Titkokat őrző hely – A Nemzeti Múzeum kertjében sétáltunk

Írta: Osváth Dorottya

2020. szept. 20. 12:00

Ezen a héten, szeptember 17-19. között rendezték a Műtárgyak éjszakáját Budapesten. E rendezvénysorozat keretében tartották a Nemzeti Múzeum kertjében A Múzeumkert titkai című sétát is, melyhez mi is csatlakoztunk. A sétát Debreczeni-Droppán Béla, történész, muzeológus, levéltáros, a Múzeumkert történetének kutatója vezette.

Kissé borongós időben gyülekeztünk szeptember 17-én, csütörtökön a Magyar Nemzeti Múzeum épülete előtt, az Arany János-szobor mellett, sőt sétánk elején egy gyengébb zápor is elkapott minket. Ez azonban nem akadályozott meg bennünket abban, hogy megkezdjük a Múzeumkert rejtelmeinek felderítését, megismerkedjünk e fontos történelmi helyszín titkaival, a kertben lakó szobrokkal, s többnyire kalandos életútjukkal, illetve megtudjuk, hogyan vált a kert a 2018-2019-es rekonstrukció során a nemzeti emlékezet méltó színhelyévé és kikapcsolódást, felüdülést, izgalmas kalandokat tartogató közösségi térré.

Támpontok a felfedezésben

A kert felfedezéséhez első körben annak szobrai nyújthatnak kiindulópontot. A képzőművészeti alkotások megismerését a rekonstrukció befejezése óta a talapzatuk közelében elhelyezett, QR-kóddal ellátott információs táblák segítik.

Ilyen kis táblácskák segítik a Múzeumkert szobrainak megismerését (Fotó: Osváth Dorottya/pestbuda.hu)

Sétánk során többek között megtudjuk, a Múzeumkert első szobra a lépcsősorral szemben állva a tőlünk jobbra látható, Berzsenyi Dánielt ábrázolja, és 1860-ban került a kertbe. 

Berzsenyi Dániel szobra a Múzeumkert első szobra, mely 1860-ban került a kertbe (Fotó: Osváth Dorottya/pestbuda.hu)

Másodikként Kazinczy Ferenc szobra került a kertbe 1861. március 16-án. A két szobor elhelyezésével a múzeum előkertjében kialakult egy kis körönd, ezzel együtt pedig elkezdődött az a folyamat, melynek során a Múzeumkert szoborkertté, nemzeti emlékhellyé vált.

Kazinczy Ferenc szobrát 1861-ben helyezték el a kertben (Fotó: Osváth Dorottya/pestbuda.hu)

Természetesen Széchényi Ferencnek, a Nemzeti Múzeum alapítójának is van szobra a kertben. Az 1902-ben állított alkotás – mely az Aranygyapjas Rend díszöltözetében ábrázolja az alapítót – napjainkban a múzeum mellett, a főbejárathoz vezető lépcsősorral szemben állva tőlünk balra áll. Azonban nem ez volt az eredeti helye, hanem annál az oldalsó kapunál, amely ma a múzeum gazdasági bejárata. Korábban a látogatók is itt juthattak be az épületbe, még abban az időben, amikor a mai főbejáratot a díszteremben ülésező Főrendiház tagjai használták.

Az alapító, Széchényi Ferenc szobra a Múzeumkertben (Fotó: Osváth Dorottya/pestbuda.hu)

 Ma a múzeum gazdasági bejárata, korábban a látogatók is itt közlekedtek (Fotó: Osváth Dorottya/pestbuda.hu)

Debreczeni-Droppán Béla a séta során elmondta, a Múzeumkert rekonstrukciójakor természetesen arra törekedtek, hogy a legtöbb szobor olyan formában és oda kerülhessen vissza, ahol eredetileg is állt, azonban ha egy alkotásnak – így például Széchényi Ferenc szobrának is – találtak egy méltóbbnak ítélt helyet, akkor módosítottak az eredeti elhelyezkedésén.

Ugyancsak meggátolta a kert pontos rekonstrukcióját az is, hogy számos korábban itt felállított szobor megrongálódott a zivataros évszázadok alatt. Herman Ottó emlékéhez például eredetileg tartozott egy kőmedence, melybe a szobor talapzatából víz csordogált, ezáltal egyben madárfürdetővé alakítva a neves ornitológus szobrát, Kisfaludy Károlynak pedig nem csak egy mellszobra volt megtalálható a kertben, mint napjainkban, hanem a mellszobor csupán egy része volt a második világháború során a Múzeumkertben vívott csata során megsemmisült emlékműnek.

 

Kisfaludy Sándor emlékműve a kertben (Fotó: Osváth Dorottya/pestbuda.hu)

A legegyszerűbb emlék, mégis a legnagyobb érték

Ha nem lenne előtte QR-kóddal is ellátott információs tábla, talán egyszerűen elmennénk a Múzeumkert egyik legnagyobb értéke mellett, mely a helyszín többnyire monumentális szobrai mellett csendesen megbújik a múzeum épülete mögött, a kert sarkában.

Az egyszerű kőből készült oszlopocska egy emlékkő, mely George Washington amerikai elnöknek és Alexander von Humboldt német természettudósnak állít emléket, az ő tiszteletükre készült. Az emlékkövet Kubinyi Ferenc reformkori politikus, több  tudományterületen elismert tudós állíttatta 1858. március 15-én, a szabadságharc leverése utáni elnyomó rendszer miatt eleinte csak saját váci villájának kertjében, majd innen került később a Múzeumkertbe.

George Washington és Alexander von Humboldt emlékköve nagy valószínűséggel Kossuth Lajosnak is emléket állít (Fotó: Osváth Dorottya/pestbuda.hu)

Amellett, hogy az első látásra jelentéktelen kőtömb az első magyarországi emléke Georg Washingtonnak, nagy valószínűséggel az egész világon  az első emlékhelye  Alexander von Humboldtnak. Különösen állíttatásának időpontja enged következtetni arra, hogy egy harmadik személynek is emléket állít, s ez a nem más, mint Kossuth Lajos.

Sétavezetőnktől megtudjuk, azért valószínűsíthatő, hogy Kubinyi Ferenc emlékköve Kossuth-emlék is lehet, mert őt 1851-ben már emlegették úgy, mint a „magyar Washington”-t, az pedig, hogy a hagyományoktól némileg eltérő módon az emlékkövön nem csak az állíttatás éve, hanem hónapja és napja is fel van tüntetve, is csak erősíti ezt a feltételezést.

Az emlékkő jelenleg sajnos meglehetősen rossz állapotban van. Latin nyelvű feliratai szinte teljesen olvashatatlanok, szövegét egy korabeli újság miatt ismerhetjük, melyben az álnéven publikáló ismeretlen szerzőnek egy levélbejegyzésében Kubinyi közölte a még akkor olvasható feliratot.
A szakemberek igyekeznek megőrizni, restaurálni, tervben van a zord téli idő viszontagságainak rombolásától óvó téli lefedés elkészítése is.

Muzi, Muzicska, Múzium

A Múzeumkert napjainkban nem csak az emlékezés tere, hanem egyre népszerűbb közösségi tér is. Sétánk közben is látjuk ezt. A kert játszótérnek helyt adó része gyerekzsivajtól hangos, padjai kényelmesen, hívogatón szegélyezik a sétányokat, sok foglalt is közülük, a gyepen diákcsoportok üldögélnek, valaki zenél, lágy gitárszó is átjárja az árnyas parkot.

 A Múzeumkert nem csak az emlékezet tere, hanem kedvelt közösségi tér is (Fotó: Osváth Dorottya/pestbuda.hu)

Debreczeni-Droppán Béla elmondja, hogy a Nemzeti Múzeum épülete mögötti kertrész mindigis a gyerekek, a fiatalok kedvenc helye volt. Ez az a rész, amit úgy becéztek: Muzi vagy Muzicska, Molnár Ferenc klasszikus regényében, A Pál utcai fiúkban pedig a diákok Múzium néven utalnak rá.

