A Liget Budapest blogján Lovas Dániel ír a Városliget és a házi kedvencek régóta tartó kapcsolatáról.

A korabeli képek tanúsága szerint a Városliget kezdettől fogva kedvelt kutyafuttató hely volt – írja Lovas. Már a legelső, az 1800-as évek első feléből származó ábrázolásokon feltűnnek a kirándulóerdő sétányain, tisztásain a gazdájukat fegyelmezetten kísérő vagy épp felszabadultan futkározó kutyák. Ugyanakkor egészen a 19. század utolsó harmadáig nem volt jellemző, hogy pihenés szándékával magányosan sétálgatott volna bárki a félvad, közvilágítás nélküli erdőcskében. Nők esetében ez szóba sem jöhetett, ha pedig egy férfi indult el egyedül az akkor még távolinak számító, városon kívül eső helyre, legalább a kutyáját feltétlenül magával vitte – olvasható a Liget blogján.

Az 1860-ban készült acélmetszeten a ligeti vendéglő nyüzsgő udvarát láthatjuk

A szabadságharc bukásától a kiegyezésig terjedő időszakból is maradtak ránk bőségesen kutyás ábrázolások, majd elindult a Városliget modern, nagyvárosi szemléletet képviselő, máig ható kiépítése. Ahogy egyre gondozottabbá, parkjellegűvé vált az egykori Városerdő, rohamosan növekedni kezdett a használóinak száma. A kutyásokra viszont Lovas Dániel kutatásai szerint sokáig nem született külön szabályozás. 

A Liget Budapest blogja kitér arra is: a városligeti Állatkert külön foglalkozott a kutyákkal, az intézmény jelentős szerepet vállalt a hazai kutyafajták védelmében és egyes ősi magyar pásztorkutyafajták megmentésében. Az 1950-es évek elejétől ismét tartottak kuvaszt, komondort, pulit és pumit az újból benépesülő Állatkertben, a tervszerű tenyésztés az 1960-es években indult újra Anghi Csaba igazgató irányításával. Az állatkerti kutyatenyésztés 1980-ban ért véget, ekkor lebontották a kenneleket. Napjainkban a Parasztudvarban láthatók a ritka magyar kutyafajta, a mudi példányai.

A Városliget kutyái mesékben és más történetekben is előkerültek az elmúlt évszázadban. Tündérvilág a Városligetben a címe annak az 1920 körül megjelent ifjúsági regénynek, amelyiknek fontos szereplője egy kutya, Pylades. Az özv. Báthory Nándorné által írt történet főszereplője Ferkó, a kiscserkész, aki hűséges kutyájával barangol a Liget nevezetességei között. 

Susu és gazdája 

Lovas Dániel bemutatja azt is: a 2. világháborút követő évek egyik első bulvárhőse volt Susu, a Városligetben autót vezető német vizsla. Az egyik filmhíradó révén vált ismertté, majd újságcikkek sora tette népszerűvé.

Egy 1948-ban készült filmfelvételen egy elegáns, nyitott Aero sportkabriót vezetett. Mellette ült az anyósülésen gazdája, az autó- és motorsportban komoly tisztségeket betöltő Freud Elemér. Ő kezelte a pedálokat, amiket a kutya nem ért el. Susu képes volt egyenesben tartani a kocsit, és önállóan vette a kanyarokat is. A csodasofőr vizsla salakversenyek bemutatóin teljesen egyedül is vezetett, beállított gázzal, tíz kilométeres tempóban – írja a Liget blogja.

Az 1971-ben készült divatfotón Kemenes Mariann manöken látható a szoborpark előtt

A hatvanas évekre pedig kialakult a Városliget mai használati rendje is: a Városligetet vonzó helyszínként bemutató filmekben, az idegenforgalmi prospektusok, reklámcikkek fotóin gyakran tűntek fel a parkot két évszázada az emberekkel együtt használó kutyák is.

***

Nyitókép: Balra egy 1840 körül készült kép a hídjáról nevezetes Drót-szigettel, az előtérben a Városligeti-tó partján békésen beszélgető társasággal.  Jobbra egy fantáziakép a közadakozásból tervbe vett Kisfaludy Károly emlékszoborról és környezetéről, 1832-ből.