Budapest egyik leghíresebb művészeti központja az Epreskert, mely ma a Képzőművészeti Egyetem egyik telephelye. Eredetileg eperfák tarkították itt a tájat, a város azonban a XIX. század második felében elkezdte benőni, és 1879-ben Huszár Adolf szobrászművész is itt kapott telket, mivel az addigi – Városligetben lévő – műtermét parkrendezési okokból lebontották. A szép környezetbe egy egészen nagy villát tudott emelni.
A művész Gerster Kálmánt bízta meg az épület terveinek elkészítésével, melyek alapján 1881-re meg is valósult. Egyemeletes, neoreneszánsz főhomlokzata a Lendvay utcára néz, jellegzetessége a középen húzódó loggia volt. Benne több műterem is helyet kapott, melyek kétszintes belmagasságúak voltak, és ablakaik a kertre néztek. Szobrásztársai irigykedhettek is rá, mert az 1880-as évek elején még párját ritkította a városban a kulturált műterem, a többség egyszerű műhelyben tudott csak alkotni. Huszár ebben a Bajza utca 37. szám alatti épületben kezdte el megformálni fő művét, Deák Ferenc szobrát, melyet a Ferenc József (ma Széchenyi István) téren állítottak fel 1887-ben. Ő maga viszont ezt már nem érhette meg, két évvel korábban elhunyt, a Haza bölcsének emlékművét a tanítványai fejezték be. Egykori villáját – melynek művésztársai szinte csodájára jártak – később jelentősen átalakították, jelenleg az Orosz Nagykövetség tulajdonában van.
Huszár építkezése jó példát mutatott, és más művészek is szerettek volna az Epreskertbe települni. Sikerült is elérniük, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium közbenjárására a főváros 1882-ben átengedje a területet egy leendő Képzőművészeti Akadémia létesítésére, de az kikötötték, hogy csak pavilonszerűen, szabadon álló villákkal lehet azt beépíteni. Az első művész, aki élt a lehetőséggel, a müncheni akadémiáról frissen hazatérő Benczúr Gyula volt. Számára öccse, Benczúr Béla tervezett egy műteremházat a Bajza és a Szondi utca találkozásánál 1883-ban. Ez is neoreneszánsz, amit az ablakok igényes zárókövén és szemöldökpárkányán kívül a sarkok úgynevezett armírozása is mutat. A szép természeti környezethez pedig a változatos tetőzetével és tornyával igazodik. Itt születettek az olyan ikonikus alkotások, mint például a Budavár bevétele 1686-ban vagy A diadalmas Mátyás. Napjainkban a Képzőművészeti Egyetem Benczúr Gyula műteremháza működik itt.
Az 1880-as években azután sorra épültek az Epreskertbe a műtermes villák: többek között Aggházy Gyula festőművészé és Donáth Gyula szobrászművészé, de Schickedanz Albert is ide költözött, hiszen ő nemcsak építész, hanem festő is volt. Különleges szerepet töltött be Feszty Árpád villája, melyet Gyula nevű öccse tervezett 1890–1891-ben a Bajza és a Kmetty György utcák sarkán. Nemcsak azért volt jellegzetes, mert homlokzatát a velencei gótika ihlette – Gábor Eszter kutatásai szerint előképe a lagúnák városától kissé északabbra fekvő muránói Palazzo de Mula –, hanem azért is, mert itt lakott apósa, Jókai Mór is. A nagy mesemondót pedig pezsgő társasági élet vette körül, így két tágas helyiségre is szükség volt: a festőművésznek egy száz négyzetméteres műteremre, Jókainak pedig egy ötven négyzetméteres dolgozóra. A villát később a Petőfi Társaság vette meg és a Vágó fivérek tervei szerint 1908-ban Petőfi Házzá alakították át. Ma a Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolája működik benne.
A művészek kedvelték az egyre jobban beépülő Zuglót is, ahová tekintélyes méretű villákat építettek. Róna József, Savoyai Jenő várbéli lovas szobrának alkotója valószínűleg az 1890-es években költözött a mai Szabó József utca 12. szám alatti, frissen emelt neobarokk lakóházba. A stílus a XIX. század utolsó évtizedében indult hódító útjára, köszönhetően a teátrális épülettömegeknek és a gazdagon díszített homlokzatoknak. Róna villáján kupolával fedett, kör alakú saroktornyot, félkör alaprajzú erkélyt és plasztikus timpanont is látni, miközben az ablakokat figurális zárókövek, a párkányokat pedig kővázák egészítik ki. A szobrász a két műtermet is rejtő villájához 1901-ben bronzöntödét kapcsolt, hogy alkotásait maradandó anyagból is megvalósíthassa. A műhelyt azonban hosszabb ideig az olasz származású Raphael Vignali működtette nagy sikerrel, itt készültek például a Millenniumi emlékmű alakjai, köztük az éppen a restaurálás alatt álló Gábriel arkangyal is.
Szintén Zuglóban, a Pálma (ma Zichy Géza) és az Abonyi utca találkozásánál épült fel László Fülöp festőművész neogótikus, középkori lovagvárakat megidéző villája 1897-ben. Tulajdonosa hazánkban kevésbé ismert, legnagyobb sikereit ugyanis külföldön, különböző uralkodói udvarokban érte el, ahol számos portrét készített. A prominens körökbe gazdag felesége révén került be, aki a Guiness sörgyáros család sarja volt. Házassága tette lehetővé a négy műtermet is magában foglaló villa felépítését, melynek tervezésére Gyalus Lászlót kérte fel. Az építész úgy komponálta meg a főhomlokzatot, hogy az a sarok felé néz, és két oldalról egy-egy hegyes sisakban végződő torony határolja.
Aljában van a főbejárat, mely fölött egy hatalmas ablak nyílik, hogy az első emeleti nagy műterembe elegendő fény jusson. Ehhez csatlakozott egy kisebb belmagasságú műterem is, a második emeleten pedig további kettőt is használhatott a művész. Ő azonban csupán tíz évig élt a lehetőséggel, 1907-ben ugyanis végleg Londonba költöztek, így kiadta Lajta Béla építőművésznek. Ha építtetője műveit kevésbé ismerjük, a bérlőét annál inkább: itt rajzolta meg például a Szervita téri Rózsavölgyi-ház vagy a Parisiana mulató (ma Újszínház) terveit. Lajta azonban csak 1912-ig élvezhette a mesés épületet, ekkor ugyanis László Fülöp eladta Paupera Ferenc bankárnak, aki később egy másik hírességet, Bajor Gizi színésznőt hozta a falak közé feleségként.
Egy forgalmas kereszteződésben, az Ajtósi Dürer sor és a Stefánia út sarkán áll Zala György szobrászművész egykori műtermes villája is. Lechner Ödön, a nemzeti formanyelv mestere tervezte a saját jellegzetes, magyaros szecessziós stílusában. Mind a sarokra helyezett villán, mind az Ajtósi Dürer sorra néző műterem homlokzatán lehetett látni például tulipánokat, az egyik hullámosan záródó ablak fölött pedig a Zala által megformált kerámia dombormű húzódik, mely Vénuszt ábrázolja a múzsák körében. Ma azonban már nem eredeti szerkezetét mutatja az épület, a kétszáz négyzetméter alapterületű műtermet ugyanis – melynek tíz méter széles üvegablaka a tetőre is felnyúlt – 1941-ben lebontották. A megmaradt részeket hosszú ideig a Líbiai Nagykövetség használta, ma azonban új bérlőjét keresi. Az valószínűleg jó reklám lehet, hogy Zala György itt mintázta meg a Millenniumi emlékmű már említett Gábriel arkangyalát.
A legtöbb művésznek azonban nem futotta ilyen hatalmas villákra, és általában bérházakban voltak kénytelenek dolgozni. Műtermeik rendszerint az épület legfelső szintjén voltak, de mivel erősen függtek a tulajdonosok szeszélyétől, a székesfőváros a XX. század elején egy külön műterembérház építéséről hozott határozatot. Kosztolányi-Kann Gyula szecessziós tervei alapján 1903-ra készült el a tizenkilenc műtermes, kétemeletes épület a Kelenhegyi út 12–14. szám alatt. A művészek nemcsak dolgozni tudtak itt, hiszen minden műteremhez tartozott egy szoba és egy fürdőszoba is. Később Bárczy István polgármestersége idején, 1912-ben a Százados úton is létesítettek egy huszonnyolc házból álló alkotótelepet. Bár a műtermes villák ma már más feladatokat látnak el, az utóbbi két helyszínen ma is művészek alkotnak, a bő tíz évvel ezelőtt teljeskörűen felújított Gellért-hegyi műteremház különösen népszerű.
A nyitóképen: Benczúr Gyula egykori műteremháza az Epreskertben (Forrás: Fortepan/Képszám: 82362)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció