A Fiumei Úti Nemzeti Sírtkertben mostanában folyamatos munkazaj hallatszik: az üzemeltetést átvevő Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) ugyanis átfogó felújításba kezdett, amelynek során lassan az egész park megújult majd, jelenleg a mauzóleumok felújítása zajlik. Az új vezetés fő célja a sírkert funkciójának kiterjesztése, az emlékhely bevonása a város életébe, ennek érdekében számos programot, sétát, vezetett temetőtúrát szerveznek a kertbe.

Az elképzelés bár furcsának tűnhet, valójában teljesen magától értetődő dolog: a Fiumei úti sírkert ugyanis számos érdekességet rejt. Az 1849-es megnyitása óta ugyanis nemzeti panteonként szolgál, hiszen kevés kivételtől eltekintve valamennyi, hazánk számára fontos személyiség itt lelt örök nyugalomra.

Igen ám, az „örök nyugalom” azonban meglehetősen szubjektív dolog, a Fiumei úti temetőben ugyanis megnyitása óta számtalan újratemetés történt, vagyis sokan nem ott fekszenek, ahova eredetileg temették őket. A rengeteg áttemetés miatt így tulajdonképpen a sírkert teljes területe megszentelt föld, hiszen ott is rejthet csontokat, ahol látszólag nincs más, csak zöldellő pázsit. A temető halottainak egy része tehát nemcsak életében, hanem azután is kénytelen volt többször költözni. A sírkövek többsége önmagában is értékes műalkotás, ezért a temető egyúttal izgalmas szoborpark is.

De milyen titkokat rejtenek a sírok? Összegyűjtöttük a legérdekesebb történeteket.

A régész aquincumi szarkofágja 

(Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

A sírkert legöregebb síremléke stílszerűen egy régész, Kuzsinszky Bálint nyughelye fölött található, az ő nevéhez fűződik Aquincum feltárása, és ő volt a Fővárosi Múzeum első igazgatója is. Az 1938-ban elhunyt tudós – Karinthy Frigyes és a Faludy György nyughelyével szomszédos – sírját azóta egy eredeti, római kori szarkofág díszíti, amely a temető legrégebbi köve.

A szobrász, aki magáról mintázta a sírszobrát

(Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

Fadrusz János – aki egyebek mellett a kolozsvári Mátyás-szobor alkotója is – igen precíz ember hírében állt: mindent megtett azért, hogy alkotásaiban semmi kivetnivalót ne lehessen találni. A sírján található feszület eredetileg a vizsgamunkája volt, és Fadrusz a megfeszített Krisztust is igyekezett a lehető legpontosabban ábrázolni. A történet szerint egy fővárosi artistát kért fel modellnek, amikor azonban az illető fellépett a keresztre, állítólag rosszul lett, és nem vállalta tovább a munkát, így Fadrusznak magának kellett átvennie a szerepet. A cél érdekében állítólag több kilót fogyott, és tükörből szemlélte magát megfeszítettként, mielőtt szoborba öntötte volna a látottakat.

Jászai Mari – aki saját sírját gondozta

(Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

A híres színésznő Lechner Ödönével szomszédos síremléke 1915-ben készült el, ő maga viszont csak 1926-ban halt meg 76 évesen. A korabeli beszámolók szerint élete utolsó évtizedében rendszeresen kijárt saját sírjához, gondozta azt, néha még barátokat is hívott magával. A síremléknek azonban más érdekessége is van: az ugyanis az 1837-ben alapított Pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti) Astoriánál lévő, 1913-ban lebontott épületének márványköveiből származik.

A Kasselik-sírbolt – Kossuth eredeti nyughelye

(Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

A Fiumei úti sírkert leghatalmasabb építménye Kossuth Lajos 1909-ben elkészült mauzóleuma, ettől nem messze pedig egy ódon kripta található, Kasselik Ferenc építész nyughelye. Utóbbi építmény azonban általában jóval kevesebb figyelmet kap, pedig az építészt csak 1922-ben temették át ide: 1894-es halálától a mauzóleum elkészültéig Kossuth Lajos nyugodott benne.

Szeles Erika, ’56 leghíresebb fotójának szereplője

(Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

Az 1956-os forradalom a magyar történelem fényképekkel legjobban dokumentált népmegmozdulása. A számos fotó közül néhány örökre beégett mindannyiunk emlékezetébe: ilyen a híres, géppisztolyos lány képe is, aki elszánt tekintettel néz farkasszemet a kamerával. A legendás fényképet dán újságírók készítették a forradalom végnapjaiban, azt azonban, hogy ki szerepel a képen, sokáig nem lehetett tudni. Csak évtizedekkel később derült rá fény, hogy az a 15 éves Szeles Erika volt, akit nem sokkal a kép elkészítése után lelőttek. Az újratemetés óta a lány sírhelye az ’56-os parcella szélén van, a társai között, Kossuth mauzóleuma mellett.

Arany János tölgyfái

(Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

A költőként és íróként egyaránt maradandót alkotó művészünk, Arany János köztudottan szeretett a Margit-sziget fái alatt alkotni: ha tehette volna, végső nyughelyéül is a sziget egyik csendes zugát választotta volna. De nem tehette. Halálakor ugyanis a hozzá hasonló nagy művészeket már a nemzet panteonjában, a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra, 1882-ben így végül őt magát is ide temették, nem messze Vörösmarty Mihálytól. Ám hogy kívánságának eleget tegyenek, a költő Stróbl Alajos által készített sírja mellé – gyönyörű gesztusként – három, a Margit-szigetről áthozott tölgyfát ültettek, amelyek közül egy elpusztult, a másik kettő azonban mind a mai napig őrzi Arany János örök álmát.

A temetők rengeteget tudnak mesélni, ha van, aki meghallgassa a történetüket. A Fiumei úti sírkert pedig a legbeszédesebb mind közül: nemzeti emlékhelyként ugyanis nemcsak az utóbbi bő másfél évszázad egymást követő rendszereinek mementója, hanem szabadtéri művészettörténeti kiállítás is, ahol a kövek valódi, izgalmas emberi történeteket és érdekes anekdotákat rejtenek.

Nyitókép: (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)