Az óbudai Fő téren és a Szentlélek téren sétálók szeme előtt elrejtve, mégis közel található az egykori Zichy-kastély pompás főépülete. A Fő tér 1. szám alatti kapu alatt belépve egy udvarra érkeztünk, ahol elénk tárult a múlt: a barokk uradalom, a kastély, a park, a főurak élete.

A Fő térről nyíló kapun belépve érkezünk a kastély egykori főépületéhez (Fotó: pestbuda.hu)

A Zichy-kastély homlokzata (Fotó: pestbuda.hu)

A kastély főépülete, jobbra található a Kobuci kert, ahol a XVIII. században üvegház, télikert volt (Fotó: pestbuda.hu)

Az évszázadok során az épület sorsa sokat változott, pincéjében volt börtön, kékfestőműhelyként üzemelt, majd dohányraktár, katonai raktár, de szükségszállásokat is létesítettek benne. Az 1970-es évektől a kulturális élet visszatért a kastély falai közé, ma itt található a Kassák Múzeum, a Vasarely Múzeum és az Óbudai Múzeum, valamint a Kobuci kert is.

Az elmúlt évszázadok során sokat változott az épület sorsa, ma múzeumok működnek a falai között (Fotó: pestbuda.hu)

Középkori templomok kövei

A Zichy-kastélyt bemutató sétánk első állomása az Óbudai Múzeum Pincegalériája volt, ahol a régebbi korszakokra visszanyúlva megvizsgáltuk, hogyan alakult ki a kastély főépülete. Az itt látható állandó kiállítás a mai Fő téren állt két középkori templom történetét mutatja be. Óbuda a XI. századtól 1343-ig királyi, majd a török időkig királynéi központ volt.

A Mária-templom makettja a pincegalériában (Fotó: pestbuda.hu)

A XI–XII. században kialakuló város egyházi városközpontja az itt megalapított óbudai prépostság, a budai káptalan intézménye körül alakult ki, innen délebbre helyezkedett el az iparos-kereskedő jellegű településrész. Itt épült fel a második királyi vár, amely később a mindenkori magyar királyné birtoka lett.

A XI–XII. század között épült román kori Szent Péter-temploma a tatárjáráskor elpusztult, ennek maradványain épült 1340 körül a Szűz Mária-katedrális, ez egy gótikus, háromhajós csarnoktemplom volt. A Mária-templom pusztulása a Budát megszálló török uralom alatt kezdődött el, csak az oldalfalai maradtak meg. A középkori épületek – köztük a Mária-templom kövei – szervesen beépültek a Zichy-kastély épületébe, az oldalszárnyakba és a főépületbe.

A török időszakban nagy pusztítás érte a települést, majd a törökök kiűzése (1686) után 1688-tól telepedtek vissza az óbudai lakosok. Az 1730-as évektől kezdve a területet birtokló Zichy család kezdett építkezésbe, beindult az élet, elkezdődött Óbuda barokk kialakítása.

A Zichy család

Az Óbudai Múzeum állandó kiállításán látható Zichy-szobában ismerkedhetünk az építtető Zichy családdal és a korszakkal. A XVII–XVIII. századi Óbuda története összekapcsolódik a Zichy családdal. Az óbudai koronauradalom 1659-ben – a komáromi uradalom tartozékaként – került Zichy István kamaraelnök kezére, aki 1676-ban a grófi címet is megkapta.

A Zichy-szoba (Fotó: pestbuda.hu)

Ezután bő egy évszázadon át a terület a Zichy család tulajdonában volt. Az általuk 1690 után megindított betelepítések nagy hatással voltak a későbbi Óbuda etnikai és kulturális sokszínűségére.

1700-ban Zichy István unokája, Zichy Péter lett a birtokos. Halála után özvegye, Bercsényi Zsuzsanna kiskorú fia, Miklós javára szerezte meg az uradalmat, aki ténylegesen 1733-ban lépett örökébe, és építette ki rezidenciáját.

Zichy Miklós portréja a kiállításon (Fotó: pestbuda.hu)

Zichy Miklós halálát (1758) követően az özvegy, Berényi Erzsébet hosszú, 10 éves pereskedés után az uradalmat a kastéllyal együtt évjáradék fejében átadta a korona javait kezelő Magyar Kamarának, így vált 1766-tól Óbuda kamarauralmi mezővárossá. A Zichyek alatt kezdődött Óbuda barokk virágzása, amelynek egyik legszebb példája a főtéren álló Zichy-kastély.

Barokk kastély és uradalom

1730 körül Zichy Péterné Bercsényi Zsuzsanna a korábbi épületek helyére egy földszintes villát építtetett, amelyet fia, Zichy Miklós zsámbéki székhelyét Óbudára áttéve nagyszabású grófi rezidenciává alakíttatott át. A kor szokásai szerint egy reprezentatív kastélyt építtetett.

Az új, emeletes kastély 1746 és 1756 között épült, Jäger János Henrik budai kőfaragómester és Bebo Károly szobrász tervei és építésvezetése mellett. A főépület elkészítésén kívül a földszintes melléképületek, kerti házak és a díszpark kialakítása 1757-ig tartott. Az új kastély és a park a korábbinál nagyobb területen helyezkedett el, ehhez megvették az eredeti kastélytól délre lévő telkeket is.

A kastély keleti homlokzatának részlete, 1905 (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A kastély nyugati homlokzata, 1905 (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A kastély keleti homlokzatának oszlopos erkélye, 1905 (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A főépület előtt és mögött, a mai Fő tér és a Duna felé is egyforma méretű udvart zártak közre, ezeket faragott kőkapun át lehetett mindkét irányból megközelíteni. A barokk díszkert a főépülettől délre helyezkedett el, teraszokkal, télikerttel, üvegházakkal, amelyet dél felől (a mai Árpád hídhoz közel) gazdasági épületek zártak le.

A kiállítás makettjén látható, hogyan nézett ki az épületegyüttes fénykorában (Fotó: pestbuda.hu)

A faragványok, szobrok, díszek Bebo Károly alkotásai voltak, aki a puttók mellett táncoló parasztalakokat is készített. A barokk udvar a mai Kobuci kert helyén állt, ahol az üvegházban (Orangerie) trópusi növényeket, déligyümölcsöket is termesztettek.

A kastély főépületének központi eleme a lépcsőház, a mennyezetet és Vogl Gergely freskói díszítették. A lépcsőházból a fogadótérbe lehetett jutni, ebben a fogadótérben alakítottak ki színháztermet, ahol sok előadást tartottak.

A Kassák Lajos Múzeumban van a kastély díszes lépcsőháza (Fotó: pestbuda.hu)

Faragványos pillér a lépcsőházban (Fotó: pestbuda.hu)

A faragott korlát megmaradt a XVIII. századból (Fotó: pestbuda.hu)

Puttószobor a lépcsőházban (Fotó: pestbuda.hu)

A Zichyek művészetpártoló család volt, maga Zichy Miklós, a kastély építtetője is kedvelte a művészeteket, színdarabokat írt, sőt fel is lépett néhány előadáson. A kastélyban igazi barokk kulturális élet folyt zenei koncerttel, színházi előadásokkal. 1751-ben Mária Terézia is ellátogatott a gróf otthonába.

Az óbudai Zichy-kastély belső részlete, lépcsőház, faragványos pillér, 1905 (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A kastély földszintjén volt a hatalmas bálterem, az emeleten pedig a hálószobák, a biliárdterem, a lövőterem sorakozott. Könyvtár és kápolna is volt az épületben.

A főépület teljesen szimmetrikus, a főbejárata a déli részen volt, ahol most is, az északi részen is volt egy bejárat. Lépcsők vezetettek át az egyes épületrészek között. A korabeli az alaprajzokon látható a kastély beosztása, az emeleten voltak az impozánsabb termek. A lépcsőzetét és a kápolnát freskók díszítették, a falakat a kor divatja szerint festették ki főleg virág- és növénymintákkal.

A kastély egykori kápolnájának homlokzata, 1905 (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

A kastély egyik különlegességét a pénzhiány okozta: hiányzik a barokk kastélyokra jellemző fényűző bejárat.

A gróf nem sokáig élvezhette a kastélyát, 1758-ban meghalt. Gyermekük nem született, így a törvény szerint a kamarára szállt a birtok. Zichy Miklós özvegye, Berényi Erzsébet azonban nem akart ebbe belenyugodni, 10 évig pereskedett, hogy megtarthassa az uradalmat. Végül 1766-ban életjáradékért cserébe visszaadta a birtokot az uralkodónak. Előtte azonban az özvegy teljesen kiüríttette a kastélyt, minden mozdíthatót magával vitt – a teljes bútorzatot, a könyvtárat is-, így sajnos a berendezési tárgyakról semmilyen információ nem maradt az utókorra.

Miután az özvegy elhagyta az épületet, a kastély a kincstár tulajdonába került, épületegyüttest több átalakítás-bontás után főleg gazdasági és katonai célokra használták. 1776-ban a külső és oldalszárnyakat lebontották, a szép barokk park is tönkrement, eltűnt a szökőkút, a díszes kapuk. A kertből az egzotikus növényeket és a szobrokat eladták. A kastély központi gazdasági és kulturális szerepe ebben az időben megszűnt.

III. kerület, Fő tér, a Zichy-kastély főépülete a park felől nézve 1967-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 178879)

A melléképületek egy ideig még otthont adtak az óbudai kamarai prefektusnak, a főépületben vendégszobákat alakítottak ki, de a XVIII–XIX. századi nyilvántartásokban már katonai ruharaktárként, textilmanufaktúraként, kékfestőműhelyként és dohányraktárként egyaránt szerepelt.

Az 1838-as pusztító árvíz után – majd a II. világháborút követően – szükséglakásokat alakítottak ki benne, de alapvetően megmaradt katonai ruharaktárnak egészen 1945-ig. 1954-ben a HÉV-vágányok telepítése miatt az egyik melléképületet lebontották.

Az egykori barokk kastély szépségére napjainkban csak a főépület homlokzata és a lépcsőház (a mai Kassák Múzeumban) faragott díszkövei emlékeztetnek.

A Zichy-kastély udvara 1987-ben (Fotó: bmknet.hu)

Az Óbudai Múzeum bejárata (Fotó: pestbuda.hu)

1974-ben helyreállították a főépületet, majd az 1970-es évektől a kastély a kultúra színtere lett. Ma az épületeiben található a Kassák Múzeum, Vasarely Múzeum és az Óbudai Múzeum. Udvarán a Kobuci kertben nyáron tartanak rendezvényeket, koncerteket és filmvetítéseket.

Nyitókép: A Zichy-kastély napjainkban (Fotó: pestbuda.hu)