Karvaly Gyula 1874. május 29-én született a vajdasági Nagykikindán, eredeti vezetékneve Deutsch volt. Fiatalkoráról nem sokat tudunk, de valószínűleg jómódban élhettek, mert születi – Deutsch Adolf és Ehrendiener Betti – Bécsbe küldték építészetet tanulni, majd 1896-os diplomázása után is még négy évig fizették a Balkánon és Törökországban tett utazásait. A külföldi tapasztalatokkal felvértezve 1900-ban tért haza, és már abban az évben önálló építészi irodát tudott nyitni. Emellett azonban – bécsi kapcsolatainak köszönhetően – a Wiener Bankverein is őt kérte fel budapesti építészének.

A Kertész utca 27. szám alatti bérház szecessziós díszei (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Első jelentősebb épülete a Kertész utca 27. szám alatti háromemeletes bérház volt, melynek tervezésével Hajcsy György ügyvéd bízta meg. Karvaly számos szecessziós dísszel látta el, az első emeleti ablakok fölött például szőlőlevelek között ordító oroszlánfej tűnik elő, de virágok között egy-egy női fej is mosolyog. A harmadik emeleti ablakok kötényében koszorúk, a középső fölött pedig egy Merkúr-fej látható a szárnyas sisakjával. Az épület fő attrakciója azonban az oromzat, melyet teljesen kitölt egy dombormű. Mezőgazdasági munkákat ábrázol: egy nőalak lehajolva dolgozik a búzamezőn, mellette egy férfi pedig almát szüretel. A jelenet fölött szerepel a ház átadásának évszáma: 1906.

A Kertész utcai bérház oromzatát dombormű tölti ki (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Karvaly öt évvel később, 1911-ben építette fel az Aréna (ma Dózsa György) út és az Abonyi utca sarkára Goldmann József megbízásából a főművének tekinthető ötemeletes bérházat (Dózsa György út 17.). Magasságát a sarokra helyezett gúlasisakos toronnyal is növelte, illetve egy hasonló elem található az Abony utcai szárny másik végében is. Az épület egyébként négy traktusból áll, melyek szinte teljesen kitöltik a telket, csak egy nagyon szűk belső udvar marad szabadon. Közülük három hasonló szélességű, csak az Abonyi utcával párhuzamos hátsó szárny keskenyebb a többinél. Mivel az Aréna út volt a forgalmasabb, ennek földszintjén alakítottak ki üzleteket, a tágas – három-négyszobás – lakások nagy része pedig az Abonyi utcai szárnyban kapott helyet.

A Dózsa György út 17. számú bérház napjainkban (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Utóbbi a leghosszabb és ez hordozza a főhomlokzatot is, melyen a szecesszió már keveredik a klasszicizálással. Ez a tendencia 1910 körül indult el, és fő jellemzői a szögletes formák, illetve az antik építészet megidézése. Karvaly a földszintet például függőlegesen vájatolt falsávokkal tagolta, az ablakkötényekbe téglalap alakú falmezőket süllyesztett, a főhomlokzatot pedig egy laposszögben végződő hatalmas oromzattal koronázta. De a szögletesség az olyan részletekben is megjelent, mint például a bejárati kapu kilincsei vagy az Abonyi utcai előkert kerítésének rácsa.

A bérház Dózsa György úti főbejárata (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A klasszicizálás leginkább szembetűnő jelei a homlokzat különböző pontjain megjelenő domborművek, melyek Maróti Géza alkotásai. A neves szobrász és iparművész az athéni Parthenon nyugati frízének reliefjeit másolta le, bár nem az eredeti művek alapján, hanem a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött gipszmásolatok felhasználásával. Az ókor emblematikus épületén, Pallasz Athéné dór stílusú templomán százhatvan méter hosszan fut körbe a fríz, melynek témája a Panathénaia, vagyis a város védőistenének születésnapján tartott ünnepi felvonulás. Maróti sárgás árnyalatban másolta le az fríz darabjait, de azokon így is megfigyelhetők a görög művészetre jellemző mezítelen testek. Az emberek tömegébe helyenként még lovak és ökrök is vegyülnek.

Az Abonyi utcai főhomlokzaton is láthatók a sárga színű domborművek (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

A bérház belsejében nem ennyire volt hangsúlyos a klasszicizálás, ott inkább a színgazdagság dominált: a kapualjat ugyanis Zsolnay kerámiák díszítették, a lift pedig fekete ébenfából készült. Leghíresebb lakója pedig a színházból volt ismert, de az 1930-as évek második felében számos filmben is feltűnt: Latabár Kálmán, a nagy nevettető 1940-től egészen 1970-ben bekövetkezett haláláig a második emelet egyik lakásában élt. Róla a Dózsa György úti bejárat mellett 2004 óta egy bronz dombormű is megemlékezik, melyet Kiss László szobrászművész készített.

Latabár Kálmán emléktáblája a Dózsa György úti bejárat mellett (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)

Karvaly Gyula nem tett szert olyan népszerűségre, mint az általa tervezett ház lakója, de legalább hosszú élet adatott neki: 88 éves korában, 1962-ben hunyt el.

A nyitóképen: A Dózsa György út 17. számú bérház (Fotó: Bodó Péter/pestbuda.hu)