Az elcsatolt területek menekültjeinek épült a Szabadság téri templom

A cikk angolnyelvű változata: Church on Szabadság tér constructed for refugees from territories lost after Trianon

Írta: Flier Gergely

2020. szeptember 22. 14:00

Van egy templom a Szabadság tér 2. szám alatt, egy hatemeletes lakóház alsó szintjén. Aki elsétál az épület előtt, amely két másik ház közé beékelődik, talán nem is veszi észre, hogy egy templom mellett haladt el. Kevesen tudják, hogy a trianoni döntés után Budapestre menekült magyarok építtették. Az 1930-es években a Belvárosban már több mint ötezer olyan református hívő élt, akik az elcsatolt területekről menekültek ide, és nem volt hol imádkozniuk. Ingyen adta a főváros a telket, amelyre többszintes lakóház részeként tervezték meg a templomot. Akkor még nem tudhatták, hogy elkészültekor már nem csak a Felvidéket, hanem Erdély egy részét is visszacsatolják Magyarországhoz. A templom felszentelésének napja, 1940. szeptember 15-e így kettős örömünnep volt, de nem csak a híveknek: egybeesett Horthy Miklós kolozsvári bevonulásának napjával, amit soha nem látott tűzijátékkal ünnepelt egész Budapest.

A Szabadság téren 1939-ben tették le az alapkövét annak a templomnak, mely az első világháború után az elszakított országrészekből érkezett, elsősorban magyar tisztségviselőkből és családjaikból álló mintegy 5500 fős református gyülekezet otthonául szántak. A gyülekezet Trianon óta működött, de temploma nem volt, istentiszteleteit a közeli német nyelvű református és unitárus templomokban tartotta. A főváros azonban 1938-ban egy telket adományozott a templomépítés céljára.

A Dabasi Halász Géza és Győry Sándor tervezte református Hazatérés temploma elkészültének évében, 1940-ben (Fotó: Tér és forma, 1940/8. szám)

A Hazatérés templomának kapuzata napjainkban. Horthy Miklós kormányzó mellszobrát a Hazatérés temploma alapkőletétele, és az első bécsi döntés 75. évfordulóján helyezték el a bejáratnál (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Hazatérés templomának építkezése a gyülekezet tagjainak felajánlásaiból és közadakozásból indult meg. A terveket Dabasi Halász Géza és Győry Sándor építészmérnökök készítették, akiknek nem volt könnyű dolguk, hiszen a fővárostól a templomépítésre kapott telek alig kétszáz négyszögölnyi. Két bérház közé beékelt területén kellett tehát egy reprezentatív épületet emelniük. Feladatuk emellett arra is kiterjedt, hogy az épületbe a templomon kívül imatermet, kultúrházat, gyülekezeti termet, mai szóval élve "közösségi tereket", valamint lakásokat is tervezzenek.

Az épület keresztmetszete nyugati irányból (Kép forrása: Tér és forma, 1940/8. szám)

Az eredmény, ami az épület külső megjelenését illeti, egy szolid, egyszerű, templomra nem igazán emlékeztető modern épület lett. Homlokzata lakó- vagy irodaházat sejtet, bár eleganciája kétségtelen. Azt, hogy a szemlélő templom előtt áll, két, vagy inkább három elem mutatja az épületen. Az első a bejárat lépcsős kapuzata, fölötte kelyhet és Bibliát formázó dombormű, a második a tér perspektívájából szinte beláthatatlan magasságban lévő torony, a harmadik pedig az épület fehér színe, ami a puritán református templomképet idézi.

A végletekig egyszerű külső jóval díszesebb és ünnepélyesebb belsőt rejt. Magát a templomteret hatalmas orgona uralja, melyet kissé szokatlan módon a szószék mögött, a gyülekezettel szemben helyeztek el, így a templomban lévők végig maguk előtt láthatják.

A templom orgonáját központi helyen, a szószék mögött helyezték el (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A templombelső többi eleme jó ízléssel merít a magyar kálvinista hagyományból, különösen a fából készült részek esetében, mint a népi faragásokkal díszített, hangvetővel ellátott szószék, és két oldalán a szintén faragásos díszítésű Mózes-székek. A templomtér díszei még a gyönyörű színes üvegablakok Kassa, Komárom, Rimaszombat és Munkács címereivel, valamint a kazettás mennyezet.

A második bécsi döntés 1940. augusztus 30-án Magyarországnak ítélte Erdély északi részét. Ehhez az eseményhez kapcsolódóan, Horthy Miklós kolozsvári bevonulásának napján, 1940. szeptember 15-én szentelték fel a Hazatérés templomát, több száz fős hívő közönség jelenlétében. Victor János lelkipásztor könyörgését követően dr. Csilléry Béla elnökletével díszközgyűlést tartottak, melynek résztvevői az akkori szóhasználat szerint „hódoló” táviratot küldtek a kormányzónak és szeretettel üdvözölték az erdélyi testvéreket.

Ünnepség a Szabadság téri ereklyés országzászlónál 1940. szeptember 15-én (Fotó: Képes Vasárnap, 1940. szeptember 22.)

Ezen a napon a templom közelében még egy nagyszabású ünnepséget tartottak: árboccsúcsra vonták fel a Szabadság téri ereklyés országzászlót, mely felállítása óta hagyományosan mindig félárbocon lengett, utalva az elszakított területekre.

1940. szeptember 15-én minden addigit felülmúló tűzijátékot rendeztek annak tiszteletére, hogy Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz (Fotó: Képes Vasárnap, 1940. szeptember 22.)

A nap végén ünnepi tűzijátékot rendeztek ​a Gellérthegyen. Ennek érdekessége, hogy ebben az évben az időjárás viszontagságai miatt elmaradt augusztus 20-án a Szent István napi tűzijáték, s végül ezen a szeptemberi napon lőtték fel a Gellérthegyről a színpompás rakétákat. A korabeli sajtóhírek szerint a tűzijáték minden addiginál hatalmasabb és fényesebb volt.

A történelmi Magyarország térképe és címere a Hazatérés templomával szemben felállított kereszten (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Nyitókép: A Szabadság téri Hazatérés temploma napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó