Az országos egységes közlekedési rendszabályok könyvben kiadva 400 oldalt tettek ki, amelyek a mai napig meghatározzák az életünket, igaz már jelentősen átalakult formában. Ez a KRESZ, azaz a közlekedési szabályok rendelete, amit akkor még nem így hívtak, hanem közlekedési kódexnek, amelyet 1929. augusztus 8-án adták ki. A szabályok alapelvei ugyanazok, de ma már megmosolyogtató rendelkezések is olvashatók benne. 

A közúti közlekedést mindig szabályozták valamiképp. A motoros járművek megjelenésével szinte egy időben azonban komolyabb szabályok is megjelentek, amelyek a járművek sebességére és egymáshoz való viszonyára vonatkoztak, illetve megjelentek az utcatáblák is. Az autóközlekedést elsőként Budapesten szabályozták 1909-ben, de ezt egy év múlva már belügyminiszteri rendelet váltotta fel, amely az egész országra érvényes volt.

Körzeti rendszámok és sok egyéb új szabály lépett érvénybe az új KRESZ-szel (Fotó: Fortepan/Képszám: 131784)

Az I. világháború után egyre terjedtek az autók. A közúti közlekedés szabályait nemzetközi konferenciákon hangolták össze, például egy 1926-os párizsi konferencián döntöttek az országok által használt betűjelekről, a magyar autókat azóta jelöli a „H” betű. Azonban az első évtizedekben ezek a szabályok külön-külön jelentek meg, egységesen nem igazán voltak kezelve. Magyarországon 1929-ben fogták össze az addig nagyjából 40-féle szabályozást egy egységes szerkezetű rendszerbe, ez lett a közlekedési kódex, azaz a KRESZ elődje. A kiadott rendelet hivatalosan a „A m. kir. belügyminiszternek és m. kir. kereskedelemügyi miniszternek 1929. évi 250.000. B. M. számú rendelete” volt. A hatalmas terjedelmű, közel 200 oldalra rúgó szabályozás természetesen megjelent a Rendeletek tárában, de kiadták külön könyvben is, amely függelékekkel együtt 400 oldalt tett ki, és 2 pengőért lehetett megvenni.

A táblák egy része alig változott 1929 óta (Fotó: Fortepan/Képszám: 58268)

A rendelkezés 1929. augusztus 8-án jelent meg, a legtöbb intézkedése 1930. január 1-én lépett hatályba. Sok rendelkezés ma már fura, ilyen a balra tarts – hiszen akkor még bal oldalon közlekedek –  vagy a lassítás és irányváltás jelzése a jobb karral vagy annak a szabályozása, hogy városokban lovon csak 16 évesnél idősebbek lovagolhattak egyedül. Természetesen a rendelkezés Budapest közlekedésére is kihatott. Mivel a fővárosban volt a legnagyobb a forgalom, leginkább itt érintette a közlekedőket az olyan szabály, amely a gyalogosokat a járdára terelte, és megszabta, hol lehet átkelni az úton. Ez a jogszabály mondta ki azt is, hogy a gyerekek számára a városokban és a nagyobb forgalmú községekben játszótereket kell kijelölni. 

A rendszámtáblák esetében ekkor még körzeti rendszámtáblákat használtak, azonban ha az autót valaki eladta, és az más „gépjáróműkerületbe” került, akkor nem kellett kicserélni a rendszámot. Budapesten forgalomba helyezett autók esetén a rendszám „Bp” jelzéssel kezdődött, ahol a „Bp” betűk pirosak voltak, a budapesti kerülethez tartozó településeken pedig „B” betűvel.  

A Közlekedési kódex a gyerekek védelme érdekében a játszóterekről is szólt (Fotó: Fortepan/Képszám: 27362)

A városokban, így Budapesten is az automobilok maximum 40, a 3 tonnánál nehezebb teherautók maximum 25 kilométeres óránkénti sebeséggel közlekedhettek, de a burkolt (aszfalt-, kő- vagy keramitburkolatú) utakon, vagy amely alatt közművek futottak, a tömör gumiabroncsú teherautók csak 10 kilométeres sebességgel közlekedhettek. 

A szabályrendszer külön foglalkozott a kerékpárokkal is. Városok belső területén 16 év alattiak nem kerékpározhattak, és minden kerékpárosra előírták a maximális sebességet, ami 20 kilométer/óra volt. Az akkori KRESZ sokkal kevesebb táblát ismert, mint a mai. A közlekedés ezzel megváltozott, egységes szabályok léptek életbe, amelyek ugyan folyamatosan modernizálva, de valójában a mai napig érvényben vannak.

Nyitókép: A Bp rendszám a budapesti kocsikat jelentette (Fotó: Fortepan/Képszám: 1619)