Sok olyan ház van Budapesten, amelyet valamiféle titokzatos légkör leng körül: véreskezű vezetők lakhelyei, tragédiák helyszínei, ahol a történelem szinte kézzel tapintható. Ezek közé tartozik a II. János Pál pápa tér 26. szám alatti hajdani pártház is. Bár maga a rossz emlékű épület a szocialista párt 2007-es kiköltözése óta folyamatosan pusztul, környezete olyannyira átalakult az elmúlt évek során, hogy alig ismer rá, aki hosszú idő után jár arra. Az 1946 és 2011 között a Köztársaság nevét viselő tér az ugyanis szépen zöldellő parkká alakult, melyben hétköznap délutáni látogatásunkkor rengeteg emberrel találkoztunk.

A szépen felújított, napközben csendes park hétköznap délután rendszerint megélénkül és megtelik emberekkel (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Sokan csak átrobognak a területet keresztülszelő járdákon: biciklivel, elektromos rollerrel vagy gyalog sietnek a 4-es metró ék alakú, színházi súgólyukra emlékeztető lejárata felé vagy éppen az ellenkező irányba. Az üdezöld füves részeken kutyák szaladgálnak, a padokon ücsörgők pedig egészen sok társadalmi réteget képviselnek. Láthatunk itt húszas évei közepén járó, márkás sportuhát viselő srácot a kültéri kondiparkban, gyerekeket és anyukákat a különböző korosztályoknak készült játszótereken, jól és kevésbé jól öltözött idős párokat is. A tér közepén, a kör alakú ágyás közelében lévő padokon két hajléktalan társaság is időzik: az egyiknél gyanúsan sárga, műanyag palackos bor, a másik, háromfős csoport csak csendesen beszélget. – Gyertek ti is, meleg van és párokat is fogadnak! – biztatja a többieket az egyik baseballsapkás figura, a hajléktalanszállóra utalva. 

Szépen gondozott virágyágyás, a háttérben a pártház (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Kicsit arrébb, az egykori pártház felé vezető járdán, az Erkel Színház mellett idős pár bandukol: – Legközelebb előbb indulunk, és nem késünk el a templomból! – mondja a néninek a bácsi kedélyesen mosolyogva. Nagy idők tanúja lehet ő, éppúgy, mint a szemben álló pártház. 

A pártház 1956-ban: jól látszik, hogy a homlokzat nem sokat változott az elmúlt hetven évben. Az elfoglalt épületen már a forradalom zászlaja leng (Fotó: Fortepan/Képszám: 39909)

A látványosan pusztuló szocreál épületen szemből nézve egyetlen ép ablak maradt csak, a legfölső emeleten a sarokban, földszinti bejáratait egytől egyig befalazták, rajtuk graffitik. A hely szelleme mégis máig érezhető, ami nem is csoda, hiszen véres múltú házról van szó. A negyvenes években a nemzetiszocialista Volksbund használta a szomszédos, 27-es számú épülettel együtt, majd 1945-től a kommunisták einstandolták, átalakították, az 1956-os forradalmat már mint a Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának székházaként élte meg. Ugyan a vele egybeépített 27-es számú épületet azóta lebontották, a sarkon álló 26-os szám megmaradt, és a romlástól eltekintve akkori külsejét őrzi máig: a forradalmárokra is ugyanez a homlokzat tekintett le egykor. Ezt láthatták azok is, akik 1956. október 30-án részt vettek a pártházostromban, melynek során a forradalmároknak véres harcok közepette sikerült elfoglalni az épületet. Ezt követően a népharag a székházat védő ávósok ellen fordult, többeket meglincseltek, az eseményekről készített képeket később a kommunisták a forradalom egészének besározására használták fel, többek között a hírhedt Fehér Könyvek néven ismert propagandakiadványokban.  

A ház elfoglalása a forradalom egyik szimbolikus eseménye volt (Fotó: Fortepan/Képszám: 39913)

A forradalom után a megsérült házat helyreállították, egy év múlva már újra az állampártot szolgálta, de az MDP helyett immár a helyét 1956. november 1-től átvevő Magyar Szocialista Munkáspártot (MSZMP). Az MSZMP budapesti szervezete 1957. október 30-án, tehát az ostrom egyéves évfordulóján költözött vissza az épületbe, és ott is maradt egészen az 1989-es megszűnéséig. Sőt, utána is: a házat ugyanis az egykori állampárt jogutódjaként megalakuló Magyar Szocialista Párt (MSZP) örökölte, s használta székhelyeként egészen 2007-ig.

A park és az MSZMP Budapesti Bizottságának székháza 1986-ban (Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr)

A két épületből álló székházat ekkor egy magáncégnek adták el, amely először szállodát tervezett, majd lakóépületté alakította volna az épületegyüttest. Az építésügyi dokumentációs rendszer, az ÉTDR szerint mind a 26-os, mind a 27-es számra kiadtak bontási engedélyt, majd  2019.  02. 16-án „bővítés, többlakásos lakóépület kialakítása” jogcímen újabb engedélyt a teljes a 26–27. alatti két, de 2018 óta egy helyrajzi szám (34622) alá vont telekre, eddig csak a 27-es számú, kisebb épület bontása valósult meg (helyén most parkoló működik), a pártház azóta is áll. 

A 27-es számú házat már lebontották, helyén ideiglenesen parkoló üzemel (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A bontás során a ház földszinti részén nagy méretű, masszív betonépítmény került elő (ez zárja le jelenleg a 26-os számú ház belső udvarát a 27-es szám felől), és vannak, akik úgy vélik, ez alátámaszthatja azt a régi történetet, amely szerint a pártház (illetve a tér) alatt, a metróalagút mélységében bunker rejtőzhet, melynek valaha itt, a betonmonstrumban lehetett a lejárata (a pincebörtönnek vagy kazamatáknak hívott föld alatti építményeket már 1956-ban, a ház elfoglalása után keresni kezdték, de semmit nem találtak). Bár egyesek még tovább mennek, és a pártháztól az Erkel Színház, a 2-es metró alagútja, illetve a Fiumei Úti Sírkert Munkásmozgalmi Pantheonjáig húzódó alagút- és bunkerrendszerről beszélnek, ennek létét eddig nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani. 

Az épület koszos falán elnyűhetetlen Havanna-barna ragasztószalaggal rögzített figyelmeztetés: élet- és balesetveszélyes a tér és a Kenyérmező utca közötti területekre menni (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

Az azonban biztos, hogy az egykori pártház átépítése egyelőre láthatóan nem folytatódik, a helyszínen semmi nyoma építkezésnek, sőt: a  NAV 2022. augusztus 4-i hatósági döntésben élet- és balesetveszélyesnek minősítette a megmaradt épület környékét, és az előtte húzódó járdákat lezárták. 

Az arra járók többsége, aki ismeri a történelmet, így sem tudja figyelmen kívül hagyni az épületet, alig akad valaki, aki akár csak futólag föl ne pillantana rá. Úgy tűnik tehát, hogy hiába újult meg a II. János Pál pápa tér, az egykori pártház egyelőre sem átalakulni, sem eltűnni nem akar, és továbbra is emlékeztet minket a múltra, arra, hogy a régi bűnök néha irgalmatlanul hosszú árnyat vetnek. 

Nyitókép: Az egykori pártház a II. János Pál pápa téren (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)