Ilyenek voltak a régi nagy telek a Városligetben

2018. december 17. 10:38

„A hóesés kiszakítja az embereket a valóságos időből” – írja Krúdy Gyula. A régi városligeti telek emlékeivel foglalkozik a Liget Budapest legújabb bejegyzése.

Írta: Lovas Dániel

Krúdy Gyula írja egy helyen, hogy „a hóesés kiszakítja az embereket a valóságos időből”. Ezért is használta fel oly gyakran történetei helyszíneként a havas tájakat, utcaképeket. Krúdy írásaiban gyakran feltűnik a téli Városliget is. Persze nemcsak a Városligethez ezernyi szállal kötődő írónak volt kedvelt témája a téli, behavazott park. Szívesen megörökítették más művészeti ágak képviselői is: az írók mellett költők, festők, fotósok. Ezúttal a romantikus hóbundába öltözött városligeti szobrokról készült régi felvételek közül válogattunk. Meglepetésünkre a behavazott kő- és bronzszobrok fotói mellett a közel százéves újságok lapjain hóból gyúrt-faragott művészi alkotások képeivel is találkoztunk.


Régi nagy telek emléke: a hóbundába öltözött Városliget az 1930-as években (1)

Bár az egykor oly népszerű postai képes levelezőlapok többsége a zöldellő nyári parkot és a napfényben úszó szobrokat ábrázolta, annak idején divatja volt a téli fővárost ábrázoló képes levelezőlapoknak is. Téli képeslap esetén elengedhetetlen kelléke volt a fotónak az épületeket, szobrokat befedő, vastag, romantikus hóbunda.


Szép példája a szobrokról készült téli képes levelezőlapoknak a behavazott Millenniumi emlékművet és a Hősök terét ábrázoló képpár az 1920-as évekből (2)

Az amatőr fotósok mindig is kedvelték a behavazott szobrokat, gyakran állították alanyaikat – főként a hógolyózástól, szánkázástól kipirult, vidám gyerekeket – a havasan is méltóságteljes városligeti szobrok elé.


Egy meleg kezeslábasba öltözött lurkó Anonymus hótakaróba burkolódzott szobra előtt az 1960-as években (balra), jobbra pedig a hógolyózástól kipirult rosszcsontok Stróbl Alajos Olvasó nők szobránál 1938-ban (3)

Volt egy különleges, szomorú tél, amikor a Szépművészeti Múzeum épületében, a Reneszánsz Csarnok közepén álló szobrot – Colleoni monumentális lovas szobrának gipszmásolatát – is hó fedte. Az 1944–45-ös, háborús télen történt, amikor az épület – már az ősz folyamán – több bombatalálatot kapott. A bombázástól összetörtek a kiállítótermeket bevilágító, üvegezett tetőablakok, és szabadon beeshetett az épületbe a hó. Mivel a háborús körülmények között nem tudták kijavítani a tetőzetet, a csapadékos, fagyos tél nagy pusztítást végzett.


Amint a korabeli felvételeken is látható, hó lepte a méretük miatt nem mozdítható szobrokat, az eső és a hólé befolyt a kiállítási termekbe, jégcsapok lógtak a berendezési tárgyakon (4)

A Műcsarnok oldalánál álló Szent Kristóf-szobrot érdekes hangulatúvá változtatta a hóesés. Botfai Hűvös László alkotása azt a bibliai jelenetet örökíti meg, amikor Szent Kristóf a kis Jézust a vállán vitte át a megáradt folyón. Így lett belőle az úton járók, majd a XX. században a gépkocsival közlekedők védőszentje. Ezeken a téli felvételeken viszont a segítőkész szent mintha a hóban gázolna, hátán cipelve a szintén behavazott gyermeket.


Az  eredeti márványszobor a II. világháborúban súlyosan megsérült, 1945 után évekig csonkán állt a helyén. Helyére a képen is látható bronzmásolatot állították (5) 

A régi időkben, száz–százötven évvel ezelőtt jóval hidegebbek voltak a fővárosi telek, mint napjainkban. A Városligetet akkor még nem védték a fagyos szelektől emeletes házak. A parkot ropogós hó borította, rendszerint január közepére a tó is befagyott, és megkezdődhetett a korcsolyaszezon. A farsang idején a Pesti Korcsolyázó Egylet évről évre jelmezes jégkarneválokat rendezett, amelyek kiemelkedő társasági eseménynek számítottak. Az 1909 januárjában rendezett jégkarneválon a társaságbeli urak és hölgyek gyönyörű magyar jelmezekben, művészek közreműködésével megelevenítették Mátyás királlyá koronázását a Duna jegén. A tó körüli dekorációs munkákat nem kisebb mester irányította, mint Stróbl Alajos, a kor vezető szobrásza. A tó partján a középkori Pest Duna-parti házikóit ábrázoló paravánokat állítottak fel, Stróbl pedig megtervezte és – segítőivel – hóból és jégből megformálta Mátyás király hatalmas, mérete alapján a rekordok könyvébe illő hószobrát.

