Lenini elvek
Persze már az október 23-i napilapokat is nagy izgalommal forgattatta mindenki, aki megérezte, hogy itt és most egy olyan pillanatához jutottunk el a magyar történelemnek, amely sorsfordító lehet az ország jövője szempontjából. A Szabad Nép október 23-i számának címlapján az Új, tavaszi seregszemle című cikkében ezt írja a szerző: „Gyűlés gyűlést követ egyetemeinken és főiskoláinkon. Gyűléseznek a budapestiek, a szegediek, a pécsiek, gyűléseznek a mérnökök, a bölcsészek, a jogászok és a képzőművészek. […]  Pártunk és lapja, a Szabad Nép odaáll az ifjúság mellé, helyesli ezeket a gyűléseket, és sok sikert kíván a fiatalság okos, alkotó tanácskozáshoz.” Igaz, ugyanebben a lapszámban egy másik cikk címében ott a figyelmeztetés: „Az egyetemi ifjúság mozgalmát nem használhatják fel semmiféle restaurációra”.

A Magyar Nemzet és a Népszava október 23-i száma a budapesti Petőfi Kör felhívását közli, melyben „Javasolják Rákosi Mátyás kizárását a Párt Központi Vezetőségéből, visszahívását az országgyűlésből és az Elnöki Tanácsból”. Igaz, a szervezet tagjai itt még felhívják a figyelmet a szovjet–magyar barátság erősítésének fontosságára. Az Irodalmi Újság, a Magyar Írók Lapja október 23-án különkiadást jelentetett meg, címlapján az írók kiáltványával. „Történelmi sorsfordulóhoz érkeztünk. Ebben a forradalmi helyzetben csak akkor tudunk helytállni, ha az egész dolgozó nép fegyelmezetten, egy táborba tömörül” – szögezik le a bevezetőben, ám a hét pontba összeszedett követelések még nem léptek túl a pártállami kereteken. A Mit kíván a magyar nemzet? kérdés alatt például ezt olvashatjuk: „Önálló nemzeti politikát a szocializmus eszméje alapján. A lenini elvek szerint rendezni kell a viszonyunkat valamennyi országgal, mindenekelőtt a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal.” A 6. pont követelése így hangzik: „Méltó helyre kell állítani Nagy Imrét, a tiszta és bátor kommunistát, akiben a magyar nép megbízik. […] Ugyanakkor határozottan fel kell lépni minden ellenforradalmi szándék és kísérlet ellen.”

A másnapi, október 24-i lapszámok jelentősen felülírták az egy nappal korábbi követeléseket. A Szabad Nép címlapján olvashatjuk: „Ledöntötték Sztálin szobrát”. „A tüntető tömegbe olyan elemek is keveredtek, akik fel akarták használni ezt az alkalmat arra, hogy ellenforradalmi céljaik érdekében megnyergeljék a szocialista demokratizmusért tüntető tömeg hangulatát” – írja a lap.

A felvolnulók egy része a Margit hídon a Szabad Nép 1956. október 24-i számában

Soviniszta gyűlöletkeltés
A Magyar Nemzet „A budapesti fiatalok hatalmas tüntetése címmel közöl cikket az előző napi eseményekről, de csak a 3. oldalon. Ebben azt írják: „A fiatalság lelkesedését kihasználva, azzal visszaélve azonban több helyen kísérlet történt arra, hogy a főváros egyetemi ifjúságának felvonulását zavarkeltésre használják fel. Különösen a Rádió épülete előtt volt igen kendőzetlenül zavarkeltő csoportosulás, amely sajnálatos módon súlyos összeütközéshez, tűzharchoz is vezetett. A városban több helyen soviniszta, gyűlölködő, uszító megnyilatkozások hangzottak el, egyesek megpróbáltak szovjetellenes hangulatot kelteni”.

„Vér folyt Budapest utcáin”
A Népszava ugyancsak október 24-i lapszámának címlapján a SZOT elnökségének kiáltványát közölte, amelyben a szakszervezeti szövetség megfogalmazta az álláspontját az előző nap eseményeivel kapcsolatban: „Kedd este tömegében jó szándékú, a népi demokráciáért, a szocializmusért építéséért aggódó ifjúsági tömegek vonultak fel Budapest utcáin. A békésnek szánt tüntetést azonban felelőtlen elemek és provokátorok ellenforradalmi megmozdulássá igyekeztek alakítani. Soviniszta, szovjetellenes jelszavak kiáltozásával sok, politikailag tapasztalatlan fiatalt maguk mellé állítottak. Nem egy helyen támadást intéztek a munkásosztály dicsőséges vörös zászlaja ellen, a proletár nemzetköziség vörös csillaga ellen, gyalázták a pártot, progromhangulatot szítottak, támadást vezettek a Rádió épülete ellen. Népi hatalmunk erélyes önvédelemre kényszerült – és meggyorsult az események tragikus kifejlődése: vér folyt Budapest utcáin.”

Annak ellenére, hogy ekkor még a szocializmus megreformálása kapta a fő hangsúlyt az újságokban, a következő napokban felvillant a szabadság és azzal együtt a szabad véleménynyilvánítás elérhetőségének lehetősége. Sorra alakultak az új lapok, így a Magyar Szabadság, a Magyar Világ, az Igazság, a Magyar Felkelők Lapja, a Szabad Magyar Rádió, az Egyetemi Ifjúság, a Népakarat, a Magyar Függetlenség, a Magyar Honvéd, és újraindult a kisgazda Kis Ujság. Ezek egy, két vagy három lapszám megjelenése után, a november 4-ei szovjet katonai beavatkozást követően meg is szűntek.  Évtizedekig nem lehetett ezekhez a lapokhoz hozzáférni. A forradalom kitörésének 60. évfordulóján érdemes fellapozni őket, mert szerkesztőiket, újságíróikat valószínűleg ugyanúgy meghurcolták, mint az azokban a napokban utcára vonuló embereket.