Pesti utca – 1956. Válogatás fegyveres felkelők visszaemlékezéseiből – ez a címe annak a dokumentumkötetnek, melyben az októberi fegyveres felkelők emlékeznek vissza azokra az eseményekre, amelyek a fővárosban leginkább október 23-a és november 4-e között történtek. Mindegyikük elmondása szerint október 23-án este a Magyar Rádió épülete volt az aznapi tüntetésnek az a központi helyszíne, ahol az addigi békés demonstráció este fegyveres felkeléssé majd forradalommá terebélyesedett.

A „Rádiónál végbemenő események hallatlan hatással voltak rám, meg mindenkire, aki oda elvetődött!” – így emlékezett vissza az interjúkötetben az akkori történésekre a későbbi építész, Batár Attila, aki egész este a helyszínen tartózkodott.

A Magyar Rádió egykori épülete napjainkban (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Október 22-én délután a Műegyetemen gyűlést tartottak a diákok, amelyen számos fővárosi egyetem és főiskola, a katonai akadémiák, valamint az október 16-án Szegeden megalakult Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének (MEFESZ) tagjai képviseltették magukat. A résztvevők megfogalmazták azt a 16 pontot, ami a forradalom általánosan elfogadott programjává vált, s már ezen az estén szerették volna a Rádióban is beolvastatni azokat. Mivel az épületet erős karhatalom védte, szándékukról ideiglenesen lemondtak.

A műegyetemisták vonulása a Bem József tér felé 1956. október 23-án (Forrás: Fortepan/Képszám: 222375)

Október 23-a békés tüntetésként kezdődött, amelyhez délután és az esti órákban számosan csatlakoztak. A fiatalságot szinte beszippantották a délutáni események, amelyektől mindenütt az országban változásokat reméltek. „Nem, nem úgy mentem oda, mint egy tudatos forradalmár, de valahogy mégis odavitt a lábam és a lelkesedés, mert az vele járt” – így emlékezett vissza erre az emblematikus napra a nemrég elhunyt Wittner Mária, későbbi szabadságharcos.

Az először még betiltott, majd engedélyezett demonstráció a Műegyetemről indult, s a diákok, egyetemisták és főiskolások alkotta tömeg a lengyelekkel való szolidaritás jelképeként – ahol hasonló megmozdulásokra került sor – a Bem-szoborhoz vonult. Ide érkezett a Pesten a Petőfi-szobornál gyülekező tömeg is. A demonstrációt követően egyesek már a Rádió épületéhez mentek, hogy az elnyomó rendszerrel szembeni alapvető követeléseiket tartalmazó, Műegyetemen megfogalmazott 16 pontnak nagyobb nyilvánosságot adjanak, s a Rádióban is felolvashassák azokat. Ezt a Rádió vezetősége azonban a pártvezetés utasítására megtagadta.

Tüntetés a Bem-szobornál október 23-án (Forrás: Fortepan/Képszám: 128728)

A Rádió épületénél estére már hatalmas tömeg gyűlt egybe, s miként a már idézett Batár Attila jellemezte, ennek a „tömegnek egységes hangulata volt! Amelyik szívében, magatartásában végzett evvel az egész rendszerrel.” Mindez az emberek szabadságvágyából és a sokszor elviselhetetlen, nehéz, borzasztó és embertelen életkörülményekből, a rendszer hazugságaiból fakadt.

A Rádió megerősítésére már délután küldtek karhatalmi erőket, ÁVH-sokat, akiknek a száma körülbelül 260–280 főre duzzadt. Az este folyamán a védők segítségére még további katonai alakulatok érkeztek, akiknek egy részét a tüntetők részben lefegyverezték, részben igyekeztek meggyőzni őket követeléseik jogosságáról és a valós helyzetről. A katonák közül többen is az ostromlókhoz csatlakoztak, köztük azok, a később az ostromban meghalt piliscsabai páncélos katonák is, akiknek emlékét ma tábla őrzi az egykori Rádió épületének falán.

A Rádió ostromában részt vett és meghalt piliscsabai páncélos katonákra emlékeztető műalkotás a Rádió épületének falán, Mónus Béla 2004-ben készült műve (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

A Mónus Béla műalkotása alatt látható emléktábla felirata a katonák neveivel (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Az első riasztólövések este 19 óra 45 perc körül dördültek el, s a tüntetés akkor fordult át fegyveres felkeléssé, amikor 21 óra körül a tüntető tömegben az egyik résztvevőt halálos lövés érte. „Agyonlőtték” – hangzott a kiáltás, ami a félelem és a pánik mellett ellenreakciót és megtorlást szült, és iszonyatos energiákat szabadított fel, s hamar elterjedt a városban. A hírre a város más részein demonstráló tüntetők a Rádió épületéhez siettek. Többen a közeli Kilián laktanyából szereztek fegyvereket, de géppisztolyok és puskák máshonnan is érkeztek.

Hihetetlen gyorsasággal zajlottak az események, melyekben az utcán lévők többsége szinte ösztönösen tudta, mit is kell cselekednie. Közben a városban gyorsan elterjedt a hír, hogy „ÁVH-sok ölik a fiatalokat”, ami tovább szította az indulatokat. A Bródy Sándor utcán fegyveresekkel teli teherautó érkezett a Rádió stúdiójához, ahol kezdetét vette a már visszafordíthatatlan fegyveres harc és az épület másnap reggelig tartó heves és véres ostroma.

A Magyar Rádió Bródy Sándor utca 5–7. számú épülete a Rádió október 23-i éjjeli ostroma után. A végig kilőtt ablakok izzó és heves harcokról árulkodnak (Forrás: Fortepan/Képszám: 39979)

„Ahol villant, oda lőtt az ember” – a felszámolt ellenállás ablakai a Rádió épületén (Forrás: Fortepan/Képszám: 39980)

A felkelők részint a szemközt lévő házak padlásán és tetején, a kémények tövében rendezték be lőállásaikat, ahonnan a Rádiót védő karhatalmi erőket könnyen tűz alá lehetett venni. A heves lövöldözés egész éjszaka folyt, a sötétben semmi mást nem lehetett látni csak a fegyverek villanását. „Ahol villant, oda lőtt az ember” – így fogalmazta meg ezt az egyszerűnek tűnő helyzetet az egyik felkelő.

A Rádiót védő erők nemcsak a szemközti házakat és fegyvereseket lőtték, de – szemtanúk szerint – a tömegre is céloztak. A sebesülteket mentőkben ápolták és azokkal szállították. De egyes mentőautókban további ÁVH-sok is érkeztek a védők segítségére, akiket azonban a tömegben hamar rajtakaptak. A már idézett Wittner Mária maga is végig ott volt a Rádió ostrománál egészen a bevételéig. Látta „azt az akciót is, amikor a mentőautót megállították. Gyanús lett ugyanis, hogy fegyvereket hordott be a Rádió hátsó kapuján.”

A Bródy Sándor utca és a Pollack Mihály tér sarka valószínűleg az ostrom másnapján (Forrás: Fortepan/Képszám: 146994)

Október 24-én reggel már hajnalodott, pirkadt és derengett, amikor az ostromlóknak sikerült a Rádió épületébe behatolni, s Nagy Imre reggeli, 8 óra 45 perckor, a Parlamentbe áttett stúdióból elhangzó rádióbeszédét a statáriumról a felkelők már az épület udvarán hallgatták. Mikor bejutottak az épületbe, megdöbbentő látvány fogadta őket. A Rádió udvara ugyanis „úgy nézett ki, mintha nem is a Rádió, hanem egy fegyvergyár udvara lett volna, szanaszét hevertek a fegyverek. Innen már csak az nem vitt magával fegyvert, aki nem akart.”

Ezen a napon már számos fegyveres felkelőt lehetett látni Budapest forgalmasabb csomópontjain, akik a bejövő szovjet páncélosokkal szemben lélegzetelállító merészséggel vették fel a harcot. Budapest stratégiai jelentőségű pontjain kialakultak azok a fegyveres központok, amelyek az elkövetkező napokban a város fontos védelmi helyeivé váltak: Pesten a Corvin köz és környéke, valamint a Baross tér környezete, Budán a Móricz Zsigmond körtér és a Széna tér, a külső kerületekben pedig Pesterzsébeten, Csepelen és Újpesten.

Senki sem számított arra, hogy Magyarországon bátor és elszánt fegyveres ellenállás bontakozik majd ki az akkori világ legerősebb szárazföldi hadserege ellen. De mégis megtörtént ez a csoda! A rendszer támaszának számító munkások és a fiatalság, a pesti srácok és lányok fogtak fegyvert azért, hogy egy egyenlőtlen harcban a szabadság védelmére keljenek.

A forradalom idején egy pincében a Magyar Rádió adását hallgató emberek (Forrás: Fortepan/Képszám: 40141)

A szabadságot jelentő magyar címer egy Pollack Mihály téri páncélos tank oldalán (Forrás: Fortepan/Képszám: 12337)

A Rádió egykori épületén ma egy másik emléktábla is látható, amely a Rádiónál tüntető és fegyvert fogó tömeg halálos áldozataira emlékeztet (Fotó: Dubniczky Zsolt/pestbuda.hu)

Nyitókép: A Magyar Rádió Bródy Sándor utca 5–7. számú épülete a Rádió október 23-i éjjeli ostroma után. A végig kilőtt ablakok izzó és heves harcokról árulkodnak (Forrás: Fortepan/Képszám: 39979)

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:

Nem engedi lezárni a múltat a pártház az egykori Köztársaság téren