Pesten először 1832-ben vetette fel a választott polgárság a laktanyaépítés tervét azzal az indokkal, hogy a város a katonaság beszállásolásáért évente majdnem 57 ezer forint bért kénytelen fizetni. A következő évben felhatalmazást kértek a Helytartótanácstól mintegy 32 ezer forint kölcsön felvételére, hogy az Üllői úton kaszárnyaépítés céljára telket vásároljanak.
Az országgyűlés 1840-ben hozott határozatot arról, hogy az addiginál nagyobb számú katonaságot telepít Pestre. Ez végül döntő szerepet játszott abban, hogy majdnem egy évtizedes késés után, 1843-ban kapta meg Pest polgársága az engedélyt. Az előkészítéshez és tervezéshez 1844-ben láttak hozzá, majd 1845-ben megkezdődött az építkezés a mai Üllői út – Ferenc körút sarkán, a IX. kerületben. A Pest városa által épített első laktanya Hild József munkája, mely az építész legnagyobb tömegű világi épülete, a maga mintegy 210 méter fronthosszúságával.
Katonai rendeltetését az épület sarkain elhelyezett erődítésszerű pártázatok juttatták kifejezésre. Nem mindennapi megoldás az alaprajzi rendszer sem, mely világosan oldja meg azt a követelményt, hogy egyetlen kapubejáraton keresztül legyen megközelíthető a mintegy félezer helyiség. Öt udvar köré rendeződnek négy szinten a különböző rendeltetésű helyiségek, a használók és a funkciók szerint csoportosítva. A csaknem rombusz alakú telken Hild derékszögű udvarrendszerrel operált, hogy a legnagyobb, árkádosított főudvar, mely gyülekezésre és díszszemlére is alkalmas volt, a kívánt építészeti hatással bírjon. A laktanya sokáig Új Kaszárnya néven volt ismert, majd 1888-ban nevezték el Mária Terézia királynő után. A laktanya a főváros háziezrede, a 32. gyalogezred szálláshelyeként szolgált.
Itt kapott helyet 1921–1929 között a Magyar Királyi Hadimúzeum, 1931-től a Horthy Miklós Kollégium, 1934-től pedig a magyar Királyi Budapesti Helyőrség altiszti kaszinója. A második világháború erősen megrongálta az épületegyüttest, és csak 1952-re állították helyre, amikor már Kilián György (1907-1943), a II. világháborúban Lengyelországban elesett partizán nevét viselte. Az alagsori pincékben még 1948-ban bútormázoló üzemet létesítettek, emeletén pedig 1955-ben elkezdtek lakásokat kialakítani a 9. Honvéd Elhelyezési Osztály számára, ám igazi polgári hasznosítása csak néhány év múlva történt meg. A laktanya fontos szerepet töltött be az 1956-os forradalom és szabadságharc idején, amikor a legfontosabb fővárosi helyszínek egyikeként, gyakorlatilag a fegyveres ellenállás szimbólumává vált.
Az ekkor ismét súlyos károkat szenvedett épület körút felé eső szakaszát – árkádosítva – 1959-re hozták helyre, katonai objektumként azonban többé nem használták. Először munkásszállás és kollégium működött a részben helyreállított épületben, de hamarosan az Építésügyi Minisztérium a munkásszállást felszámolta. A laktanya nagy részét lakásokká alakították, hogy átmenetileg itt helyezzék el azokat a családokat, akiket lebontandó romházakból kellett kilakoltatni. A Kilián laktanyában 200 ilyen átmeneti lakást létesítettek. A szobából, előszobából és teakonyhából álló lakások egy részébe 1960-ban már családokat is beköltöztettek.
A korabeli tervek szerint ezek a lakások egy szálloda működtetésére is alkalmasak lehettek volna. Szálloda azonban nem nyílt az épületben, a szükséglakásokat is felszámolták, helyette állami vállalatok, fővárosi és kerületi fenntartású irodák kaptak benne helyet. Az 1960-as években ezenkívül a Női és Gyermekruha Nagykereskedelmi Vállalat áruháza és raktára vagy a Két Medve Söröző működött itt, az 1980-as években színházi előadásokra alkalmas teret alakítottak ki Centenáriumi Színpad néven, 1994 és 2006 között a Ruttkai Éva Színháznak is otthona volt a volt kaszárnya.
A mintegy harmincezer négyzetméternyi, fokozatosan romló állagú laktanyaépület hasznosítására több elképzelés is született az elmúlt évtizedekben. Az 1990-es években, majd 2007 körül is felmerült, hogy ezt a hatalmas háztömböt szálloda céljára átalakítják, az épületet meg is vásárolta egy külföldi befektető, sőt a Ferenc körúti homlokzat teljesen, az Üllői úti front részlegesen meg is újult.
A tervek azonban elakadtak, mint ahogy eddig a kulturális célzatú felhasználás előkészítésének sincsenek kézzelfogható jelei (volt már szó több országos, önálló épületet kereső múzeum beköltöztetéséről, illetve az Országos Széchényi Könyvtár is többször szerepelt a napilapokban, mint lehetséges felhasználó), igaz, ehhez az épületet az államnak vissza kellene vásárolnia.
Az egykori laktanya lovardája, mely a Tűzoltó utca – Liliom utca sarkán található, szerencsésebb helyzetbe került, amikor a BÁV igencsak lepusztult állapotú bútorlerakatából egy élelmiszer-áruházzá alakították, így új funkciót kapva az épület is megmaradhatott.
A nemrégiben védett műemlékké nyilvánított volt Mária Terézia laktanya még vár arra, hogy valamilyen konkrét elképzelés szerint újjászülessen, és ahogy 180 éve, ezután is az Üllői út belső szakaszának meghatározó része maradhasson.
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció