A királyi palotától a Városligetig – Művészek és alkotásaik a századforduló ikonikus épületein

A XIX. század második felének legnagyobb tekintélyű és legtöbbet foglalkoztatott építésze Ybl Miklós volt, így amikor az 1880-as évek elején felvetődött a budai királyi palota kibővítésének gondolata, a tervek elkészítésével őt bízták meg. Elképzelése szerint a Krisztinaváros felé egy egész új szárnnyal toldotta volna meg az épületet, míg északi irányban egy testőrségi palotát kapcsolt volna hozzá egy oszlopcsarnokos átkötéssel. Az előzetes rajzokat 1883-ban, a véglegeseket pedig két évvel később szerkesztette meg.

Ebben az időszakban a Városligetben is egy nagyszabású eseményt, az Országos Általános Kiállítás készítették elő. Ennek célja Magyarország ipari, gazdasági, kulturális fejlődésének bemutatása volt, többségében ideiglenes pavilonokban, de néhány épületet tartós anyagból emeltek. Utóbbiak közé tartozott az uralkodó pár fogadására szánt Király-pavilon is, melyet szintén Ybl Miklós tervezett 1884-ben. A Stefánia út mellé építették, erre néző főhomlokzatát timpanon koronázta, a középső tér fölött barokk kupola magasodott, míg a túlsó végét négyoszlopos csarnok zárta le. Tulajdonképpen csak egyszeri használatra, a kiállítás ünnepélyes megnyitására szánták, mégis alakítottak ki benne egy-egy szobát a királynak és a királynénak. A legdíszesebb azonban a középső terem volt, melynek falait vörös tapéta borította, mennyezetét pedig Feszty Árpád évszakokat ábrázoló festménye díszítette.

Míg eme kis pavilon kivitelezése csak három hónapba telt, a királyi palotáé nagyon hosszúnak ígérkezett, ráadásul folyton halasztották. Végül csak 1890 nyarán kezdődtek meg a munkálatok, Ybl viszont a következő év elején elhunyt. Ezután Hauszmann Alajos kapta meg a tervezés feladatát, aki fel is építette a krisztinavárosi szárnyat, a palotától északra viszont nem a testőrséget helyezte, hanem báltermet és fogadócsarnokot magában foglaló szárnyakat. Természetesen ő is fontosnak tartotta az esztétikus megjelenést, ezért számos képzőművészeti alkotással díszítette a belsőt. A Dunára néző oldalon a márványoszlopokkal három részre tagolt büfécsarnok dongaboltozataira például a fentebb már említett Feszty Árpád festett freskókat, melyek Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi történetét mesélték el.

A festőművész leghíresebb alkotását, a honfoglalást bemutató hatalmas körképet eredetileg szintén a Városligetben állították ki. Méretei valóban bámulatosak voltak: harmincnyolc méter átmérőjű körre komponálták, melynek kerülete – vagyis a vászon hossza – közel százhúsz méter volt, magassága pedig tizenöt méter. A művész testvére, Feszty Adolf egy tizenhatszög alaprajzú, üvegkupolával fedett épületet tervezett számára. Ebben, a Szépművészeti Múzeum helyén állott csarnokban festette meg Feszty Árpád és számos segítője 1892–1894 között a terjedelmes műalkotást. Maga a körpanoráma valódi szenzáció lett, a befoglaló Rotudna viszont nem volt elég monumentális, hogy a tervezett Millenniumi emlékmű szomszédja legyen, ezért 1899-ben elbontották. A körkép ekkor már nem volt benne, azt ugyanis az ezredéves ünnepségek végeztével Londonba kérték kölcsön, és csak 1909-ben hozták haza.

A Millenniumi emlékművet – ahogyan neve is mutatja – szintén az 1896-os ünnepségekre szánták volna, de végül csak két évvel később kezdték építeni Schickedanz Albert és Herzog Fülöp tervei alapján. Szobrainak többségét Zala György formázta meg és öntötte ki több év munkájával. Az oszlop tetejére állított Gábriel arkangyal például már 1900-ban is kész volt, hiszen bemutatták az az évi párizsi világkiállításon, melynek elnyerte a nagydíját is. Az emlékmű két oszlopsorának tetejére végül 1906-ban került fel Zala négy allegorikus szoborcsoportja, a Háború, a Béke, a Munka és Jólét, valamint a Tudás és Dicsőség.

A nagy tekintélyű művész tehát rendkívül elfoglalt volt, de Hauszmann Alajos talán úgy gondolta, hogy a királyi palota nem lenne teljes az ő művei nélkül, ezért őt kérte fel Ferenc József és Erzsébet királyné márványbüsztjeinek kifaragására, melyeket a trónterem egyik előszobájában, az úgynevezett Corvin Mátyás könyvtárteremben állítottak fel. Szintén Zalát bízta meg Deák Ferenc és Andrássy Gyula bronz mellszobrainak megmintázására, melyeket a krisztinavárosi szárny első emeletén, a fejedelmi vendégek számára kialakított várócsarnokban helyeztek el. Az uralkodó pár szobrai megsemmisültek a második világháborúban, a két államférfié viszont megmenekült, és ma a Magyar Nemzeti Galéria őrzi azokat.

Szobrok nemcsak a királyi palotán belülre, hanem annak udvaraira is kerültek, közülük többet Senyei Károly készített. A királyi lakosztályba vezető kapu két oldalára például a Háború és a Béke bronzszobrait formázta meg, melyek ma is a helyükön vannak, bár a bejárat már a Budapesti Történeti Múzeumba nyílik. Szintén Senyei alkotta meg a palota kupolája előtti timpanon domborművét, mely a Habsburg-ház megdicsőülését ábrázolta. Az ő munkája a Nemzeti Hauszmann Program keretében nemrégiben felújított Halászó gyermekek kútja is, ahol a bronzkompozíció egy kerek medence közepén áll. A palotán belüli szobrai közül kiemelkedik a carrarai márványból kifaragott Ferenc József és Erzsébet királyné, melyeket a Habsburg-teremben helyeztek el. Ilyen referenciák után nem csoda, hogy felkérték a Millenniumi emlékmű szoborgalériájában való közreműködésre is: ő mintázta meg Szent István és II. András alakját, melyeket 1911-ben állítottak a helyükre.

Néhány királyszobor már 1905–1906 során felkerült az emlékműre, de IV. Béla szobra még korábban, már 1900-ban is kész volt. Alkotója, Köllő Miklós ugyanis ebben az évben hunyt el, tehát nem érhette meg műve köztérre helyezését. Szerencsére a királyi palotában több sikerélményben volt része. A tróntermet magában foglaló szárny attikájára állított, négy allegorikus szobor közül – melyek az uralkodói erényeket szimbolizálják – a Bölcsességet például ő formázhatta meg. Az ő munkája még a Tisza, a Dráva, Erdély és Fiume allegorikus szobra is. A Millenniumi emlékmű Könyves Kálmán- és II. Lipót-szobrát alkotó Füredi Richárd szintén dolgozott a palotában, a krisztinavárosi szárnyba egy Mária Terézia-korabeli testőrt, valamint egy ugyanebből az időszakból származó apródot formázott meg.

A Városliget egyik legismertebb szobra Anonymust ábrázolja, akit Ligeti Miklós öntött ki bronzból. Nagyon fiatal, mindössze huszonhét éves volt, mikor 1898-ban Bánffy Dezső miniszterelnök megbízta a feladattal. Ez rendkívüli tehetséget sejtetett, és az elkészült mű nem is okozott csalódást, Ligeti nagyon jól fogta meg a névtelen krónikás lényegét: mivel nevét nem tudjuk, az arcát sem jelenítette meg, csukja takarja el azt. Kezében tartja viszont a Gesta Hungarorum lapjait és egy íróeszközt is. Pár évvel később a királyi palotán is munkát kapott: ő készíthette el Csongor és Tünde mondabeli alakjait, melyeket a kupola alatti kétkarú díszlépcső, az úgynevezett Habsburg-lépcső korlátjára szántak. Azok még ma is körülbelül azon a helyen állnak, ahol eredetileg voltak, bár magát a lépcsőt már évtizedekkel ezelőtt elbontották. A Várkapitányság azonban a Nemzeti Hauszmann Program keretében ennek az újjáépítését is tervbe vette.

Nyitókép: A királyi palota Habsburg-lépcsője és a Savoyai terasz (Forrás: Fortepan/Képszám: 277809)