A világvárossá növekedő Budapesten a középületek, intézmények, bankok, paloták építése a nagyüzemi bútorasztalosság megjelenését hozta. A XIX. század végén a szakma két legjelentősebb gyára a Lingel Bútorgyár (Lingel Károly és Fiai Első Magyar Faáru- és Bútorgyár), valamint Thék Endre Bútorasztalos- és Faárugyára volt.

Thék Endre (1842–1919), a Párizsban képzett bútorasztalos (ébeniste) bútorkészítő üzemének tervét a mai VIII. Nagy Templom utca 34 – Tömő utca 1/a; Nagy Templom utca 36 – Üllői út 66/a., 66/b., 66/c. – Leonardo da Vinci utca 47) telekre nyújtotta be. (Egykorú cím: Józsefváros, Üllői út 61/430 – Nagytemplom utca – Óriás utca). A korabeli dokumentumok szerint a ház típusa bútorgyár és ahhoz való munkáslakóház volt. A terveket Pucher József jegyezte, aki egyebek mellett a New York-palota építésénél is közreműködött.

Az egykori üzlet, ahol hangszereket és bútorokat árultak (Fotó: Fortepan)

Az üzem egy kisebb, Szűz utcai műhelyből kültözött át az épületegyüttesbe. Bár nem tudni pontosan, hogy Thék miért cserélte fel a gyárának addig helyet adó két palotát, feltételezhető, hogy személyes okokból.

Pucher eklektikus stílusú, tisztán szerkesztett homlokzatú épületegyüttest tervezett. Az eredetileg két házból álló (Üllői út 66/a, 66/b) egységhez a harmadik tömböt (66/c) később építették hozzá, illetve a háborúban megsérült középső tömböt (66/b) lebontották, és ide a kornak megfelelően modern házat emeltek az ötvenes évek végén.

3–5. Az Üllői út 66/a., középen a háború alatt megsemmisült, majd újraépített 66/b., és a később épült 66/c épület, 1971 (Fotó: Fortepan)

Thék az 1890-es években kibővítette gyárát, és zongoragyártásra is berendezkedett. Sokat elárul az épületről egy, először a 2010-es években publikált korabeli képeslap, amely szerint a mai Leonardo utcával – ami 1928-tól 1952-ig Thék Endre utca volt – határos 66/c szám alatt működött a bútoráruház, és az 1930-tól 1952-ig itt lévő tábla tanúsága szerint Thék Endre is itt lakott. A 66/a stukkói a már meglévők mintájára készültek. Ekkor alakíthatták át a csúcsíves tetődíszt is, amelynek a helyére egy szoborcsoport került.

A korabeli képeslap a bútorgyár hangszergyárrá bővülését hirdeti (Fotó: Fortepan)

A stukkók, frízek a díszítés elemei a gyár profiljára utalnak, a közös vonást hangsúlyozzák a témabeli párhuzamok. Ruprich Károly asztalosmester, a neves focista édesapja Thék Elek rokona volt. Mivel Thék házasságai gyermektelenek maradtak, Ruprich Károly gyermekei láthatóak az Üllői út 66/c számú ház falának frízein. A családi hagyomány szerint Ruprich László (Cila), a későbbi Fradi-hátvéd a zongoragyártást jelképező hangszer mellett kürttel a kezében áll a bal oldalon, s puttóként megformálva látható. Az édesapa korai halála után (1910) Cila is ebbe a házba költözött át édesanyjával a Thék családhoz. Az is érdekes, hogy a környékbeli gyerekek, így Cila számára is a grund a Thék-bútorgyár óriási fatelepe volt, amely az Örökimádás-templom mögött a Balázs Béla utcáig húzódott.

Az épület tetején lévő csúcsíves díszítés helyére szoborcsoportot helyeztek vélhetően az 1900-as évek elején (Fotó: Fortepan)

Maga az üzem az Üllői út 66/b alatt volt. Thék 1893-ban 270 munkással, és 51 kW teljesítményű gőzgéppel dolgozott. Az 1910. évi ipari adatokból kiderül, hogy ekkortájt a bútorszakmában a pesti Thék-gyár 400, míg a konkurens Lingel-cég 150 főt alkalmazott.

Thék több nagyobb munkájához a kor művészeit kérte fel tervezőnek, vagy éppen az alkotók kérték maguk mellé az asztalosmestert. Üllői úti gyárában készültek az Országház üléstermeinek famennyezetei, a miniszterelnöki dolgozószoba bútorai, a mahagónifa bútorok formába préselt, színezett eozinmázas kerámiabetétekkel.

A puttók modelljei részben Thék rokona, Ruprich Károly gyermekei voltak (Fotó: Fortepan)

A Thék-gyárban készült a Hauszann Alajos tervezte királyi palotában az azóta megsemmisült Szent István-terem bútorzata, amely az 1890-ban a párizsi világkiállításon az egyik nagydíjas termék volt. Kárpitozását a Gelb Miksa és Fia végezte. A Gresham-palota berendezésénél Thék Zsolnay Vilmossal és az üvegfestő Róth Miksával dolgozott együtt. Életművében a neoreneszánsz, a neobarokk, a neoklasszicizmus, a szecesszió és az eklektika stílusirányának szintézise fedezhető fel.

Az asztalosmesterség és az iparművészet összefonódását jelképező domborművek (Fotó: Fortepan)

Bútorai a Saxlehner- és a New York-palota, a Károlyi-, az Andrássy-palota, a Tőzsdepalota épületébe kerültek. A Wenckheim-palota (mai Szabó Ervin Könyvtár) egykori dohányzóterme, később a Budapest Gyűjtemény, majd a gyűjtemény és a szociológiai szakrészleg közös olvasóterme, 2001 után Bölcseleti olvasójának díszes faborítása ugyancsak az egyik legmívesebb munkája (tervezte: Erdélyi Mór). Bőséges a sor, de Rippl-Rónai József, Foerk Ernő és Horti Pál tervei alapján is dolgozott.

Thék készítette a Szent István-terem azóta elpusztult fali dekorációját és román stílusú bútorzatát (fotó: Fortepan)

A „Thék Endre Bútor, Zongora és Épületmunkák Gyára Részvénytársaság” értéke 1919-ben közel ötmillió korona volt. A gyárat Thék halála után s az I. világháború alatt bezárták. A két sarki épület formáját tekintve épségben maradt, bérházként működik. Ha a belső terek architektúrája ma már nem is, de a domborművek korhű olvasatot adnak az épület eredetéről.

Nyitókép: Thék Endre 1868-ban terveztetett bútorgyára és munkáslakása a mai Üllői út 66. szám alatt (Fotó: Fortepan, 1971)