Nagypéntek a régi Budán: a Veronika-kápolna emlékezete

Írta: Viczián Zsófia

2018. március 30. 11:12

Nagyhét van – hagyományosan a húsvétra készülés hete. A háború előtti régi Budán és Pesten ilyenkor sokan már a pénteki körmenetre készülődtek. Például arra, hogy a stációknál meg-megállva a kálvária-hegyi Veronika-kápolnához menjenek fel a hívek. Mára már se stációk, se kápolna, és a Kálvária-hegy elnevezés is a múlté.

Volt Budán, a Duna közelében egy régi-régi kápolna, amely évszázadokig állt egy kisebb hegytetőn: a Veronika-kápolna. Jól látszott Pestről is, ismerték az erre elhajózó vagy itt vásározó vidékiek is. Ma pedig nyoma sincs: helyén egy szobor áll, Mansfeld Péteré. Évszázadok után a világháború pusztította el – a világháború és az azt követő rendszer.

A kis épület története valóban régi időkre nyúlik vissza: azt tudni lehet, hogy már az 1690-es években állt itt egy fából készült kápolna. Körülötte szőlő nőtt, a város pedig a kőfalakon belül, kissé távolabb esett tőle. Tipikus városszéli hegy volt ez, ahol a legnagyobb forgalom éppen húsvétkor volt. 

Látkép 1840-ből, a dombon a bal szélen a Veronika-kápolna (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Kápolna a XIX. század végén (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A török kiűzése után, amikor újra a keresztényeké lett a város, a kis fakápolna helyére kőkápolnát építettek, majd ezt néhány évtized múlva kibővítették. A kápolnát eredetileg a jezsuiták kezelték, majd az országúti ferencesekhez tartozott, ők viselték gondját, ők vezettek ide körmeneteket is. Ennek kiindulópontja a mai Margit körúton álló templom volt, innen 14 stációból álló keresztút vezetett fel a dombtetőn álló kis kápolnához. 

A híveknek az 1800-as években először a Stáció (később Zárda) utcán kellett felkapaszkodniuk – ez a mai Rómer Flóris utca vonalában futott –, majd arról letérve (nagyjából a mai Apostol utca vonalában) a kis domb tetejére érhettek fel az Ecce Homo nevű területen keresztül. A régi térképek pontosan feltüntették az egyes stációk helyét is, amik valamikor valószínűleg bécsi mintára készültek egy jezsuita mester keze nyomán. Sajnos e barokk alkotásokat el kellett mozdítani a helyükről, amikor a XX. század elején kiépítették a szerpentint a hegyre. 

A kápolna 1914-ben (Forrás: Fortepan)

A kápolnát az 1800-as években újjáépítették. Ekkor kerülhetett bele az az orgona, amelyet az 1930-as években Antal Zoltán művészettörténész restaurált – ennek különlegessége az volt, hogy a billentyűk színezése a mostani orgona- és zongorabillentyűzettel ellentétes volt, mert az egészhangok feketék, míg a félhangok fehérek voltak rajta. 

A kápolna valószínűleg 1938-ban volt a legszebb állapotban, amikor az Eucharisztikus Világkongresszusra neobarokk berendezést kapott. Sajnos aztán a II. világháborús ostrom idején az épület súlyos találatot kapott, tetőszerkezetének középső része beszakadt. Innentől pedig ismerős lehet a történet: ahelyett, hogy kijavították volna, inkább lebontották 1951-ben. Mára tehát már csak régi fotók őrzik az emlékét (illetve a Szent Orbánt, a szőlőművelés védőszentjét ábrázoló oltárképe a ferences rendházban most is megvan), meg egy rövid kis utca neve a Rózsdombon.

Nyitókép: A Veronika-kápolna 1943-ban (Forrás: Fortepan)

Összesen 3 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Gratulálok az élvezetes, olvasmányos cikkhez! A kápolna romjait,különösen a támfal tövében a barokk - mészkőanyagú - szobrainak az elszürkült, mohos darabjait még láthattam.Nagy kár a kápolna lebontása, különösen - ahogyan a cikkből elképzelhető - mennyire fontos lehetett az azoknak a szőlőművelőknek, akiknek az egymáshoz ragasztott kis házai egészen a Margit krt-ig lenyúltak. El tudnék képzelni egy emléktáblát a Rómer Flóris u-i támfalba beépítve, esetleg éppen az ott létezett stáció közelében, amely erről a korabeli életről tájékoztatná az érdeklődőt! De a kápolna újraépítése is felmerülhetne... A húsvéti körmenet szokásos időpontja nem a nagyszombat? (Feltámadási körmenetnek is nevezik)

Válaszok:
Winkler Zoltán | 2022. augusztus 24. 23:09

Köszönöm a cikket, szerény megítélésem szerint irodalomtörténeti is a jelentősége, Arany utolsó balladájában valószínűsítem, hogy erről a kápolnáról van szó. Ha rá nem is látott a Margit-szigetről, de tudni tudhatott róla.
Erre a sorra gondolok: "Felrakattam új kápolnád/Aranyozzák büszke tornyát". Az előzetes olvasásból kiderül az is, mindezt Veronikának építteti egy gróf.
Köszönöm még egyszer, az újjáépítésén valóban el lehetne gondolkozni....


Az újjáépítés nagyszerű ötlet szerintem is....



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó