Kármán József ügyvéd, író, világfi mindössze 26 évet élt. Ezalatt megteremtette a modern magyar esszé- és novellairodalmat, elindította az Uránia folyóiratot, amely sajnos csak három számot élt meg.

Rövid élete egybeesik a magyar felvilágosodással, a magyar kultúra XVIII. század végi felpezsdülésével, amelyet a Martinovics-féle felkelés bukása zár le, szerencsére csak ideiglenesen. Kármán nem érte meg a XIX. századot, de számos alapját a magyar irodalom XIX. századi felvirágzásának ő rakta le, elsősorban az Uránia három számával. 

A szülői ház helyére épült későbbi épület Losoncon – e ház falán kapott emléktáblát Kármán (Forrás: Fortepan)

De hogy érhette ezt el egy huszonéves fiatalember? Losoncon született 1769. március 14-én. Származása nem volt különösebben előkelő, apja ismert protestáns lelkész, később püspök. A családi hagyományokkal szakítva jogot tanult, előbb Pesten, majd Bécsben. Itt megismerkedett – a francia forradalom eseményeivel párhuzamosan – a felvilágosodás szellemét hirdető magyar urakkal, Bessenyeivel, aki akkor az Udvari Könyvtár könyvtárosa, Ráday Pállal, a szabadkőműves-mozgalommal, maga is szabadkőműves volt, és természetesen a nagy szerelemmel, a nála néhány évvel idősebb és férjezett gróf Markovics Miklósnéval, akivel szenvedélyes irodalmi és szerelmi kapcsolatba keveredett. A grófnővel rövid életű volt a viszonya, mert az asszony követte katonatiszt férjét. Kármán is elhagyta Bécset, Pesten telepedett le, ügyvédi praxisba kezdett. 

1794-ben indította el a negyedévente megjelenő Urániát. Ebben jelent meg regénye, a Fanni hagyományai – terjedelmét tekintve inkább kisregény –, amely egy szerelmes, és a be nem teljesült szerelembe belebetegedett fiatal lány története, a hazai szentimentalista próza legismertebb alkotása. Annak ellenére, hogy a szöveg nyelvezete XVIII. századi, a könyv ma is olvasható és megindító történtet. Ami akkor szinte botrányos lázadás volt a kor erkölcsei, merev családi kapcsolatai ellen, ma rendkívül érdekes korrajz.

Kármán írói nagyságát mutatja, hogy ma, 225 évvel a megírása után is értjük, és izgulunk Fanni életén, problémáján, annak ellenére, hogy Fanni és szerelme, a fiatal fiú mindketten talán a kor szintjén is betegesen érzelgősek, ahogy Babits írja Az európai irodalom történetében: „a fiatal magyar fiskális a wertheri hangulatokat csak egy gyenge és beteg nő lelkén keresztülszűrve tudta elképzelni”.

Kármán a Fanni hagyományai mellett A nemzet csinosodása című munkájában a magyar művelődés előmozdításáért száll síkra: „Ne palástoljátok tehát társaim! hogy messze-messze vagyunk a tökéletességtől, hogy a tudományok dicső halmának derekán még nem járunk, hogy azoknak szeretete még nálunk fel nem ébredett, hogy azok a nemzetek, melyek ezen az ösvényen messze elhaladtak, minket a durva nemzetek rangjába vetettek; esmértessétek meg a beteggel kelevényét, és kívántassátok meg véle az egészséget! Verjétek fel a nemzetet vakmerő veternumából, és így töltsétek be azt a polcot, melyre ültetek.”  

Harminc évvel a reformkor „hivatalos” kezdete előtt írta le ezen gondolatokat. Sajnos ez a 30 év nem adatott meg Kármánnak. Élete utolsó szakaszának és halálának a körülményei tisztázatlanok. Apja halálakor – meglepően egy időben a Martinovics-féle összeesküvés vizsgálatának lezárulásával – hazautazott szülővárosába a családjához, Losoncra. (Más források szerint az apja ekkor még élt.) Nem sokkal Pestről való távozása után Martinovicsot és társait letartóztatták.

A családi hagyomány úgy tudta, hogy Kármán részese volt az összeesküvésnek, és ezért menekült haza, ahol örökölt betegségébe és a kivégzettek felett érzetett bánatba belehalt. Ám valószínűleg ez érzelmes túlzás. Az tény, hogy nagyon közel, nagyon egyszerre hunyt el a Vérmezőn kivégzettekkel, de halála okát – betegség, öngyilkosság – nem ismerjük. Az sem bizonyított, hogy részt vett volna az összeesküvésben. 

Martinovics és társai kivégzéséről készült rajz (Forrás: Wikipédia) 

Kármán a saját korszakában nem igazán volt elismert. Az Urániát alig olvasta valaki, 300 előfizetője sem volt – igaz köztük voltak ismert nevek, például Széchényi Ferencé – , kortársai között sem vert nagy hullámokat munkássága. Igazi felfedezője Toldy Ferenc volt, aki 1843-ban összeszedte, és ismét kiadta Kármán munkáit.

Az utóélete sem volt sima, hiszen a hazai szokásoknak megfelelően vagy egyedülálló zseninek, vagy egyszerűen Goethe Az ifjú Werther szenvedései utánzójának tartották. Szerb Antal Magyar Irodalomtörténetében rámutat, hogy ekkor Európa-szerte divat volt ez a fajta regénytípus, és a Fanni hagyományai a lélekrajzoló énregény első hazai szárnypróbálgatása. 

Nyitókép: Kármán József portréja, Rusz Károly metszete a Vasárnapi Ujság 1871. december 3-i számában és síremléke Losoncon