Nehéz lenne pár mondatban összefoglalni három évszázad történetét, mi sem tesszük. A Kiscelli Múzeumként ismert intézmény a Budapesti Történeti Múzeum két külön gyűjteményként működő tagintézményét foglalja magában.

Az óbudai Bécsi út felett magasodó egyemeletes épületet eredetileg kolostornak emelték a XVIII. század közepén. Egyes források szerint már a XII. századtól álltak itt épületek, először egy királyi udvarház, de a ma múzeumként ismert kolostor a Zichy családé volt. Ehhez egy templom is csatlakozott, aminek a főoltárán szintén a Zichyek tulajdonát képező Mária-kegyszobor kapott helyet. (Ez a tárgy a mariazelli kegyszobor hitelesített másolata, amelyet egy ideig a Zichyek zsámbéki kastélyának kápolnájában őriztek – olvasható a múzeum honlapján.)

A hadifoglyok kiváltásával foglalkozó, a Zichyek által letelepített trinitárius rendet II. József 1784-ben feloszlatta, a szobrot elvitette, a barokk épület ezután laktanyaként, majd sokáig ruhatárként és kórházként is működött.

Az elhanyagolt ingatlan már a XX. század elején, 1910-ben Schmidt Miksa bécsi bútorgyáros és műgyűjtő tulajdonába került. Rendbehozatta, egy részét bemutatóteremnek, melléképületeit műhelynek használta, és a kolostort kastéllyá alakította, de ügyelt arra, hogy építészeti értékeit megtartsa. 1935-ben a végrendeletében múzeumi célú felhasználásra a fővárosra hagyta. Igen ám, de a főváros a hagyaték nagy részét elárverezte, és 1941-ben került csak sor arra, hogy a mai intézmény jogelődjének tekinthető Székesfővárosi Történeti Múzeum gyűjteményeinek egy részét elhelyezzék benne.

Magyarország ugyanebben az évben lépett be a II. világháborúba, amely során az épületegyüttes súlyos károkat szenvedett, és bár a falai megmaradtak, a tetőszerkezete teljesen megsemmisült. 1949-től kezdett újra működni, immáron a ma is meglévő Budapesti Történeti Múzeum részeként.

1956-ban a kastélyba szabadságharcos felkelők egy csoportja költözött, és innen többször is sikeresen rajtaütöttek a Bécsi úton beáramló szovjet katonákon. Ekkor is jelentős károkat szenvedett az épület, még a hatvanas években is találtak a környékén lőszereket. 1976-ban átfogóan felújították, de a hozzá tartozó templomot már nem imahelykén állították helyre, hanem csak annyira, hogy kiállítások, koncertek megtartására alkalmas legyen. Ez lett az úgynevezett romtemplom.

Ma az intézmény több kiállításnak is helyet ad, ezek önmagukban is akár többórás programok a látogatók számára. Állandó tárlatok: A főváros régisége 1780–1873, Közterek és magánterek 1873–1940, a barokk szoborcsarnok, a pesti Arany Oroszlán patika, Pest-budai cégérek, valamint a Nyomdák és újságok Buda-Pesten.

A mostani felújítás mindezt kibővítené, de nem az épület drasztikus átalakításával, hanem a föld alatti elrendezés újragondolásával és a kiállítóterek bővítésével. A tervezett háromszintes mélyépítmény az épületegyüttes félig nyitott, déli udvara alá kerül. Helyreállítják és használatba veszik a sziklapincét, ezzel bekapcsolják a „múzeumi látogatóközlekedésbe”. A pincéhez kapcsolódó déli udvart aláépítik, ez volna a már említett mélyépítmény, valamint a keresztszárny földszintjén a látogatókat fogadó tereket korszerűsítik. A projekt liftek beépítését és a környezet rendezését is megjelölte, az önkormányzati fejlesztéseket, többek között ezt is a kormány támogatja.

(Fotó: Fortepan)