Idilli. Árnyas fák közt meg-megcsillanó víztükrön fess férfiú evez, mögötte szépen fodrozódik a víz. Budapest, 1916, Városligeti tó – tudjuk meg a képaláírásból. Na de mielőtt továbblapoznánk, megakaszt néhány rejtély. Nyomozásra hívjuk a PestBuda olvasóit.

Először is a dátum: 1916. Mit keres itt ez az életerős férfi? Közben Isonzónál a magyar sereg éppen iszonyatos vérveszteségek árán védi a Monarchiát, óriási a harc az erdélyi fronton is, több tízezer a hősi halott! Szabadságos? És ha már hazajöhetett, kijött evezni? Vagy be sem sorozták?

Aztán itt van ez a csónak is: nem éppen a tavon ekkortájt használatos, lapos fenekű, borulásra nem veszélyes, romantikus légyottokra tervezett sétaladik. Ez egy kajak, egy áramvonalas sportszer. Hogy kerül ez ide? Kihozta magával szekéren, omnibuszon, villamoson? Vagy netán ilyet is lehetett bérelni? Maga a kajak-kenu sport már az 1880-as évektől jelen volt Budapesten is, tehát ez is elképzelhető.

És hol is van ez? Az ágak közt átsejlő épület a Széchenyi fürdő lehet, tehát a Széchenyi-szigettől (amelyen ma is Vajdahunyad várának épülete van) éppen keletre vagyunk, a fotós valószínűleg a Paál László útra kivezető hídon áll. A kép sarkában is egy hídszerű építmény látszik, alatta pedig – ez az igazi rejtély – mintha folyna be a víz, mi több, mintha vízesésszerűen folyna be. Vagy csak a fénykép fényei játszanak velünk? Mit látunk?

A mi megfejtésünk szerint a tónak ezen a sarkán valóban volt egy befolyó csatorna, amely az egykori Hattyú-tó felől vezette be a vizet. Ez a szigettől keletre, nagyjából az egykori Iparcsarnokhoz vezető út felénél volt, eredetileg vízgyűjtőnek építették ki. Még Nebbien tervezte, de csak a XIX. század 70-es éveire készült el. A kis tó közepén volt egy romantikus sziget rózsabokrokkal, hattyúkkal és cukrászdával, amelyre egy hasonlóan romantikus vashídon lehetett átkelni. Innen a térképek tanúsága szerint egy kis patak folydogált a nagy tó felé. Tehát minden rendben is lenne, csakhogy az országos kiállítás tereprendezési munkái miatt 1896-ban a tavacskát betemették. A belőle kivezető egykori patak feletti híd kőkorlátja viszont még ma is megvan, igaz, kicsit foghíjasan. A hidacska kőkorlátját jobbról és balról óriás vaskígyók őrzik, ezek valószínűleg későbbi alkotások. A csatornát, amelyből valamikor víz folyhatott ki, most már benőtték a növények, de az a széles, félköríves kőtálca szintén megmaradt, ahonnan a víz a tóba alázuboghatott – ez látszódhat a képen vízesésnek. De honnan folyt itt víz 1916-ban?

A Városligeti-tó időközben kisebb lett, a sziget félszigetté vált. A fényképet megismételni most nehéz volna: körbecsónakázni, kajakkal vagy ladikkal már – vagy egyelőre még? – nem lehet.

Nyitókép: (Fotó: Fortepan)