A most  lebontásra ítélt épület még csak harmincegy éves, de az itteni telken állt elődépületek százharminc éves múltra tekintettek vissza. 

A világvárossá fejlődő Budapest első jelentős kiállítása a Városligetben 1885-ben rendezett Országos Általános Kiállítás volt. Ennek a nagyszabású tárlatnak legmonumentálisabb épülete az Iparcsarnoknak elnevezett, bazilikális elrendezésű, óriási méretű pavilon lett. Az Iparcsarnokot az 1885-ben megszervezett kiállítás épületeinek többségével ellentétben nem bontották el, hanem a soron következő nagyobb tárlat, a millenniumi kiállítás egyik legnagyobb alapterületű bemutatóhelyeként hasznosították. Az ezredéves ünnepségek elmúltával az 1896-os tárlat ideglenes épületeit szintén elbontották, de az Iparcsarnok az állandóságot képviselve a XX. század első felében is a főváros legfontosabb kiállítóhelye maradt. Egy-egy szakterület kapott itt lehetőséget a bemutatkozásra, a virágkiállítástól a vasipari tárlatig. Az 1925-ben induló és évente megrendezett Budapesti Nemzetközi  Vásár állandó épülete lett, amelyet minden évben a kor igényeit képviselő, az arra az alkalomra épített ideiglenes pavilonok vettek körül.

Az Iparcsarnok anno

Az Iparcsarnok a  II. világháború alatti ostrom során komoly károkat szenvedett, így az 1945 utáni döntéshozók lebontásra ítélték. Helyére  a kohó- és  gépiparhoz kapcsolódó termékeket bemutató pavilont építették fel. A Budapesti  Nemzetközi Vásárt az 1960-as évekig rendezték meg a Városligetben, majd a mai, végleges helyére, Kőbányára költöztették. Az itt maradt épületet bútoráruházként hasznosították. 

A kedvelt szabadtéri koncerthelyszín, a Budai Ifjúsági Park a Várkert Bazárban 1981-re életveszélyesé vált, felújítása helyett a Városliget területén az 1980-as évek elején egy nagy méretű, zenés rendezvények megtartására alkalmas épület megvalósításának lehetőségére gondoltak. 

Elsőként egy impozáns, sátortetős  táncszínház megépítésének ötlete merült fel, amelyet a Széchenyi fürdővel szemben, a Városligetnek a Herminamező felé eső területére terveztek. A megfelelő pénzforrások hiányára hivatkozva ezt az építészetileg igényes, de a Városliget zöldterületét fölöslegesen csökkentő tervet elvetették, helyette a Petőfi Csarnok megépítésről döntöttek. Az egykor az Iparcsarnoknak helyet adó területen 1985-re elkészült  kulturális intézmény nemcsak a könnyűzenei koncerteket megtartására biztosított helyszínt, hanem a Közlekedési  Múzeum repüléstörténeti gyűjteményét is befogadta.  

A Petőfi Csarnok a bontása előtti napokban (Fotó: Komporday Tamás)

(Fotó: Komporday Tamás)

A Budai Ifjúsági Parkkal ellentétben, itt nemcsak szabadtéri koncertek megrendezésére nyílt lehetőség, hanem akár a 2000 főt is befogadó nagyteremben egész évben különböző rendezvényeket szerveztek. A nagyteremben nem voltak rögzített széksorok, az áthelyezhető  székek abban segítettek, hogy egy filmvetítést vagy egy színházi előadást rövidesen követhetett egy rockkoncert. A Petőfi Csarnok 1985. április  27-én nyílt meg.  A következő napon a francia Elisabet Winer lépett fel a nagyterem színpadán, majd a nyitó év szeptemberében nagy sikerű koncertet adott a hazánkban is kedvelt olasz énekes, Gianni Morandi.  

A Petőfi Csarnok  történetében  kiemelt  ünnep volt  1987. január  3-a, amikor az épület mellett, a Zichy Mihály utca közelében elásták az időkapszulát. Az itteni időkapszula különleges, mivel az aznapi újságok mellett tartalmazza azokat az üzeneteket, amelyeket az „1987-es fiatalok” írtak a „2037-es ifjaknak”. Az ünnepségen Dinnyés József és Mandel Róbert zeneművészek tették előadásukkal még emlékezetesebbé az eseményt. A földbe helyezett kapszula fölött alumíniumharangot helyeztek el. A fa haranglábon függő harangot Jeney Tibor és Oborzil Edit készítették.

A PeCsa 5000 főt befogadni képes szabadtéri színpada és nézőtere nemcsak könnyűzenei koncerteknek adott helyet, hanem hétvégéről hétvégére az itteni bolhapiacon cserélt gazdát számos értékes vagy értéktelen tárgy.

(Fotó: Komporday Tamás)

Az intézmény valódi fénykora a megnyitás utáni első évtized vot. Ebben az időszakban tudták a legsokszínűbb zenei kínálattal elérni az ifjúságot, nemcsak a nagyteremben rendezett koncertekkel, hanem a kistermekben működő rajongói klubokkal is.

A Petőfi Csarnok tervezői, Halmos György és Tihanyi Judit építészek a „nevelési, sport- és szabadidős létesítmények tervezéséért” 1990-ben Ybl-díjat kaptak. Az épület a tervezéskor több figyelemreméltó építészeti elgondolást tartalmazott, de a kivitelezés megoldásain a megfelelő anyagi források hiánya érződött.

A legutóbbi egy évtizedben közel félmilliárd  forintot fordítottak  az épület  karbantartására, fejlesztésére. A Petőfi Csarnok belső terei a 2016. december 1-jén, a sajtó  képviselői számára rendezett utolsó bejáráskor is jó állapotot mutattak. Nagyon sok magyar kulturális intézmény örömmel elfogadná, ha ilyen körülményeket tudna a zenei szolgáltatásait igénybe vevő közönségnek biztosítani. Az épület 2016. decemberében elkezdődő  bontása  közel 150 millió forintba fog kerülni. A Petőfi Csarnok helyére a Magyar Nemzeti Galéria új épülettömbjét tervezik megépíteni. Vajon az új épület a Petőfi Csarnok 31 évnyi élettartamánál tovább fog állni?