A tévézés hazai históriája sokak számára saját fiatalságuk története. A XII. kerületi Csíz utcában magasodó Széchenyi-hegyi adótorony 60 évvel ezelőtti átadása pedig az a momentum, ahol ez a história elkezdődött. A tévé ugyan már nem egyeduralkodó a rendelkezésünkre álló bámulható képernyők között, mégis fontos, hogy a gyorsan változó jelenben már-már tradicionálisnak tetsző eszköz hazai történelmének nagy pillanatairól megemlékezzünk.

A Széchenyi-hegyi tévétorony 1960-ban. A sugárzás 1954 elejétől a Széchenyi-hegyről folyt, de az új adóállomást csak 1958. február 22-én adták át (Fotó: Fortepan)

Országunk vezetését már a II. világháború végét követő években foglalkoztatta a technika vívmányainak bevonása az ideológiai építkezésbe. 1947-től folytak kísérletek képek közvetítésére, de értékelhető eredményeket csak az ötvenes évek első harmadára sikerült elérni. Bár a távközlés akkori letéteményese a Magyar Posta volt, tőle függetlenül jött létre az állami Televízió Vállalat, amely modern, de a Posta országos szóráshoz akkor még túl szerény berendezéseivel 1953 decemberében kísérleti adást sugározott. Mielőtt azonban fantáziánk a mostanihoz hasonló lefedettséget képzelne, jó tudni, hogy a kísérleti adás csupán néhány kép- és hangadó készülék képernyőjét, tehát pár tucat kiválasztott ember szórakozását jelentette. Amennyiben egyáltalán szórakozásnak lehetett nevezni a csak a fővárosban elérhető, de ott is gyakran sistergő, mákos vagy kimaradozó és maximum heti egy alkalomra korlátozódó adást. A kísérleti televíziózás tehát nem a tömegek ópiuma volt.

A Széchenyi-hegyi tévétoronyban 1979-ben (Fotó: Bucskó Ferenc/Uvaterv, 1979)

A sugárzás 1954 elején került a XII. kerületi Széchenyi-hegyre, ám még nem a mostani helyére, hanem néhány kilométerrel arrébb, az Agancs utcába. Az adóteljesítmény és az antennák kapacitásának jelentősebb arányú növelése érdekében 1956 tavaszán megkezdődött a ma ismert Széchenyi-hegyi adótorony építése, mialatt a tévéstúdió a Szabadság térre települt. A Magyar Televízió heti háromnapos rendszeres adással 1957. május elsején debütált, természetesen felvonulást közvetítve a munka ünnepén. A korabeli lapok beszámolójából kiderül, hogy az adóállomás 12 emeletes, 58 méter magas, a Magyar Posta tulajdonában álló épületét végül 1958. február 22-én adták át. A torony tetejére egy 38 méteres antennatartó árbóc került.

Az 1958-as évre az állam már nagy erőket fordított a televíziókészü-gyártásra -értékesítésre, hogy a tévé mihamarabb a széles közönség kikapcsolódásává válhasson. Ebben az évben tehát az új, nagy teljesítményű adóval, a lassan kiépülő átjátszóállomásokkal és az egyre gyarapodó magánkézben lévő készülékállománnyal már érdemes volt az adásnapok számát heti háromról négyre emelni. Két évvel később már 100 ezer előfizető nézhette a tévét heti öt, majd hat napon is. A hetediken pedig mindenki szépen megpihent, hogy addig is a családjával kártyázzon és társasjátékozzon, így maradt idő az adókarbantartásra is. A tévé keddtől vasárnapig filmeket, színházi közvetítéseket, sportműsorokat, zenét és híradót sugárzott, hétfőn azonban semmit. A hétfői adásszünet egészen 1987-ig megmaradt, ebben az évben iktattak be műsorokat a hét első napjára is. A második adó már korábban, 1971 augusztusában elindult, addig azonban az egyetlen tévéadó feladata volt, hogy értékes műsorokkal nevelje és szórakoztassa a tévénézőket.

(Fotó: Kis Ádám/Lechner Tudásközpont, 2018)

A Lechner Tudásközpont tervtárában tárolt dokumentumok tanúsága szerint a hegyfokon álló adóépületet 1975-ben renoválták. Ekkor adták át az új, 150 méternél is magasabb acéltornyot a 12 emeletes régebbi épület mellett, amelyeknek jellegzetes kettőse 1987-től kezdve 13 évig kéthetente feltűnt az ország szeme előtt a Szomszédok kezdő képkockáin, a jól megszokott dallam kíséretében.

Az 1974-ben elvégezett előzetes felmérés után a süttői mészkővel borított épület teljes lecsupaszítása és újraburkolása mellett döntöttek. Az épület homlokzatának kőburkolata az építés óta eltelt csaknem húsz évben olyan mértékben károsodott, hogy már korábban köré építettek egy fa védőállványt, mivel a kőhullás miatt életveszélyessé vált a közlekedés. A burkolat mellett a homlokzati nyílászárókat is kicserélték, mert az egykori  nehéz idomacél szerkezetű ablakok mozgatása és tisztítása nehézséget okozott, a drága műszereket tartalmazó belső terekbe vígan befolyt az eső. A Posta Rádió és Televízióműszaki Igazgatóság a felújítással az épületet egykor tervező Út- és Vasútépítő Vállalatot bízta meg, akik rögtön felvették a kapcsolatot a süttői Kőfaragó és Épületszobrászati Vállalattal, amely az eredeti burkolási munkákat is végezte. Ebből is remekül látszik, hogy az alvállalkozó bevonása a kivitelezésbe már negyven éve is bevett gyakorlat volt.

A szakértői vélemény megállapította, hogy a hőmérséklet-ingadozás és a magas épület kilengése miatt bekövetkező térfogatváltozás miatt a mészkőlapok eltöredeztek, a rések, hézagok pedig utat engedtek az esőnek, jégnek, amely tovább erodálta a burkolatot. Ennek megelőzésére a tervezet szerint a rekonstrukció során az új mészkőlapok felrakása előtt a megfelelő helyeken vízszintes és függőleges irányban is dilatációs hézagokat iktattak be. Az állami beruházások takarékos voltát jellemzi, hogy a bontásnál még használhatónak ítélt mészkőlapokat gondosan félretették, hogy a homlokzat négy oldalából kettőt ezekkel borítsanak be, ezzel is csökkentve a költségeket.

Az osztás nélküli nagy méretű ablakok régi acélszárnyait leszerelték, meghagyva a beépített tokot, ebbe tervezték illeszteni az új, Fémmunkás Vállalat által tervezett thermoplán-alumínium billenőablakokat. A lépcsőházi üvegfalakat ugyancsak alukeretes thermoplánüvegre cserélték.

Antennák a torony falán (Fotó: Kis Ádám/Lechner Tudásközpont, 2018)

Az 1975-ös burkolatcserét 1978-ban a 7–11. emeletek kisebb belső átalakítása követte, melyre az egyre újabb és modernebb műsorszóró berendezések elhelyezése miatt volt szükség. Az Uvaterv által előkészített rekonstrukciós építési, átalakítási munkákhoz készült műleírásból megtudhatjuk, hogy a 7. emeleten egybefüggő adóterem kialakítását tervezték, a 8. emeleten pedig klimatizált kapcsolóterem kialakítását tartották szükségesnek, egy klímagépház elhelyezése mellett. A 9. emeleten elbontásra ítéltetett a telexfülke, ám a szint kialakítása egyébként nem változott, ahogyan a felsőbb emeleteken is csak a világítás és a belső burkolatok cseréje frissítette fel a teret az új gépek beköltözésére. Az emeletre tervezett nagy súlyú műszaki berendezések elhelyezéséhez szükség volt a födém teherbírásának vizsgálatára is. A mérést végző statikus a megadott alaprajzi elrendezés mellett 1200 kp súlyú berendezések telepítését tartotta megengedhetőnek.

Az adótoronyban 2011-ben fejeződött be a munka, ekkor szűnt meg Magyarországon az analóg földfelszíni műsorszórás (Fotó: Kis Ádám/Lechner Tudásközpont, 2018)

Széchenyi-hegyi adótorony, az Antenna Hungária Országos Mikrohullámú Központja a további évtizedek rendületlen fejlesztései után 2011. augusztus 14-én fejezte be munkáját, amikor lekapcsolták az O1 csatornán sugárzó budapesti adót, és az év végére Magyarországon megszűnt az analóg földfelszíni műsorszórás. Helyét a digitális technológia vette át.