A paneles házépítés nem szocialista vagy szovjet találmány. Európa nyugati felén is épültek panelházak, azonban más technológiával és jóval kisebb arányban. Míg nyugaton a XX. század második felében a lakások 5-10 százaléka épült így, addig Kelet-Európában a 20-40 százalékot is elérte. Magyarországon ez az arány 20 százalék körüli, és Budapesten is hasonló az arány. 

Az 1960-as években, amikor a tömeges paneles lakásépítés elindult, még sokkal változatosabbnak és korszerűbbnek tűnt a panel és a jövő. Ekkor még volt remény arra, hogy nem a legrosszabb minőségű szovjet technológiát kell átvennünk. Magyarország vásárolt is dán házgyári licenszet, és arra is voltak elképzelések, hogy az akkor korszerűnek tartott építőanyagból változatos épületek készüljenek. 

Ötven éve, 1968. május 4-én a következőt írták: „A Típustervező Intézet székházában kiállítás keretében bemutatja a magánlakás-tervezéssel kapcsolatos, legújabb típusterveket, a blokkos-panelos korszerű technológiák bevezetését, és a nyilvánosság elé bocsátja a mintalakótelepek terveit”.

Házgyár. A nyolc házgyárunkból csak egy volt dán rendszerű, a többi szovjet típusú (Fotó: Fortepan)

A terveket elsősorban magánépíttetőknek szánták, vagyis nem a nagy állami lakásépítésekre, ezek ugyanis a magánlakások építését tették volna gyorsabbá. Ezek a tervek nem a vidéki Magyarországot eluraló ún. „Kádár kockák” voltak. Ugyanis a kiállításon „láttunk földszintes és emeletes sorházakat, szabadon álló családi házat, négy-, hat-, kilenclakásos társasházak kiviteli terveit, bemutatkoztak a láncházak, melyek tulajdonképpen sorházak, de az emeletes házak között földszintes összekötő épületek vannak. Ugyancsak újdonság a »szönyegház«, melynek kivitelezési terve a lakóházhoz szőnyegszerűen még kertet is biztosít”. 

Ezen épületeket pedig panelekből tervezték felépíteni, ugyanis a tervek kialakításánál „már az épülő házgyárakra gondoltak a tervezők, amikor elkészítették a terveket házgyári elemekből telepszerűen létesítendő családi házak építésére. Az épülő budapesti 3. házgyár elemeiből például szőnyegházak, sorházak és társasházak építhetők, és hasonló módon építtethetnek házakat a magánépíttetők a győri és a miskolci házgyárak panelelemeiből is.”

Klasszikus panelházak (Fotó: Fortepan)

Sőt, az előre gyártott technológiát nem csak vasbeton panelekre dolgozták ki, hiszen a kiállításon bemutattak faszerkezetű panelekből építhető családiház-terveket is, amelyek teljesen más típusú házakat jelentettek, mint akkor az itthon elérhető épületek. Az intézet terveket is készített egy hatlakásos „mintalakótelepre” a Törökvészi úton.

Azonban a politika húsz évre közbeszólt. A cél a gyors és az olcsó lakásépítés volt a minőség rovására, míg az ideológiai kötődés a dán rendszer helyett a szovjet típustervek, házgyárak átvételét diktálta. Budapesten ugyan épültek dán típustervek alapján lakótelepek, ilyen pl. az Őrmezei lakótelep, de a legtöbb a szovjet típusú vagy annak magyar módosítása. Így Budapesten is számos sokemeletes panelház épült. 

Arra is volt kísérlet az 1980-as években, hogy házgyári elemekből sor- és családi házak épüljenek. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium kezdeményezésére, mindössze 4 és fél hónap alatt felépült egy, a gyárak kínálatát bemutató mintatelep Budapesten a XI. kerületben a Beregszász út és az Eper utca közötti részen.

Ezek a házak így néznek ki a Google Mapsen. 

Azt persze ma már nehéz lenne megállapítani, mi lett volna, ha az 1970-es években sorra épültek volna a panelszerkezetű családi házak, miképp változtatta volna meg Budapest és az ország családi házas vagy zöldövezeti városrészeinek képét.

Mindenesetre a tervezők jó szándékkal, az 1960-as évek színvonalának megfelelő és a legtöbb akkori régebbi építésű lakásnál modernebb, kényelmesebb lakást akartak építeni. Akár 10 emeletest, akár családi házat.