A zálogkölcsönzés intézménye nagyon régóta ismert az emberiség történetében. Az ókorban és a középkorban is elterjedt volt szinte minden állam területén. Az uzsorakamat-alapú kölcsönzés ellen az egyház ugyan korábban is megpróbált fellépni, de a ferencesek erőteljes fellépésének köszönhetően a XV. század közepéig igazán hatásos eszközt nem tudott bevetni.

Az itáliai Perusinában nyílt meg 1462-ben az első zálogház, melyet azután Európa nyugati és északi országaiban is százával követett hasonló jellegű intézmény. A Habsburg Birodalomban először 1701-ben vetődött fel egy központi állami zálogház alapításának gondolata, 1707-ben az ötletetett tett követte, és megnyílt a bécsi zálogház, az azóta is jól ismert Dorotheum.

Hazánkban 1773-ban Mária Terézia alapította az első állami zálogházat Pozsonyban. Az alapító okirat pontosan meghatározta a zálogba vehető tárgyak típusait, a felszámítandó kamatot, a kezelési költséget. A ki nem váltott tárgyakat a zálogidő letelte után árverésre kellett bocsátani. A Magyar Királyi Központi Zálogház 1787-ben Budára költözött, a pozsonyi sem zárt be természetesen, csupán fiókintézmény lett. A központot 1802-ben Pestre telepítették, egy, a mai Királyi Pál utca és Szerb utca sarkán álló épületbe, amely addig raktárként, kolostorként és kórházként is funkcionált.

A magánzálogházak jelentette konkurenciával az állami intézmény képes volt lépést tartani, az 1880-as évek közepére a forgalom már akkora volt (több ezer tárgyat adtak be vagy vásároltak meg naponta), hogy az már egy új, korszerű és önálló épület használatbavételét igényelte.  

A Központi Zálogház homlokzati rajza az Építő Ipar 1902. március 30-i számából

A kereskedelemügyi minisztérium 1900 júliusában 24 pályázó tervező közül a Révész Samu és Kollár József alkotta építészpárosnak ítélte oda az első díjat. Ők egyébként főleg magánházak, budai villák, banképületek tervezésében vettek részt, egyedi módon ötvözték a különböző historizáló – leggyakrabban neogótikus – stílusjegyeket a szecessziós elemekkel. 

A Központi Zálogház metszete az Építő Ipar 1902. április 13-i számából

A Központi Zálogház a Lónyay és Kinizsi utca sarkán egy 1400 négyszögöl nagyságú telken épült, mintegy 856 ezer korona költséggel. A hatszintes épület alatt további két pinceszintet is kialakítottak, majd a tetőtér jelentős részét is beépítették, így szinte nem maradt kihasználatlan helyiség az épületben. A Lónyay utca felőli tágas előcsarnokot követően jobbra és balra két nagy ékszer- és ingófelvevő termet alakítottak ki. A két tárgykiváltó terem az első emeleten kapott helyet, ezek fölött a II., III. és IV. emeleten raktárak sorakoztak egymás után.

A földszinten helyezték el a nagy páncélszobát és a páncélszekrényeket. A Kinizsi utcai oldalon húzódtak a hivatalos helyiségek: az igazgatóság, a főpénztár, négy hivatalnoki lakás és az igazgatói lakás (ez utóbbiak az I. és II. emeleten), míg a III. és IV. emeleten további raktárak.  A forgalmat pneumatikus csőpostarendszerrel oldották meg. Az eredeti csövek vörösrézből készültek, és a kezelőszoba igen impozáns képet nyújtott a korabeli leírások alapján.

A csőpostavezérlő képe a Műszaki Lap 1909. augusztus 20-i számában

A zálogháznak egy másik, hazánkban addig ritkaságnak számító belső berendezése a páncélszoba volt. Ezt a teljesen betörésbiztos helyiséget 45 centiméter vastag betonfalak határolták, amelyekbe különlegesen edzett, kereszt alakú acélsíneket ágyaztak 12 centiméterenként. Valószínűleg kirobbantani sem lehetett a különösen nagy értékeket tároló páncélszobát, nem is próbálkozott vele senki az évtizedek során.

