Az 1970-es évekre a budapesti autóbusz-közlekedés túl volt az 1960-as évek elejére jelentkező válságon. Az akkor megjelent, már valóban nagy méretű, igaz átmeneti típusok jórészt megoldották a zsúfoltsági kérdést, ám még voltak gyerekbetegségeik. Az 1970-es években a szakemberek már rengeteg tapasztalattal rendelkeztek, hogy kifejlesszék az ideális városi autóbuszt.
Ez meg is történt, a kor technikai színvonalán valóban talán a legideálisabb városi autóbuszok jelentek meg a budapesti utakon, olyan járművek, amelyek a következő másfél évtizedben meghódították a világot, hiszen a szó szoros értelmében Vlagyivosztoktól Los Angelesig mindenhol közlekedtek. Ezek voltak az Ikarus 200-as típusának városi autóbuszai.
Budapesten az 1970-es évek elejétől jelentek meg ezek a tágas, modern, padló alatti motorral, nagy ablakokkal, széles ajtókkal, automata sebességváltóval rendelkező, Ik 260-as szóló, és Ik 280-as csuklós járművek Budapest közel másfélezres akkori autóbuszállományában. A BKV-nál 1975-ben 480 új, modern járművet vártak, amellyel el tudták azt érni, hogy az év végére az Ikarus 200-as család legyen a meghatározó, azaz a buszok kétharmada, nagyságrendileg 1000 jármű már ebből a típusból került ki.
Azonban a BKV-nak voltak más problémái is. A buszokat nem tudták hol tárolni, ezért született meg az a döntés, hogy Cinkotán új autóbuszgarázs épüljön.
A beruházás a korszak szellemében a KISZ, a Kommunista Ifjúsági Szövetség „védnöksége” alatt épült, ami azt jelentette, hogy például a sárvári Mezőgazdasági Gépjavító Állomásnál, ahol acélszerkezeteket, fényszóró oszlopokat készítettek, ezen a szervezeten keresztül ösztönözték a fiatalokat „társadalmi” többletmunkára. Más KISZ-szervezetek is hasonló propagandát folytattak, és a korszakban elvárt volt az ilyen fizetetlen túlmunka, például a „kommunista szombatok” szervezése. Budapesten 1975-ben három nagyberuházáson is igénybe vették ezt a munkát, a Skála áruház, az Észak-Déli metró és a cinkotai autóbuszgarázs építésénél.
Ez is jelzi, hogy mennyire volt fontos ez az új telephely a BKV-nak. A garázs létesítéséről már 1970-ben döntöttek, mint a IV. ötéves terv egyik budapesti beruházásáról. (A korszakban a gazdasági elképzeléseket ötéves tervekbe csoportosították, hiszen a rendszer lényege a tervgazdálkodás volt, azaz nem a piac, az emberek, az ipar vagy a szolgáltatás szükségletei határozták meg, mire, milyen beruházásokra, mekkora termelőkapacitásra van szükség, hanem a fentiektől sokszor független szocialista terv. A IV. ötéves terv az 1971-1975 közötti időszakot jelölte.)
A cinkotai garázs ennek megfelelően igencsak nagy méretű telephely lett, hiszen az 1975-ben egy 70 ezer négyzetméteres területen egy 13 000 négyzetméteres csarnokot adtak át, a teljes beépített terület pedig 15 000 négyzetméter volt, hisz itt helyet kapott pihenő, orvosi rendelő, étterem és oktatási központ is. A területen 250 busz tudott parkolni, és a telep 350 autóbuszt tudott kiszolgálni, ami az akkori BKV-flotta közel negyedét jelentette. A csarnokban négy vizsgálósort alakítottak ki, ezek egyenként 140 méter hosszúak voltak, és ezen felül 17 javítóállomást alakítottak ki, ahol a hibás járműveket tudták szervizelni.
A munka 1973-ban el is indult, 1974. december 24-én a Magyar Hírlap már ezt írta a beruházásról:
„A szántóföld kellős közepén hatalmas, ezüstösen csillogó csarnoképület magasodik Cinkota határában. Épül a Budapesti Közlekedési Vállalat legnagyobb és legmodernebb autóbuszgarázsa. Éppen időben, mert már nagy szükség van az új üzemre, hiszen az utóbbi években egyre nagyobb ütemben növekvő és korszerűsödő autóbuszpark tárolása és javítása mindinkább gondot jelent a BKV-nak. A nagyszabású létesítmény felépülése és üzemelése, persze, korántsem csak a Budapesti Közlekedési Vállalat gondjainak számát csökkenti, hatását mi, utasok is érezni fogjuk. A fővárosi tömegközlekedés, további javulásának egyik záloga a cinkotai autóbuszgarázs.”
Az eredeti átadási határidó 1975. november 7-e volt, e célból vállalt védnökséget az építkezés felett a KISZ. November 7-e a rendszer ikonikus ünnepe, az 1917-es oroszországi bolsevik, kommunista puccs, hivatalos nevén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója, akkoriban minden átadást megpróbáltak ehhez a dátumhoz (vagy április 4-hez) kötni. Azonban a munkákat nem fejezték be időben, ezért az átadó decemberre csúszott, de legalább a IV. ötéves terv időhatárán belül maradtak a kivitelezők.
Érdekes, hogy a beruházás költségét az egyes korabeli sajtótudósítások teljesen eltérő adatokkal adták meg, ez az összeg 300 és 350 millió forint között változott.
Az átadásra végül 1975. december 15-én került sor. Az ünnepség keretében a BKV nemcsak az új telephelyét vehette át, hanem újabb 80 darab modern Ikarus 200-as autóbuszt is. Korábban írtuk, hogy 1975-ben 480 új jármű került a BKV-hoz, sok korabeli tudósítás meg is jegyezte, hogy a terv teljesítéséhez már csak 40 járművet kell az év végéig leszállítani.
A cinkotai buszgarázs (Fotó: BKV Zrt.)
