre, a beruházás megvalósítása elmaradt.

Közszereplések – Kós Károly életműve előtt tisztelegve

Finta Józsefet érte az a megtiszteltetés, hogy a magyar építész társadalom nevében, a Magyar Építőművész Szövetség képviselőjeként búcsúztató beszédet mondhatott szülővárosában Kós Károly (1883–1977), Erdély értékmentő polihisztorának 1977. augusztus 29-én tartott temetésén. 

Az építész utolsó nyilvános közszereplése a Magyar Építészet Napján a Kós Károly-életműdíj átadóünnepségén volt 2023. december 16-án Budapesten, ahol Lázár János miniszterrel együtt Dévény Sándornak adhatta át a 2023-ban alapított rangos elismerést.

Finta József 89. életévében, 2024. január 7-én hunyt el Budapesten, a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Tudományos Akadémia és az Kulturális és Innovációs Minisztérium saját hallottjának tekintette.

A gyászjelentésén egy kopjafát megjelenítő grafikát helyeztek el. A kopja – mint funerális jel – egyszerre utal az elhunyt építész erdélyi származására, valamint a református felekezethez való tartozására.

Finta József temetési szertartását 2024. január 26-án a Budapest-Budai Református Egyházközség Szilágyi Dezső téren álló templomában tartották. Igét hirdetett Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke.

A déli órában tartott búcsúztatáson megjelent a magyar építész- és építészettörténész-szakma sok elismert tagja, pályatársak és közvetlen kollégák. A gyászistentiszteleten elhangzott Finta József kalotaszegi élményeit költeménybe foglaló Magyarvista című verse.

A szakmai búcsúztató beszédet Turi Attila építész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke mondta. A méltató szavai felvázolták Finta József több mint hat évtizedes, gazdag alkotói pályafutását. Az MMA elnöke szerint a január elején elhunyt akadémiai tagtársuk munkásságáról elmondható, hogy: „...épületeit egy közösséget szolgáló gép precíz konstrukciójának tekintette [...], alkotásai magas szellemi igényről tanúskodnak...” 

Finta József a magyar építészetben önálló gondolkodóként volt jelen, hazánk épített örökségét élete végéig tartó munkássága során folyamatosan gazdagította.

Nyitókép: Finta József két szállodája a pesti Duna-parton (Fotó: Millisits Máté/pestbuda.hu)