A főváros eredeti zászlaját Budapest 1873-as egyesítésekor határozták meg a döntéshozók. Döntésük értelmében Budapest zászlaja Pest korábbi zászlajának piros-sárga-kék színeit kapta, míg Buda színei nem kaptak benne helyet. Ez utóbbi tény a kezdetektől vita tárgyává tette a zászlót, majd a XX. században már inkább a Románia zászlajának színeivel való egyezés állt a bírálatok célpontjában, különösen Budapest 1919-es román megszállása, majd a trianoni igazságtalanság után. 

Megjegyzendő egyébként, hogy bár dél-keleti szomszédaink szívesen eredeztetik a régmúlt időkből, a magyar honfoglalás előtti korokból nemzeti zászlójuk színeit, a román trikolór ősisége a történeti források alapján meglehetősen gyenge lábakon áll. Ami azonban bizonyos, a zászló 1834-es első hivatalos használatakor a piros-sárga-kék színek már réges-rég Erdély hagyományos színei voltak, amelyek az Erdélyt alkotó három etnikumot, a magyar, székely és a szász nemzetet jelképezték.

Budapest 1873-ban bevezetett zászlaja (Forrás: Pest-Buda, Budapest szimbólumai. Budapest Főváros Levéltára. Budapest, 1998)

Mindenesetre az 1920-as években a magyar sajtó mind gyakrabban szóvá tette, hogy Budapest külföldi látogatói, nemegyszer magas rangú politikusok sem értik, mért látható mindenütt román zászló Budapesten. Az évtized végén a Fővárosi Közgyűlés bizottság felállításáról határozott, megvizsgálandó, hogy Budapest címerének és zászlója színeinek megváltoztatása a heraldika szabályai szerint hogyan volna lehetséges. Ez a bizottság neves szakértőket kért fel, köztük Gárdonyi Albert egyetemi tanárt és főlevéltárnokot. Gárdonyi az Ujság 1929. november 16-ai számában nyilatkozott a kérdésről, és újra a Budának való igazságszolgáltatásra hívta fel a figyelmet:

„Buda és Pest egyesítése előtt Budának vörös-fehér-zöld, Pestnek pedig vörös-sárga-kék színű zászlója volt. Akkoriban, amikor a két város egyesült, az lett volna észszerű, hogy a városok zászlóit is egyesítsék. A vörös szín mindkettőben előfordul, Buda speciális színe a fehér és a zöld volt, Pesté pedig a sárga és a kék. A vörös-sárga-kék színű zászló, amely most a főváros színeit képviseli, azt mutatja, hogy Buda speciális színeiből egyet sem vették fel az egyesítés alkalmával, csak Pest színeit, holott a főváros annak idején nem is Pest, hanem Buda volt. Ezért tehát most, amikor a zászló színeinek megváltoztatása érdekében akció indult meg, olyan lobogót kellett kombinálni, amelyben úgy Pestnek, mint Budának speciális színei benne vannak, hogy így a két város közössége kifejeződjék.”

A szakértők ekkor mindezt még a piros-fehér-kék színek alkalmazásával gondolták megvalósítani, hamarosan mégis a régi zászlóra jobban hasonlító piros-sárga-zöld színek mellett döntöttek. A sajtó kiemelte, hogy takarékossági megfontolásból kedvező, hogy csak egyetlen színt kellett kicserélni a három közül.

Budapest 1930-ban bevezetett piros-sárga-zöld lobogója nagyon kevés színes felvételen szerepel. A kép a Budapesti Nemzetközi Vásáron készült, a zászlósor mögött az Iparcsarnok kupolás épülete, jobbra a Sió tündér regéje szökőkút szoborcsoportja látható (Fotó: Fortepan/Képszám: 20778)

A vita időzítésének ahhoz is köze volt, hogy ekkoriban szövegezték a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló új törvényt, és mivel 1873-ban a fővárosi lobogót az uralkodó hagyta jóvá, azt csak a törvényhozásnak volt joga megváltoztatni. Az új fővárosi törvény főleg a Bethlen-kormány centralizációs törekvéseinek jegyében született, és jelentősen átalakította a városi adminisztráció korábbi rendszerét. A székesfőváros területét is növelték ekkor, és a közigazgatási kerületek számát 10-ről 14-re emelték. Az 1930. évi XVIII. törvénycikket 1930. május 29-én hirdették ki.

Budapest kerületei az 1930-as fővárosi törvény felosztása szerint. A törvény négy új kerület, a XI–XIV. kerületek kialakításáról határozott

Az új zászlót lelkesen üdvözölte a közvélemény. Az Est, 1930. augusztus 17-ei cikke így ír róla:

„Lengessük kendőnket jókedvvel a piros-sárga-zöld felé s fogadjuk el e színek jelentőségét úgy, ahogy szeretetünk és optimizmusunk magyarázza jelentőségüket.

A piros: az öröm, a sárga: a gazdagság, a zöld: a jóremény szimbóluma.

A három szín harmóniája és egyetértése pedig a város polgárainak békés összhangja. Az ország színeiből most kettő került a főváros zászlajára és ennek mélyebb értelmet tulajdoníthatunk az egyszerű heraldikai véletlennél, nem, ez nem is véletlen, a zászlók sávjai azt harsogják világgá a maguk érthető szín-nyelvén, hogy ország és fővárosa közelebb került egymáshoz, jobban megérti egymást mint eddig, egyik a másiké, a főváros az országé, az ország a fővárosé, mint szív a testé és test a szívé, egyik a másik nélkül semmi és egymás nélkül meg nem élhetnek. A régi lobogó csak egy színben különbözött az újtól, de kettőben az ország színeitől. És ez a nagy különbség érvényesült Magyarország és Budapest életében.”

A leírás szinte költői kifejezése annak, amit fentebb rideg-száraz kifejezéssel „centralizáció” címen említettünk a törvénycikk kapcsán.

Budapest zászlaja a régi budai Városháza előtt. Az 1943. augusztus 20-án, a Szent Jobb-körmeneten készült kép központi szereplője Kállay Miklós miniszterelnök (Fotó: Fortepan/Képszám: 20821)

1945 után meglepő módon nem vezettek be új zászlót Budapesten, a város zászlója 1949-ben egyszerűen csak kikerült a forgalomból. A város fellobogózásával járó ünnepeken a magyar zászló mellett a vörös lobogó kapott helyet. A rendszerváltás éveiben aztán újra dönteni kellett Budapest jelképeiről, és ekkor Budapest Főváros Tanácsa 5/1990. számú rendeletével újból az 1873-as piros-sárga-kék zászlót választotta a Demszky Gábor vezette főváros zászlajául. Kezdődött minden elölről... A helyzetnek Tarlós István főpolgármesterré választása után vetettek véget. 2011. június 22-én a Fővárosi Közgyűlés nagy többséggel fogadta el Budapest új zászlaját, amely egy kisebb, 2011. augusztus 31-én megszavazott módosítással jelenleg is használatban van.

Nyitókép: Budapest 1930-ban bevezetett piros-sárga-zöld lobogója az 1942-es a Budapesti Nemzetközi Vásáron, a Városligetben (Fotó: Fortepan/Képszám: 20778)