Emlékeznek még a Gellért-hegy látképét elcsúfító ormótlan betonfalra? Idén 25 éve annak, hogy már nem zárja el a hegy dél felé nyíló barlangjának bejáratát, melyből az idők során felszentelt hely vált. A Sziklatemplom ezen a hétvégén tartja a búcsúját, illetve most lesz a mind több embert vonzó Pálos 70 http://palos70.hu/ elnevezésű zarándoklat is, amely a Gellért-hegytől Márianosztráig vezeti a híveket. A mozgalmas napok előtt utánajártunk, kik is azok a pálosok – és izgalmas, rejtett kincsekre találtunk.

Az ősi kolostor

(Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

(Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A gyermekvasút Szépjuhászné állomásánál (régebben szocializáltak kedvéért: az úttörővasút Ságvári-liget megállójánál) kis játszótér fogad. Innen a jelzést követve egy keskeny, évszázados bükkfák övezte ösvényen a pálosok egykori kolostorához és templomához juthatunk. A hely atmoszférája, ha tetszik, szentsége ma is megkapó, átérezhető, holott csak alapfalakat, egyszerű fakeresztet és szentképet találhat az arra járó. A terület fel van szentelve, időről időre misét, esküvőket, keresztelőt is tartanak itt.

A rendház valamikor a pálosok központja, egy hatalmas épületegyüttes volt. Ennek az egyébként egyetlen magyar alapítású rendnek a gyökerei a középkorra, az 1200-as évek közepére nyúlnak vissza, amikor Boldog Özséb esztergomi kanonok a Pilis hegységben szétszórtan élő szerzeteseket közösségbe szervezte. Hivatalos pápai elismerést 1308-ban kaptak.

A gyorsan terjeszkedő rend hamarosan a budai hegyekben is építkezni kezdett, elsősorban annak köszönhetően, hogy Károly Róbert bőkezűen kezdte támogatni őket. A mai Szépjuhászné-nyeregben, a már akkor is fontos út mellett néhány év alatt felépült az új monostor, amelyet később Nagy Lajos adományai virágoztattak igazán fel. Nem egy szerény kis kolostor jött létre, hanem egy nagyszabású központ szép gótikus templommal, amelyet Szent Lőrincnek szenteltek. Innen kapta a nevét a nyeregben kiépülő község is (Budaszentlőrinc).

Nagy esemény volt, amikor Nagy Lajos király a velenceiektől megszerezte a névadó ereklyéit és azt Budára, majd ide hozatta: ez még tovább emelte a hely rangját. A gazdasági alapot az adókon és adományokon túl Henc fia, János teremtette meg, aki környékbeli erdőinek egy részét a rendnek adományozta. (Egyes vélemények szerint az ő nevét viseli egyébként a János-hegy.) Budaszentlőrinc egyszóval jelentős hely volt, ahol több mint háromszáz, de fénykorában akár ötszáz barát is élt (ez felért akkoriban egy kisebb város lakosságával), ahol zarándokokat fogadtak, százötvenet is egyszerre; templomuk feltárt mérete pedig vetekedett a Mátyás-temploméval. A kolostornak korszerű csatornarendszere volt, és csodálatos faragott vörös márvány koporsóban őrizték Remete Szent Pál megszerzett ereklyéjét. Közel volt Budához, de még inkább Nyék faluhoz, ahol az 1480-as évektől királyi vadászkastély is állt.

A rend virágzása Mohácsig tartott: országosan a bencések és a ferencesek mellett nekik volt a legtöbb kolostoruk, a legjelentősebbek közé tartoztak. De a török vitt mindent, Budaszentlőrincről is. Amit tudtak, kimenekítettek innen, a többi viszont elpusztult. A pálosok soha nem kapták vissza, a köveket pedig lassan széthordták, a környéken itt-ott még nyomukra bukkanni házak falában. (Néhány faragott kő például a Városkút forrásházába lett beépítve.) Régészeti feltárása igazán csak a II. világháború után történt meg, mai formáját a 2000-es évek elején nyerte el.

Az ősi könyvtár

(Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

(Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A török kor után a pálosok visszatértek a fővárosba, és megpróbálták újrakezdeni magyarországi életüket. Az egykori pesti városfal vonalában, a mai Egyetem tér, Papnövelde utca közti területen templomot és kolostort építettek: mindkettőből igen nagyot a korszak városi épületeihez képest. Az építkezés 1715 és 1780 közt folyt, az évszázadok alatt kiforrott alaprajzi elrendezés szerint: középen kerengővel, az északi oldalon könyvtárral, a délin vendégszobákkal. A ma Egyetemi templomként ismert pompázatos barokk épület valószínűleg a kor ismert művészének, Mayerhoffer Andrásnak a tervei szerint készült.

A templomot sokan ismerik, a rendház viszont igazi titkos hely a város szívében, ahol egyik ámulatból a másikba eshetünk. A vaskos falak gyönyörű kerengőt fognak közre. Igazi meglepetésként még egy árvízjelző táblát is rejt az épület az 1838-as jeges áradás idejéből.

A legnagyobb ámulatba a könyvtár ejthet: a magyar történelem számára is fontos helyszín egészen kivételes, ódon atmoszférát áraszt. Berendezése 1760 és 1770 köz készült tölgyfából, méhviaszos felületkezeléssel és olyan minőségben, hogy még ma is kifogástalan állapotban van. Akit a templom kissé túlzó barokkja taszít, e faragások azokat is meggyőzik. Nem csak könyvespolcokról van szó: a bútorzatba beépítve kis asztalka, tintatartó, tolltartó is volt, nem is beszélve a sakktábláról. Meg persze kis mélyített polcok, díszítmények, karcsú csigalépcső. Az óriási kapuzat is míves alkotás, és cseles is, hisz csak a jobb szárnya igazi ajtó, a bal nem is nyitható!

A mennyezeti freskó is érdekes, amit szépen megvilágítanak a néhány éve beszerelt lámpák. A könyvtár fontos pillanat tanúja volt: 1803-ban Széchényi Ferenc itt nyitotta meg a saját gyűjteményéből a Nemzeti Múzeumot és Könyvtárat (amiből később az Országos Széchényi Könyvtár lett). A pálosok csak igen rövid ideig használhatták csoda szép könyvárukat: II. József ugyanis feloszlatta őket. A történelem sok fordulatot hozott aztán az épület hasznosításában is, de ami most is látható, az közel 8000 kötet a XVI–XVIII. századból, az egykori Magyarország 163 különböző kolostori könyvtárából (amelyeket szintén II. József számolt fel). Látogatni is lehet – bejelentkezés után – főleg a nyári hónapokban (mivel fűtése nincs).

Az ősi barlang – templomként

(Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A Gellért-hegy oldalában emberemlékezet óta volt egy barlang. Mi több, lehet, hogy éppen ez az üreg, amelynek az egész város köszönheti a nevét, hisz a „pest” szó egyes szláv nyelvekben barlangot (is) jelent. (Sőt, németre fordítva ez Ofen, ami meg Buda ősi neve.) További „extrák” is jellemzik a helyet: egyrészt a Duna ezen a helyen volt a legkeskenyebb, ezért már ősidők óta volt itt átkelőhely, másrészt gyógyító erejű hőforrások erednek éppen itt, amelyet már évszázadok óta használtak az emberek.

A barlangban, felismerve a kiváló adottságokat, valamikor egy Iván nevű remete is lakott, évszázadokkal később pedig barlanglakások voltak benne. Egészen addig, míg 1924-ben felvetődött, hogy a lourdes-i grotta mintájára engesztelő szentéllyé lehetne átépíteni. Az ötletet tett – építkezés, robbantásos bővítés – követte, a templomépítés munkálataival 1931 tavaszára el is készültek (1934-ben pedig még egy neoromán stílusú kolostort építettek a templomhoz, a hegy Duna felőli oldalán). A II. József által 1786-ban feloszlatott rend, amely Lengyelországban élt tovább, 1934-ben ide térhetett vissza. Ezúttal se adatott sok idő nekik: az 50-es években a szerzeteseket internálták, bebörtönözték vagy megölték. A Sziklatemplomot pedig betonfal zárta le a hatvanas évek elején.

1990-ben a középkor, az 1700-as évek és 1934 után negyedszer is újra kezdték a pálosok Magyarországon: ekkor kapták vissza kolostorukat, és hamarosan megnyitották a Sziklatemplomot is.

(Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

És még egy barlang Budán

Az egykori budaszentlőrinci kolostor közelében, a Hárs-hegy oldalában, a csúcs alatt nem sokkal van egy rejtélyes barlang: a Bátori-barlang. Változatos alakú és színű képződmények, például borsókövek és cseppkövek találhatók benne, és érdekes leletanyag is: előkerült innen gyapjas orrszarvú és gímszarvas csontváza, de találtak benne Zsigmond- és Miksa-korabeli ezüstérméket, Mária Terézia idejéből származó bronzpénzt is. Sőt, az 1700-as években bányászat is folyt itt arany és ezüst reményében.

Nevét pedig Bátori László pálos szerzetesről kapta. Ő a XV. század közepén, tehát a kolostor fénykorában 20 éven át remetéskedett itt, és bibliafordítással próbálkozott, illetve a Bibliához magyar nyelvű magyarázatokat írt. Azért jött föl ide, mert állítólag zavarta a zaj, a sok jövés-menés, a mozgalmas központ mindennapjai. A barlangban töltött évek megviselték, így miután visszatért a kolostorba, hamarosan meg is halt.

A barlang pedig lassan feledésbe merült. Csak 1830-ban fedezte fel újra egy kereskedő. Akkoriban azt gondolták, egy titkos járat kötheti össze a kolostorral, de ez a regényes elképzelés utóbb nem igazolódott. Az 1910-es években kiépítették, 1931-ben még márványoltár is került bele. A hatvanas években újra kutattak itt a titkos alagút után – ha az nem is lett meg, rábukkantak viszont a középkori pálos kápolnára, a szerzetes lakhelyére és még a lépcsősorokra is, amelyen közlekedett.

Sajnos ma mindez nem látható: a barlang le van zárva, csak kísérettel látogatható. Három éve új emléktábla került a bejáratához, egyébként pedig csak egy vasajtó látszik.