Az eredeti tervek szerint a Múzeumkertnek ebben a méltatlanul háttérbe szoruló szegmensében egy lapidarium, egy kőtár került volna kialakításra, ez azonban sosem készült el. Még 1852-ben egy kertészházat építettek föl a területen, mely most kiállítótérként funkcionál, de a jövőben a terv szerint kávézó nyílik majd benne.

Az épületet leendő neve Geraldine, Apponyi Geraldine után, aki azelőtt, hogy albán királyné lett volna, a múzeum előterében árult múzeumi kiadványokat és képeslapokat, valamint nyelvtudása miatt az információs kisasszony szerepét is ő töltötte be.

A kert hátsó részén is pezsegni fog az élet: cukrászdát szeretnének nyitni az egykori kertészház épületében (Fotó: Osváth Dorottya/pestbuda.hu)

Ezelőtt a felújított épület előtt található ma a kert egyetlen szökőkútja, mely egy viszonylag kicsi, dísztelen alkotás. A séta során megtudjuk, a Múzeumkertben, még a XX. század első évtizedeiben egy Zsolnay-szökőkút díszítette a kertet, melyet kék eozinmázas kacsái nyomán csak kacsás kútként őriztek meg az emlékezetben. Ennek a szökőkútnak ma már csak a talapzatából látszik valamennyi a Herman Ottó-szobor talapzata mellett.

 Herman Ottó neves ornitológus szobrához egykor kőmedence is tartozott, melyben szeretett madarai felfrissülhettek (Fotó: Osváth Dorottya/pestbuda.hu)

Egy változata a pécsi Janus Pannonius Múzeumban napjainkban is megtekinthető, mivel egy mintakönyv alapján az idők során több darab is készült belőle. Eredetijét, amely a milánói világkiállításon is szerepelt, azonban a mester a Múzeumkertnek ajándékozta 1909-ben. Egy idő után a kút használaton kívül volt, majd azt tervezték, hogy az Állatkertben helyezik el. Ehelyett azonban a múzeum pincéjébe került, ahonnan néhány éve kávái előkerültek, de kacsái időközben szárnyra keltek, vélhetően a világháborúk vagy más események következtében.

A Múzeumkert hátsó szegmense ma is a fiatalok birodalma, itt épült fel a rekonstrukció során a Pál utcai fiúk hangulatát, világát megidéző, egészen mesébe illő játszótér, mely a Muzi nevet viseli.

A Muzi játszótér A Pál utcai fiúk és a Muzi című regény nyomán a századforduló hangulatát idézi meg (Fotó: Osváth Dorottya/pestbuda.hu)

A faláda formájú padokon Molnár Ferenc regényének, valamint Pásztor Árpád: Muzi című regényének szereplőinek nevei olvashatók. Találhatunk itt golyózásra való területet, illetve golyóautomatákat, melyek által akár a híres einstandjelenetet is megidézhetjük. A játékokban pedig olyan dolgok elevenednek meg, mint az egykor a Múzeum körúton közlekedő Lóvasút vagy egy századfordulós pékség.

Gittegylet a A Pál utcai fiúkból (Fotó: Osváth Dorottya/pestbuda.hu)

 Nemecsek nevével díszített pad a játszótéren (Fotó: Osváth Dorottya/pestbuda.hu)

Ezen a területen a kihelyezett golyóautomaták segítségével golyózásra csábítják a látogatókat (Fotó: Osváth Dorottya/pestbuda.hu)

A kert rekonstrukciója során helyet kapott benne a Nemzeti Múzeum és a Múzeumkert miniatűr makettje (Fotó: Osváth Dorottya/pestbuda.hu)

A rekonstrukció során egy a Nemzeti Múzeumot és a Múzeumkertet ábrázoló miniatűr makettet is elhelyeztek a kertben. Egyre több helyszínen láthatunk manapság ilyen maketteket, melyek egyrészről a vakok és gyengén látók számára is élményszerűvé teszik a látványosságokat, másrészről pedig kedvelt játékai a gyermekeknek és kedvelt fotótémák is lehetnek.

Nyitókép: A kert rekonstrukciója során helyet kapott benne a Nemzeti Múzeum és a Múzeumkert miniatűr makettje (Fotó: Osváth Dorottya/pestbuda.hu) 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó