„E kies hazában mutass nekem, Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!” – énekelte Cseh Tamás Bereményi Géza legendás dalszövegének refrénjét. A ravaszság – a szerző 2000-es években adott egyik interjúja szerint – lényegében valamiféle magyarok számára is ismerős „kuruckodásban”, vagányságban, hatalommal való pimaszkodásban állt, ezért válhatott nálunk is a dráma- és vígjátékírás halhatatlan mestere nemzedéki szimbólummá.  

Shakespeare, aki éppen 400 évvel ezelőtt hunyt el – pontosabban a naptárreform miatt kissé bizonytalan, hogy április 23-án vagy május 3-án van-e a jeles évforduló –, kétségtelenül nagy hatással volt a magyar irodalomra. Hogy ő maga valaha hallott-e rólunk, a kultúránkról, az már sokkal kérdésesebb, mindenesetre kortársként bizonyosan nem fűzte semmilyen viszony az akkoriban török által leigázott, három részre szakadt országhoz. (De Balassi se a csatornán túli drámairodalommal volt elfoglalva.) Hatását inkább a XIX. században fejtette ki, főleg Arany János fordításai nyomán. Mára elmondható, hogy az ő darabjai szerepeltek a legtöbbet a honi színpadokon, és az irodalom-tananyagban is kitüntetett helye van.

Olyannyira, hogy Budapesten – ez valószínűleg sokaknak meglepetés – szobra is áll, frekventált helyen, mégis eldugva. Mészáros Andor eredetileg 1960-ban készítette az ausztráliai Ballart város részére a szobrot a színészként meghajló mesterről: ezt egy arra járó magyar pedig olyan értékesnek találta, hogy minden követ megmozgatott az alkotás másolatának itthoni felállításáért. Több helyszínjavaslat után végül éppen tizenhárom éve Finta József segédletével a Duna-korzón, az általa tervezett Marriott szálló előtt találtak neki helyet, sőt az építész a talapzatot és a feliratot is elkészítette hozzá. Itt olvashatunk egy rövid, angol és magyar nyelvű összefoglalót is a magyarországi Shakespeare-kultuszról jeles műfordítók, rendezők, színházigazgatók, írók, szakírók, színészek nevével. 

A helyszínválasztást tulajdonképpen semmi nem indokolja az állíttatók kapcsolati hálóján és a szponzorokon kívül. Meg aztán sok erre a turista, hadd lássák csak, mi is az európai kultúra részesei vagyunk! A szobor állítólag egyedülálló abban a tekintetben, hogy csak itt láthatjuk Shakespeare-t színészként ábrázolva – sokkal elterjedtebb, hogy szerzői, színházszervezői minőségében formázták meg. Aki tehát le akarja róni kegyeletét a 400 éve elhunyt mester előtt, ide helyezze el emlékezése virágait! A drámaíró nevét egyébként a fővárosban nem viseli közterület, viszont a horgászbolttól a kocsmán át a színművészeti akadémiáig sokféle formációban feltűnik.

A 400 éves évforduló jeles hétvégéjén ünnepelhetünk az Uránia Moziban is, hisz április 23-án, szombaton 18 órától itt vetítik Franco Zeffirelli Rómeó és Júlia című filmjét, illetve negyed tíztől a brit Royal Shakespeare Company ünnepi emlékműsorának élő közvetítését. A különleges produkciót egyébként ezen az estén Európa-szerte csaknem négyszáz moziban közvetítik élőben a BBC közreműködésével. Az előadást az Urániában angol nyelven, magyar tolmácsolással láthatja a közönség. A közvetítés előtt, 21 órától Iain Lindsay, az Egyesült Királyság új magyarországi nagykövete és Audrey Young, a British Council igazgatója mond köszöntőt.

Végezetül az évforduló méltó megünneplése az is, ha a közeljövőben megnézzük a szerző valamelyik darabját. Bőven van miből válogatni: a budapesti színházakban jelenleg műsoron van a Hamlet és több Shakespeare-hez kapcsolódó színpadi produkció. Április 29-én a Pesti Vigadóban Somos Csaba válogat a legnagyobb zeneszerzők (köztük Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Mendelssohn, Schumann, Liszt, Brahms, Debussy, Verdi, Csajkovszkij) Shakespeare-hez kapcsolódó műveiből, illetve többek között az Operában nyár elejéig még fut a Shakespeare 400+ fesztivál. 

Fotó forrása: Országalbum