Stróbl Alajos pipájával melengeti magát a Városligeti tó jegén (balról),  jobbról a kép előterében a Mátyás-szobor makettje, mögötte pedig a hatalmas hószobor (6)


A középkori Pest hóval borított házait ábrázoló díszlet a tó partján (balról), a jobb oldali képen pedig a pipázó Stróbl Alajos és a jégünnepély szervezői az elkészült alkotás előtt. A király méltóságteljes, ülő alakját, amint a felvételen látható, két oldalról hóból formázott oroszlánok őrizték (7)

A behavazott Városliget a két világháború közötti években is beindította a művészek – és nem mellékesen a lapszerkesztők – élénk fantáziáját. Amikor 1929-ben, február legvégén egy nagy havazás félméteres hóbundába öltöztette a fővárost, a Színházi Életcímű képes hetilap szerkesztőinek remek ötlete támadt. Kitalálták, hogy a közeli Képzőművészeti Főiskola szobrásznövendékei között hószobrász versenyt rendeznek a Városligetben. A szobrásznövendékek nagy lelkesedéssel fogadták a verseny hírét, különösen amikor kiderült, hogy a legsikerültebb alkotásokat jelentős pénzdíjakkal jutalmazza az újság.

Így történt, hogy a havas februári vasárnap délelőttön mintegy húsztagú művészcsoport ütött tanyát Vajdahunyad vára mellett, és a tél örömeit élvező városligeti közönség nagy álmélkodására, hozzáfogott a munkához (8)

A versenyről természetesen hangulatos, képekkel illusztrált riport jelent meg a Színházi Életben. A riporter, Komlós Jenő beszámolója szerint „egymásután emelkedtek ki a földből, illetve a hóból, a telet szimbolizáló figurák, itt egy valóságos, bár kissé stilizált hóember, odébb egy leboruló női akt, a tél imádatának pózában, mellette egy hóval telt taligát vonszoló férfi és így tovább”. A festői háttérben rendkívül érdekesen ható művészi kompozíciókat több száz főnyi közönség vette körül, és amikor megérkezett a zsűri, hogy a szabadban rendezett hószobor-kiállítás anyagát megbírálja, a közönség meleg ünneplésben részesítette a fiatal művészeket. 

A tél vándora című, díjat nyert hószobor és alkotói (balról), jobbra pedig egy ugyancsak díjazott pályamű,  A vízhordó lány és készítője, Filus Mihály szobrásznövendék (9) 

A szerkesztőség a főiskola tanárai mellett ismert képzőművészeket kért fel a bírálóbizottságba: Kisfaludy Strobl Zsigmond, Sidló Ferenc, Szentgyörgyi István és Hermann Lipót alkották a rangos zsűrit. Amint a riportban olvashatjuk: „Sorra megtekintették a hószobrokat, nagy elismeréssel nyilatkoztak egyik-másik sikerültebb munkáról, majd rövid tanácskozás után meghozták döntésüket.” A jól megérdemelt pályadíjakat a zsűri elnöke, Hermann Lipót festőművész nyomban átnyújtotta a fagyos hó formázásától kivörösödött kezű nyerteseknek, akiket a közönség lelkesen megtapsolt.

Munkában az ismert művészekből álló zsűri, a népes szakértői csoport bal szélén Szentgyörgyi István és Hermann Lipót épp tanácskozik (10)

A százpengős első díjat végül Schrotta J. Frigyesnek ítélték oda A tél tündére című, remekül sikerült aktjáért. Az ötvenpengős második díjat Boda Gáborvitte el A tél imádata című szobrával, a harmadik díjat Szomor László, Nagy Gyula és Kaszás Miklós nyerték, Prometheus című, közösen készített, érdekes kompozíciójukkal. A hóban, fagyban rendezett, télbúcsúztató szobrászverseny zárásáról így számolt be a Színházi Élet jótollú riportere: „A kíváncsiak tömege lassan szétoszlott, a zsűri tagjai autóba ültek, a kiállító művészek vidám hangulatban megindultak a város felé – a mezőőr pedig lapátot ragadott és egymásután ledöntötte a hószobrokat. Hivatalos megokolás szerint közrendészeti érdekből. Megnyugtató, hogy azért nem esett nagy sérelem a művészeten. Szegény szobrok nem voltak amúgy sem maradandó értékűek. A mezőőr éppen csak hogy megelőzte a – napot.”

A tél tündére, Schrotta J. Frigyes első díjat nyert hószobra (balról), jobbra pedig a harmadik díjjal elismert Prometheus, Szomor László, Nagy Gyula és Kaszás Miklós szobrásznövendékek közös kompozíciója (11)

Lovas Dániel Liget Budapest blogon megjelent írása

Képek forrása (a külön nem jelölt fotók a szerző archívumából, illetve magángyűjteményekből származnak): (3/1) Ferencdiák, 1960-as évek (3/2) Fortepan / Koroknai–Tegez Ferenc, 1938  (4/1–2) Szépművészeti Múzeum archívuma (5/1–2) Fortepan / Piarista Levéltár / Holl Béla, 1971 (6/1–2) Vasárnapi Ujság, 1909. 5. szám (7/1–2) Pesti Hírlap Nagy Naptára, 1934 (8–11) Színházi Élet, 1929. 10. szám, 14–16. oldal, Seidner felvételei


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó