Az 1930-as évek második felében felbolydult a Várhegy nyugati lejtője: 1936-ban súlyos földcsuszamlások történtek, amelyeket a hosszas esőzések, illetve termálvíz-tevékenység okozhatott. A következő években támfallal erősítették meg a Logodi utca Vérmező felé eső házsorát, valamint rendezési munkálatokat végeztek a területen. 

Támfalépítési munkálatok a földcsuszamlások miatt az Attila úton 1936-ban (Forrás: Fortepan)

Ekkor zajlott az Elektromos Művek ma is meglévő áramátalakító központjának építkezése is az Attila úton. Mellette, az Attila út és a Logodi utca közötti részen tervezték meghosszabbítani a Bugát utca lépcsősorát, amelynek már akkor is meglévő szakasza egyenes vonalban kötötte és köti ma is össze a Logodi utcát a várfalak alatt futó Lovas úttal.

A Pesti Hírlap 1939. június 21-én számolt be a hírről: évszázados templomfalakat találtak a Várhegy tövében. A híradás szerint emberi csontok és templomi tárgyak is napvilágra kerültek a romoknál, ahol egy hat-nyolc méter széles, hatalmas pillérekkel támogatott kápolna alapvonalait találták meg. „Az érdekes felfedezés természetesen felfüggesztette az utcarendezéssel kapcsolatos munkát. Egy bizottság élén megtekintette a romokat dr. Fettich Nándor egyetemi magántanár, a Magyar Nemzeti Múzeum szakértője és ő irányítja majd a templomromok feltárásának további munkálatait. A templom eredetére és történetére a további kutatás fog világosságot deríteni” – közli a híradás.


Fotó a templom romjainak feltárásáról a Pesti Hírlap 1939. június 24-i számából

A Szent Lázár lovagok temploma?

A sajtóhíradás időpontjában valójában már zajlott az ásatás, amelyet Garády Sándor neves régész, nyugalmazott miniszteri tanácsos vezetett. Ő a romok felfedezéséről így számol be a Budapest Régiségei 13. kötetében: „A hajó déli oldalán levő két támpillér alapja árulta el [a romok] jelenlétét éppen a tizenkettedik órában, amikor azokat már részben aláásták és bontani akarták. A két támpillér tekintélyes méreteiből nagyobb építmény maradványaira következtettem s javaslatomra június 12-én elkezdtük annak föltárását.” Garády később nehezményezte, hogy az Elektromos Művek építkezését műemlékvédelmi szempontból senki sem ellenőrizte, így sok minden megsemmisülhetett, mielőtt a templom romjaira bukkantak.

Garády Sándor szerkesztési rajza a feltárt templomról (Garády Sándor: Budapest székesfőváros területén végzett középkori ásatások összefoglaló ismertetése. Budapest Régiségei 13.)

A hegyoldalban elhelyezkedő egyhajós, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyű, XIV. századi gótikus templomot ő azonosította Logod település templomaként és – a későbbi kutatások szerint tévesen – a Szent Lázár (más néven Ispotályos) lovagrend templomaként. A Szent Lázár lovagrend a bélpoklosok ápolására 1142 előtt Jeruzsálemben alapított, betegápolással foglalkozó lovagrend volt. Valóban megtelepültek a XIV. században Budán, a várfalakon kívül, azonban kolostoruk az újabb kutatások alapján a várostól északra helyezkedett el.

A templom belső mérete körülbelül 21 méter hosszú és 10 méter széles. A szentély Garády Sándor által feltárt apszisának egy része végül a Logodi utcának az ásatással egy időben épült támfalai alá került, ezt a részt a támfalon elhelyezett boltívekkel tették láthatóvá. Itt helyezték el a templomot röviden ismertető emléktáblát is.

Fák lombjai alatt bújnak meg a romok a Vérmező mellett (Fotó: Flier Gergely/pestbuda.hu)

Buda híres vízvezetékének fából készült vízcsövei, valamint egy vörösmárvány vízköpő is előkerült a templomnál, ezek alapján feltételezhető, hogy a templom mellett egy csorgókút is lehetett.

Amit ma tudunk Logodról

Logod a források szerint a Várhegy alján, szőlődűlők alatt, a Vár nyugati oldalán terült el, az akkor még a felszínen csordogáló Ördög-árok patak bal partján. Első írásos említése 1390-ből származik. Ekkor a budai plébániák határperében a Nagyboldogasszony egyház több más faluval egyetemben magáénak követelte a Mária Magdolna egyház ellenében, amit meg is kapott, de végül megfelelő térítés ellenében. Később is több dokumentumban, oklevélben szerepel a Boldogasszonyfalvának is nevezett település. A falut szőlők és kertek vették körül, az okiratok tanúsága szerint budai nemesek, polgárok és papok is birtokoltak itt szőlőt. 

Nyolcvan éve teraszt alakítottak ki a romok körül, alatta pincehelyiség is található. A terület jelenleg sajnos kissé elhanyagolt (Fotó: Flier Gergely/pestbuda.hu)

A későbbi idők véget vetettek a szőlők közt meghúzódó kis település életének. A falu pusztulásának időpontját nem tudjuk, de legkésőbb Buda 1686-os ostroma során teljesen megsemmisült. Mindmáig csak a Garády Sándor által 1939-ben feltárt templom romjai kerültek elő, amelyet a mai kutatás is egyértelműen Logod településhez tartozónak tekint.

Emléktábla a romok melletti támfalon (Fotó: Flier Gergely/pestbuda.hu)

Budának ez a kis zuga több figyelmet érdemelne, ehhez szeretnénk hozzájárulni az évfordulóról való megemlékezésünkkel.

Bővebb irodalom: Mednyánszky Miklós: Logodi utca – Logod – falu a Vár alatt 

Nyitókép: A Logodi utca támfalának boltívei (Fotó: Flier Gergely/pestbuda.hu)