A neogótikus stílusú épületet 1903-tól vette használatba a zálogház személyzete. Árverési csarnok is működött 1920-tól az épületben, ahol nemcsak a polgárok beadott értékeire lehetett licitálni, de a kortárs képző- és iparművészet mesterei is kiállíthattak itt.

A sürgés-forgás mindennapos volt, akadt időszak, amikor naponta tartottak műtárgyárveréseket. A Központi Zálogház 1924-ben a Magyar Postatakarékpénztár része lett, a pénzforgalmi feladatok jó részét a bank garantálta. Ekkor több mint 100 alkalmazott dolgozott az épületben az igazgatótól az ellenőrökön át a becsüsökön és altiszteken keresztül egészen az anyagmozgatást végző napidíjas munkásokig. A feladatkör is bővült, mert a Postatakarékpénztár lett a magánzálogházak felügyeletével megbízott állami hatóság.

Az intézmény 1948-ban új nevet kapott: először Állami Zálogház és Árverési Csarnok Nemzeti Vállalat, majd 1951-től Bizományi Áruház Vállalatként volt ismert. Ez természetesen a külsőségekben is megmutatkozott. A főhomlokzat tetejét díszítő eredeti országcímert a Rákosi-féle címer váltotta. Akármilyen szerkezetben vagy állami felügyelet mellett működött is azonban, a központban a forgalmon a történelmi megpróbáltatások sem sokat változtattak.

Az adásvétel állandónak bizonyult. A magánzálogházak a szocializmus idején megszűntek, de a BÁV szinte minden kerületben rendelkezett telephellyel és fiókkal, a fővárosiaknak nem kellett a Belvárosig utazni, ha műszaki, ruházati vagy egyéb cikkeiket pénzre kívánták váltani.

Az épület 2004-ben (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Az épület udvara 2004-ben (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Az épület udvarából nyíló bejárat 2004-ben (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

2006-ban az akkor már régóta részvénytársasági formában működő BÁV eladta a Lónyay utcai központját egy spanyolországi ingatlanhasznosító cégnek, amely az épületből szállodát akart kialakítani. A csodálatos csőpostarendszer hamarosan eltűnt, a berendezési tárgyak is, az üres termeket évekig senki nem használta. 2008 után a szállodaterv lekerült a napirendről, új elképzelésről pedig nem lehetett hallani. Időnként filmes stábok jelentek meg, és a volt zálogház idei-óráig ismét élettel telt meg.

Az egykori Központi Zálogház 2020-ban (Fotó: Simon Tímea)

Számos, az utóbbi években bemutatott mozi- és tévéfilmben veheti észre az éles szemű néző, hogy ami New York egy külvárosi rendőrkapitánysága 1890-ből vagy egy képregényhős otthona egy fantáziaszülte korban, az bizony az egykori Központi Zálogház. A környéken lakók eddig csak azt vehették tudomásul egyre szomorúbban, hogy a ház állaga folyamatosan romlik, az épületdíszek egymás után tűnnek el.


Lépcsőházi részlet 2020-ból (Fotó: Mészáros Gábor)

Ahogy teltek az évek, annak a valószínűsége is nőtt, hogy végül teljes bontás lesz a történet vége. Ez az átmeneti kor azonban szerencsére véget ért. A  magyar állam 2017-ben megvásárolta az aktuális tulajdonostól, és 2019-ben az is eldőlt, hogy egy nagyszabású felújítást követően majd a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara költözik az ódon falak közé. Az adásvételt az oktatás váltja fel, és ami a városvédőknek igazán örömteli: ez a hatalmas alapterületű századfordulós középület itt marad velünk.

Nyitókép: Az egykori Központi Zálogház 2004-ben (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)