A XVIII. században megszületett a mérnöki építészet a hagyományos műépítészet mellett. Kiteljesedése azonban a következő évszázad második felében történt meg. Az ipari forradalom olcsóvá és tömegessé tette a vasat és az acélt, aminek az előnyeit, a szilárdságot és alakíthatóságot kezdetben csak mérnöki építményeken alkalmazták, mint az ipari és vasúti csarnokok lefedésében, a hidak építésében. A századvég építészei voltak azok, akik először kísérletet tettek a mérnöki és műépítészi területek összeegyeztetésére. Erre szép példa a Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte Iparművészeti Múzeum épületének hagyományokra utaló építőművészi megoldásai, és a kiállítási csarnok fém-üveg tetőszerkezete.

A mérnöki építészet egyik első jelentős magyar mestere volt Feketeházy János, aki 1842. május 16-án született a Kisalföld északi részén fekvő Vágsellyén. Először a közeli Nagyszombatban és Nyitrán tanult, majd a bécsi és a zürichi műegyetemen képezték tovább. A svájci város egyetemén szerezte meg mérnöki diplomáját. Feketeházyt kezdettől fogva a hídépítés érdekelte legjobban.

(Fotó: Ludmann Mihály)

A hídépítés korábban építészeti feladat volt, de azon belül kevésbé figyelemre méltó terület. A kisebb folyókon, ha építettek hidat, azt fából ácsolták, a nagyobbakon, mint például a Dunán Pestnél, hajóhíddal oldották meg a két part összekötését. Tartós kőhidat létrehozni nagy vállalkozás volt, jelentős anyagi erő és építészmérnöki tudás kellett hozzá. Hazánk első kőhídját, a híres hortobágyi Kilenclyukú hidat Povolny Ferenc tervezte, és 1833-ban készült el. A vas és acél jó minőségben, tömegesen és olcsón előállítva alkalmasnak bizonyult a faszerkezet kiváltására.

A világ első vashídja Angliában épült a Severn folyó fölött, 1781-ben adtak át a forgalomnak. Ebben az esetben lényegében a fából készült szerkezetet másolták le, és azt öntötték ki vasból. De ez a híd túlélt egy olyan áradást, amely a fahidat elsodorta volna, és ezzel meggyőzte a kétkedőket, hogy az új anyag alkalmas erre a feladatra. A vasúti közlekedés gyors ütemű fejlődése tartós és teherbíró hidakat igényelt. A kőhíd bár artisztikusabb, de költségesebb és sérülékenyebb, ezért a követ később már csak hídpillérként alkalmazták, a hídszerkezet nagy része fémből készült. Ez igaz az első dunai hidunkra is, az 1842-ben, Feketeházy születésének az évében elkezdett pesti Lánchídra is.

Feketeházy János 1869-ben a pesti Vasútépítészeti Igazgatóságon kezdett el dolgozni, amely cég 1873-ban beolvadt a MÁV-ba. Mérnökként hídtervezéssel foglalkozott, többek között az első dunai vasúti híd, az első tiszai közúti híd Szegeden, valamint a győri és nagyváradi hidak tervei is az ő nevéhez fűződnek. Feketeházy műve a fiumei forgóhíd megtervezése, amely Magyarországon az első ilyen mérnöki munka volt. A komáromi Erzsébet hidat is ő rajzolta meg, és e híd átadásának az évében készítette el Budapesten a Ferenc József, mai nevén a Szabadság híd tervét. 

(Fotó: Ludmann Mihály)

Ez a híd Budapest harmadik közúti hídja a Lánchíd és a Margit híd után. A Fővám téri hídra 21 pályázat érkezett, és ebből Feketeházy János tervét tartotta a bírálóbizottság a legjobbnak. Érdekesség, hogy a pályázati munka elkészítésében a kor egyik legnevesebb építésze, a már említett Lechner Ödön is közreműködött. A Vasárnapi Ujság 1894. június 3-i számában olvashatjuk: „az architektúra feldíszítésében Lechner és Pártos segédkezett”.

Az építkezés 1894-ben kezdődött, és a kész művet 1896. október 4-én avatták fel. Az utolsó szegecset maga a névadó uralkodó verte be. Ez az első olyan dunai hidunk, amely teljesen a magyar ipar által előállított és hazai gyárban, a MÁVAG-ban készült alkatrészekből épült fel. A híd ma is őrzi eredeti arculatát, és a szakértők közül többen az egyik legszebb konzolos hídnak tartják. Megépítése jótékony hatással volt a budai oldal fejlődésére, és elősegítette a Gellért szálló építését is.

Feketeházy János 1912-ig szinte kizárólagos tervezője volt a MÁV-hidaknak. Nemcsak hidakat tervezett, hanem a Keleti pályaudvar csarnokának acélszerkezete is az ő munkája. Mérnöki alkotásai ma is tökéletesen ellátják feladatukat. Hetvenévesen vonult vissza. Szülővárosában, Vágsellyén halt meg 1927. október 31-én. Mérnöki teljesítménye miatt nevét együtt emlegethetjük a nála tíz évvel idősebb francia mérnök, Gustave Eiffel nevével.

Nyitókép: (Fotó: Ludmann Mihály)