„Roham a hólapátokért, a négypengős napszámért. Reggel kevés volt a hómunkás; délután már sok jelentkező nem kapott munkát. Újra rendszertelen a hómunkások felvétele" – írta a Friss Újság 1929. február 14-én.

Az Est 1931. február 15.-i száma a hómunkák arányairól ad képet: „A hómunkások ezrei állanak munkában. A főváros köztisztasági hivatala négy nap óta éjjel-nappal dolgozik a hó eltakarításán. Balló Alfréd a köztisztasági hivatal igazgatója a következőket mondotta munkatársunknak: – Állandó permanenciában vagyunk napok óta. 1210 állandó alkalmazottunkon kívül, még ugyanennyi rendkívüli hómunkás dolgozik a hó eltakarításán. Tizenkét motoros hóeke és 52 lóüzemű hóeke kint van az uccán. A most munkában levő rendkívüli hómunkás-turnus délután kettőig fog dolgozni és akkor újakat veszünk fel. Amennyiben szükséges a rendkívüli hómunkások számát szaporítjuk, ha kell kétezerre, ha kell, még többre."


Hóeltakarítás, 1935 (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum, fotós: Kinszki Imre)

1937 novemberéből a Népszavából már arról kapunk hírt, hogy csökkent a hómunkások bére: „Rossz a hómunkások fölvételi rendszere. Súlyos hiba, hogy napszámbérüket az eredeti 4 pengőről fokozatosan 3 pengőre csökkentették."

A főváros lakott területeinek növekedése is gondot jelentett. Szintén 1937. novemberben írja a Magyarország című napilap: „Egy hóesés rendesen felkavarja az egész város nyugalmát, ami természetes is, hiszen hárommillió négyzetméterrel emelkedett a tisztítandó terület, a Köztisztasági Hivatal költségvetését viszont csökkentették. Az utolsó években 15 milliót vontak el ettől az üzemtől. Évi 3,5 millió pengővel kisebb a költségvetése, mint évekkel ezelőtt volt. Ezen a helyzeten valahogyan segíteni kell. A hómunkások fizetését is 25 százalékkal csökkentették. Tavaly már sikerült kivívni, hogy meleg levest kapjanak pótlékul. Most azt kérte [Lázár Emil], hogy legalább egy kolbász- és kenyérjegyet is adjanak még nekik."


Hómunkások a Horthy Miklós híd Boráros téri feljárójánál, 1940-es évek (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Ezen a télen egyébként az átlagosnál több szó esett a kérdésről, a viszonylag korai, november végi hó nem eltakarta, hanem felszínre hozta a szociális problémákat. A 8 Órai Újság 1937. november 27-i száma szintén Lázár Emil szociáldemokrata fővárosi képviselőt idézi: „A főváros közegészségügyi szakbizottságának mai ülésén Lázár Emil kifogásolta a téli hóeltakarítás lassúságát. Elmondotta, hogy a múlt héten férfiruhába öltözött nők is jelentkeztek hómunkásnak, akiknek előzőleg órákig kellett várni, míg a munkára felvették őket. Nem szabad a jövőben annak megtörténni, hogy állandó hómunkások lyukas cipőkben végezzék nehéz munkájukat. Előzetes intézkedéseket sürgetett, nehogy a havazáskor Budapest közönségének ismét jogos panaszra legyen alkalma."


Hólapátolók a Boráros téren, 1926 (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A hó leesése is nagy gond, de néha az olvadása is nehéz feladatot jelent. Ezt egy negyvenes évek eleji híradásból láthatjuk az Újság 1941. február 4.-i számából: „A megolvadt hó eltakarítása nehéz feladat elé állítja a Köztisztasági Hivatalt. Az olvadás következtében a háztetőkről rengeteg hó zuhan az úttestekre. Néhol el is kellett zárni a járdát, nehogy baleset történjék. A járművek széthordták a már kupacokba gyűjtött havat, ami a kocsiút rendbehozatalát még nehezebbé teszi. A hómunkások egy része az úttestekre fagyott jég- és hóréteget fáradságos munkával lefejti, nehogy fagy esetén megismétlődjenek a balesetek és esetleg teljesen megbénuljon a gyalogos közlekedés."

Nyitókép: Kilátás a Szabadság (Ferenc József) hídról az Erzsébet híd felé, 1940 (Forrás: Fortepan)