Cinkota Budapest XVI. kerületének egy része, mely csak 1950-től tartozik a fővároshoz, de már a XI. században is lakott terület volt. Első említése a nevezetes Képes krónikában található, mely szerint 1074-ben csatára készülve Géza és László hercegek itt ütöttek tábort, hogy másnap Mogyoródnál legyőzzék Salamon király hadait. Az elkövetkezendő évszázadokban is számos háború pusztította a környéket, melyek közül a török kiűzése jelentette a legnagyobb csapást, ekkor ugyanis szinte teljesen elnéptelenedett.
Az oszmán iga alól felszabadulva visszakapta régi tulajdonosa, a Beniczky család, mely 1699-ben a felvidéki birtokaikról – egészen pontosan Micsinyéről – evangélikus vallású szlovákokat telepített ide. Ők a falu középkori, dombtetőn álló templomát kezdték használni, melynek helyén már az Árpád-kor elején is volt egy épület, valószínűleg a hercegek is abban szálltak meg. A XII. század elején azután egy félköríves szentélyű, egyhajós templomot emeltek ide, melyhez azonban csak a XIV. században illesztettek tornyot. Kisebb átalakításokkal e formában állt egészen a XVII. század végéig.
A török kiűzése során nemcsak a lakosság pusztult el, de a templom is megrongálódott, melyet az új telepesek 1709-re állítottak helyre. Addig a paplak szobáiban tartották az istentiszteleteket. A környéken azonban kevés volt az evangélikus templom, Fóttól Pestig mindenki ide járt (Pesten csak 1787-ben épült templom), és a népesség növekedése miatt idővel szűknek bizonyult. Bővítésére 1775-ben Jung József pesti építőmester barokk tervei szerint került sor, az ácsmunkákat pedig Hacker József végezte. A következő évben fel is szentelték a ma ismert formáját elnyerő épületet, melyet ma a Rózsalevél utca 46. szám alatt lehet felkeresni.
Kisebb változások azért még történtek rajta, 1876-ban Országh Sándor új orgonát épített bele, 1891-ben pedig további új berendezési tárgyakat kapott. A szentélybe Novák Ferenc asztalosmester tervei alapján neoreneszánsz oltár került, mely felül félköríves oromzatban végződik. Benne a görög khí és a ró betűk Krisztusra utalnak, aki az alatta lévő festményen vizuálisan is megjelenik. Idősebb Vastagh György festőművész az Olajfák hegyén, az elfogatása előtti pillanatban ábrázolta a Megváltót, a kép előterében álló Péter apostol kezében már megvillan a tőr, amivel majd levágja az egyik római katona fülét.
A szószék is 1891-ben készült, és szintén Novák Ferenc tehetségét dicséri, aki a hangvetőre egy Jézus-szobrot is állított. Az evangélikus előírások tehát nem tiltják a templom díszítését, de azért meglehetősen visszafogottak szoktak lenni, hogy ne tereljék el a hívek figyelmét az igehirdetésről. A falakra itt is csak indákat és virágokat, valamint olyan Krisztus-jelképeket festettek, mint például az alfa és az ómega vagy hal.
A XX. században azután a külsején is történtek kisebb-nagyobb módosítások: 1921-ben például a barokk toronysisakját gótikus vonalúra cserélték. A második világháborús sérüléseket 1948-ra javították ki, de ekkor még nem műemléki igénnyel. Régészeti feltárásokat csak az 1970-es évek második és az 1980-as évek első felében végeztek, majd az ismeretek tudatában 1984-re már a korszerű műemlékvédelmi elveknek megfelelően állították helyre az épületet.
Elsőként kiásták a földből, a templomkert ugyanis az évszázadok során úgy feltöltődött, hogy egy méterrel a templom padlószintje fölé került, ami vizesedési problémákat is okozott. Hogy biztosan ne térjen vissza, az épületet alulról is leszigetelték, illetve szellőztető lábazattal látták el. A falkutatás során el tudták különíteni az építési periódusokat, amiket a homlokzaton is látványosan jeleztek: a középkori részeket nyersen hagyták, a barokkot viszont fehér vakolattal borították. A torony tetejére visszaállították az eredetihez hasonló, barokkos hagymasisakot.
A templomon így ma egyáltalán nem egységes, cserébe viszont remekül megfigyelhetők rajta az évszázados változások. Latin kereszt alaprajzú, vagyis a szentély előtt egy keresztház metszi a hosszházat. Nyersen csak a hosszházat, valamint a torony alsó részét hagyták, ezek származnak tehát a középkorból. Ezt a déli homlokzaton feltárt legkorábbi, csúcsíves kapu is tanúsítja, amit azonban befalaztak, a hívek ma a torony aljában lévő bejáraton keresztül közlekednek. Az itteni gótikus kaput egy előtér rejti, ahová két újabb, de szintén csúcsíves nyíláson át lehet bejutni. Az ablakok mind későbbiek, a torony barokk kori felső részén félkörívesek, az oldalhomlokzatokon lévők pedig szegmensívesek.
Ásatásokat a belső térben is végeztek, melynek során felszínre hozták a legelső templom szentélyének félköríves alapfalait és láthatóvá is tették azokat. Ezen belül visszaállították az eredeti padlószintet is, ahonnan most három lépcsőfok vezet a barokk kori terekbe. Utóbbiakat is helyreállították, a falak díszítőfestését eltüntették, így a hívek ma letisztult környezetben vehetnek részt az istentiszteleteken. Iparművészeti remekek ettől függetlenül gazdagítják a templomot, az oltáron álló gyertyatartókra Prőhle Sándor például bibliai jeleneteket is faragott.
Budapest legrégibb evangélikus gyülekezete tehát olyan környezetben gyűlik össze minden vasárnap, amelyet igazán átjár a történelem. Fennállásuk 325 éves évfordulóját október 11-–13. között ünneplik meg egy programsorozattal, melyben lesz hangverseny, fotókiállítás és természetesen istentisztelet is.
A nyitóképen: A cinkotai evangélikus templom oldalhomlokzata (Forrás: cinkota.lutheran.hu)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció