József nádor 1808-ban hívta életre a Pest szépítésére és fejlesztésére szolgáló, de a várostól függetlenül működő Szépítő Bizottmányt, mely közel fél évszázadon keresztül fogta össze és irányította a város reformkori városképének kialakítását. Számos építészeti alkotás született ekkor, melyek a város büszkeségeivé váltak, és az idelátogató idegenek csodálatát váltották ki. Köztük említhető többek között Közép-Európa akkori legnagyobb befogadóképességű színháza, az 1812-ben Pesten épült Német Színház vagy a pesti Duna-partot a mai Lánchíd és Erzsébet híd között szegélyező egységes és pompás megjelenésű klasszicista palotasor, illetve Budán a Gellért-hegyi csillagvizsgáló.
Három évtized múlva, 1838-ban azonban jelentős kár érte a várost. Március 13–18. között a század legnagyobb árvize pusztított Pesten és Budán, jelentős épületkárokat okozva a testvérvárosokban. Buda part menti részei, valamint Pest jórészt egész beépített területe került víz alá, kivételt Józsefvárosban a mai Mátyás és Kálvária tér és a Ludoviceum környéke jelentett, valamint egy kis rész a mai Szabadság tértől délre eső területen. Számos ház összedőlt vagy beomlott, teljes vagy részleges károkat szenvedett.
Míg a Belvárosban és a Lipótvárosban kevesebb, addig Terézvárosban és Józsefvárosban rengeteg ház ment tönkre, nem is feltétlenül az árvíz, hanem annak következményei (átázott talaj, megroggyant falak) miatt. A veszteség óriási volt, ideiglenesen mintegy 50000 ember vált hajléktalanná és 22000 ember nincstelenné.
A természeti katasztrófa és az árvíz okozta veszteség, valamint az, hogy a megfelelően épült házak nagyobb károsodás nélkül átvészelték a pusztító árt, döbbentette rá Pestet arra, hogy az építkezési eljárásokat szabályozni szükséges. A következő évben két szabályzat is született, amikkel példát is akartak mutatni más települések számára. Az egyik Pest belső területével, azaz nagyjából a mai Nagykörúttól befelé eső résszel foglalkozott, a címe Közönséges építési rendszabás szabad királyi Pest városára nézve volt, és készült hozzá egy, napjainkban már sokak által ismert térkép is, ami karitatív célokat szolgált: Pestnek rajz-terve 1838dik Vizáradat következésében munkába vett Rendezésével együtt, hivatalos kutfők után ki adatott köz költségen A’ víz áradat által szerencsétlenültek Javokra. A másik Különös Építési Rendszabás Pest Külvárosainak szélső részeire című szabályzat pedig az előbbitől kijjebb eső területeket érintette. Az 1839-ben megjelenő szabályzatok a belterületen, vagyis a Dunához közelebb eső, sűrűbben lakott részen szigorúbb, míg a külterületeken enyhébb építési követelményeket támasztottak.
Az árvíz utáni helyreállítási munkálatok lendületét az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc visszavetette, sőt Hentzi bombázása révén 1849-ben a pesti Duna-parti épületek többsége jelentős károkat szenvedett. A szabadságharcot követő önkényuralmi időszakban pedig még az építkezési kedv is teljesen alábbhagyott.
Új fellendülés az 1860-as években volt tapasztalható, mikor Párizs és Bécs mintájára Pesten is megnőtt az építkezési tevékenység, amin az 1867-es kiegyezés, majd az 1873-as városegyesítés tovább lendített. Talán nem véletlen, hogy az 1839-ben kiadott, Pest belterületével foglalkozó szabályzat 1863-ban változatlan tartalom mellett újra kiadásra került. Ugyanis a megszaporodó építkezések ismételten a szabályozott kereteket tették szükségesé. Persze az elmúlt negyedszázad alatt a nehézségek ellenére is változott a város szerkezete, a beépítés mértéke, az épületek nagysága, ami azt jelentette, hogy a régi szabályzat helyett inkább már egy új megalkotására lett volna szükség. Az 1839-es szabályzat több rendelkezését ugyanis nem az általános szabályozási elvek, hanem maga az árvíz utáni intézkedések hívták életre: „… meglátszik rajta – írta Országh Sándor, a fővárosi közmunkatanács osztályvezetője 1885-ben –, hogy az 1838-iki árvíz megdöbbentő hatása alatt keletkezett. Mert eltekintve az épületek tűzbiztonságát és lakályosságát biztosító s mai napig is helyes intézkedésektől, számos rendelkezései éppen az árvíz veszélyében találták kútforrásukat.”
Az 1870. évi X. törvénycikkel életre hívott Fővárosi Közmunkák Tanácsának feladata a testvérvárosokból megszülető nemzeti főváros egységes szempontú építési tevékenységének a koordinálása volt. A testület törvényben foglalt kötelezettsége és feladata közé tartozott építkezési ügyekben szabályozási tervek, elvek és utasítások készítése addig, míg a főváros szabályozási terve „végleg meg nem állapittatik”. Ez utóbbira azonban csak 1893-1894-ben került sor. Persze a főváros építkezése eddig sem maradt szabályozás nélkül, s ezt megelőzően is születtek Pestre és Budára vonatkozó ideiglenes szabályzatok.
Pest város Építési Bizottmánya 1870 februárjában egy építési szabályzatot készített a saját városa részére, ami Pest megváltozott helyzetéhez igazodva már nemcsak biztonsági és egészségügyi kérdésekkel foglalkozott – mint tette ezt az 1839-ben kiadott szabályzat –, hanem megjelentek benne azok az előírások is, melyek városszabályozási elveket érintettek. Így például előírta az utcák szélességi és hosszúsági méreteit, illetve foglalkozott kisajátítási kérdésekkel is.
A Fővárosi Közmunkák Tanácsa ezt a szabályzatot alapul véve készítette el ideiglenes, mindkét város, Pest és Buda építkezését tárgyaló utasítását, mely 1894-ig, az állandó szabályzat hatályba lépéséig maradt érvényben. Az új, állandó szabályzatot a közmunkatanács 1886-ra ugyan elkészítette (címe: Budapest főváros területén az új építési rendszabályok), de a városi hatóságok és a közmunkatanács közötti egyeztetés révén a már nagyon várt, végleges szabályzat csak 1894-ben jelenhetett meg a közmunkatanács kiadásában.
Mi volt ennek a szabályzatnak a jelentősége? Elsősorban az, hogy Pestet és Budát már egységes városként kezelte és a főváros területét övezetekre osztotta, ami már Andrássy Gyula elgondolásában is ott volt, amikor 1868-ban a testvérvárosok képviselői előtt Pest-Budával kapcsolatos elképzeléseit vázolta, és lakó-, valamint gyári és ipari övezeteket különített el egymástól.
Az 1894-ben érvénybe lépő szabályzat négy lakóövezetet és két gyárövezetet különböztetett meg. A lakóövezetnek minősülő első és második övezet nagyjából a Belvárost és az attól kijjebb eső területeket jelentette, a mai Nagykörúttól befelé és kifelé, a mai Hungária körút vonaláig terjedő részeket. Budán ez a rész a Várra és a Duna-parti területekre, a budai körúttól befelé és kifelé eső részekre, a Vizivárosra és a Városmajorra, valamint Óbuda belterületére vonatkozott. Itt a nagyvárosias környezetre jellemző építkezési modor volt előírva, emeletes házakkal és zártsorú beépítéssel. A harmadik, a nyaralóövezet leginkább a város zöld területeit foglalta magába (Városliget, Népliget, Naphegy, Gellérthegy), ami a mai fogalmaink szerint egy kertes, családi házas jellegnek felelt meg leginkább.
Végül a szabályzat jórészt a mai XIII., XIV. és X. kerületet, valamint a budai oldal északi és déli részét egy lazább, kevésbé szabályozott negyedik építési övezetbe sorolta. Persze a főváros nemcsak lakóépületekből állt, hanem különböző gazdasági és ipari létesítményekből is, amelyet természetesen az építési szabályzatban is rögzítettek. Figyelembe véve a főváros észak-dél irányú uralkodó széljárását, az előbb említett négy építési övezeten kívül két gyárterületet is elkülönítettek a város déli határában mind a pesti, mind a budai oldalon, ami a déli vasúti összekötő hídtól délre eső területeket jelentette. Ide kellett elhelyezni a kellemetlen szagú, szennyező gyárakat, valamint a még ennél is rosszabb, bűzös, rongy- és csontgyűjtő telepeket.
Jelentős volt ez az 1894-ben érvénybe lépő szabályzat abból a szempontból is, hogy a későbbi építési szabályzatok mintaadójává vált. Felépítése, szerkezete és tartalma sokáig meghatározta az ilyen típusú dokumentumok struktúráját és összetételét. Ugyan sok időt kellett várni rá – a közmunkatanács életre hívását követően majd negyed századot –, de sokáig is maradt érvényben. A következő ugyanis az első világháború kitörésének évében, 1914-ben látott napvilágot, ami egyúttal azt is jelentette, hogy a főváros dualizmus kori fejlesztése és fejlődése ekkorra ért már el egy olyan pontot, melytől kezdődően a kialakult városkép nyomán a további elképzeléseknek egy új irányt kellett szabni.
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció