Emlékpadot és emlékkövet állítottak az embermentőknek

 A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú alatt ül­dö­zöt­te­ket mentő Sal­ka­há­zi Sá­rá­ra, Fried­rich Born­ra és Szteh­lo Gá­bor­ra em­lé­kez­tek a Szteh­lo Gábor-​emlékév ke­re­té­ben május 8-án Bu­da­pes­ten. A le­en­dő Em­ber­men­tők park­já­nak mű­együt­te­sét ide­ig­le­nes he­lyen, a Hű­vös­völgy­ben, a Szteh­lo Gábor Evan­gé­li­kus Sze­re­tet­szol­gá­lat Sarepta-​otthonának ud­va­rán lep­lez­ték le – olvasható az evangelikus.hu honlapon.

A Bu­da­pest Fő­vá­ros II. Ke­rü­le­ti Ön­kor­mány­zat, a Ma­gyar­or­szá­gi Evan­gé­li­kus Egy­ház és a Raoul Wal­len­berg Em­ber­ség Háza Egye­sü­let szer­ve­zé­sé­ben tar­tott ün­nep­sé­gen Őrsi Ger­gely, Bu­da­pest II. ke­rü­le­té­nek pol­gár­mes­te­re ki­emel­te, hogy Sal­ka­há­zi Sára, Szteh­lo Gábor és Fried­rich Born sem hős­nek szü­let­tek, sőt nem is arra ké­szül­tek, hogy em­ber­éle­te­ket ment­se­nek. Isten ve­zé­rel­te őket, hogy ki­lép­je­nek a tö­meg­ből, és az em­ber­te­len dik­ta­tú­ra ki­szol­gá­lá­sa he­lyett igaz em­be­rek­ké vál­ja­nak. „Mi a sza­bad­sá­got örök­be kap­tuk. Nem­csak le­he­tő­sé­günk és fe­le­lős­sé­günk, hanem kö­te­les­sé­günk is, hogy az ő em­lé­kü­ket őriz­zük. És em­lé­kez­tes­sünk arra: má­so­kon se­gí­te­ni fe­le­lős­ség” – ál­la­pí­tot­ta meg a pol­gár­mes­ter.

Fa­bi­ny Tamás, az Evangélikus Egy­há­z elnök-​püspöke Szteh­lo Gá­bor­tól szár­ma­zó idé­ze­tek­kel ér­zé­kel­tet­te, hogy mi­lyen sok­ré­tű sze­mé­lyi­ség volt az idén ötven éve el­hunyt em­ber­men­tő evan­gé­li­kus pász­tor. „Szteh­lo Gábor el­ső­sor­ban lel­kész volt” – hang­sú­lyoz­ta, majd fel­idéz­te Szteh­lo nagy­tar­csai népfőiskola-​szervező mun­ká­ját, amellyel össze­gyűj­töt­te és ne­vel­te az if­jú­sá­got. Ki­tért az 1944–1945-ös zsi­dó­men­tés­re, va­la­mint szólt a Ga­u­dio­po­lis­ról – a Szteh­lo ala­pí­tot­ta Öröm­vá­ros gyer­mek­köz­tár­sa­ság a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú­ban árván ma­radt gye­re­kek­nek me­ne­dé­ket adó bu­da­pes­ti Pax Gyer­mek­ott­hon­ban mű­kö­dött –, Szteh­ló­nak a fo­gya­ték­kal élő gyer­me­kek és fel­nőt­tek kö­zött vég­zett dia­kó­ni­ai szol­gá­la­tá­ról és sváj­ci emig­rá­ci­ó­já­ról is. Szteh­lo Gábor „hi­te­les ember volt, aki­től távol állt a hüb­risz, a ki­va­gyi­ság vagy bár­mi­fé­le kül­ső­ség. Ő egy­sze­rű­en csak ember pró­bált lenni a rá­szo­ru­ló em­be­rek kö­zött” – mond­ta Fa­bi­ny Tamás.

„A te­rem­tett ér­té­kek kö­zött a leg­na­gyobb az örök életű lélek” – idéz­te Sal­ka­há­zi Sárát, a zsi­dó­kat mentő, 1944 de­cem­be­ré­ben a nyi­la­sok által ki­vég­zett szer­ze­tes­nőt, a Szo­ci­á­lis Test­vé­rek Tár­sa­sá­gá­nak tag­ját Né­meth Emma. A Szo­ci­á­lis Test­vé­rek Tár­sa­sá­gá­nak ke­rü­le­ti elöl­já­ró­ja az em­lé­ke­zé­sen túl a jelen kér­dé­se­i­ről is szólt. „Ma is van­nak ár­tal­mas esz­me­rend­sze­rek. Az em­be­ri jogok ma sem ér­vé­nye­sül­nek ma­ra­dék­ta­la­nul. Szű­kebb és tá­gabb vi­lá­gunk­ban az ön­fel­ál­do­zó sze­re­tet he­lyett gyű­lö­le­tet ta­pasz­ta­lunk gyak­ran.” A ke­rü­le­ti elöl­já­ró ezért a je­len­lé­vő­ket a bé­kes­ség és az igaz­sá­gos­ság mun­ká­lá­sá­ra hívta, va­la­mint Sal­ka­há­zi pél­dá­ján ke­resz­tül rá­mu­ta­tott, hogy fe­le­lős­sé­günk szót emel­ni a mai kor ül­dö­zöt­tei ér­de­ké­ben.

Rauh Edit, a Raoul Wal­len­berg Em­ber­ség Háza Egye­sü­let kép­vi­se­lő­je szer­ve­ze­tük mun­ká­já­ról és szel­le­mi­sé­gé­ről be­szélt, va­la­mint ki­emel­te, mennyi­re fon­tos át­ad­ni az üze­ne­tet a fi­a­ta­lok szá­má­ra.

Fried­rich Born sváj­ci dip­lo­ma­ta a Nem­zet­kö­zi Vö­rös­ke­reszt de­le­gált­ja­ként töb­bek kö­zött vé­dett házak ki­je­lö­lé­sé­vel, men­le­ve­lek ki­adá­sá­val, kór­há­zak, gyer­mek­ott­ho­nok, ár­va­há­zak és nép­kony­hák fel­épí­té­sé­vel men­tet­te az ül­dö­zött zsi­dó­kat. „Fried­rich Born a pár­tat­lan­ság és az em­be­ri­es­ség el­ve­i­től ve­zé­rel­ve fá­rad­ha­tat­la­nul mun­kál­ko­dott azon, hogy éle­te­ket ment­sen, füg­get­le­nül attól, hogy ezzel a saját éle­tét is ve­szé­lyez­tet­te” – hang­sú­lyoz­ta be­szé­dé­ben Sop­hie Goyet Ce­le­bic, a Nem­zet­kö­zi Vö­rös­ke­reszt Eu­ró­pa és Közép-​Ázsia ügye­i­ért fe­le­lős re­gi­o­ná­lis igaz­ga­tó­he­lyet­te­se.

„Az em­be­ri­es­ség alap­el­ve arról szól, hogy eny­hít­sük az em­be­ri szen­ve­dést, tart­sunk tisz­te­let­ben min­den­kit, és se­gít­sünk a rá­szo­ru­lók­nak saját le­he­tő­sé­ge­ink­hez mér­ten” – mond­ta Sal­ka­há­zi, Szteh­lo és Born éle­té­re is utal­va Hor­váth Péter Zsolt, a Ma­gyar Vö­rös­ke­reszt főigazgató-​helyettese.

A ren­dez­vény végén ke­rült sor az em­lék­pa­dok és em­lék­kö­vek le­lep­le­zé­sé­re. A Sztehlo-​padon elő­ször az ün­nep­sé­gen jelen lévő Sztehlo ​gyerekek, And­rá­si Andor, Fü­zé­ki Bá­lint és Ke­ve­há­zi Lász­ló fog­lal­tak he­lyet.

Az em­lék­park ál­lan­dó he­lyét a szer­ve­zők szán­dé­kai sze­rint ősszel a budai Szi­lá­gyi Er­zsé­bet fa­sor­ban ala­kít­ják majd ki.

Forrás: evangelikus.hu

Nyitókép: Emlékpadot és emlékkövet állítottak az embermentőknek (Fotó: evangelikus.hu)