Egyetem lesz a zaciból – 120 éve indult a Központi Zálogház építése

Írta: Gönczi Ambrus

2020. nov. 30. 10:00

A Lónyay utcában van egy hatalmas épület, mely tizenöt éve üresen áll. Olyan régóta kihasználatlan, hogy az arra járók legtöbbje talán már azt sem tudja, mire szolgált, hogy hívták. Pedig bő száz éven keresztül ez volt a centruma a zálogba tett értékek adásvételének. Az elmúlt években terveztek ide szállodát, filmeket forgattak az ódon falak között, s már attól is tartani lehetett, hogy elbontják, de végül megmenekült a szép századfordulós épület.

A zálogkölcsönzés intézménye nagyon régóta ismert az emberiség történetében. Az ókorban és a középkorban is elterjedt volt szinte minden állam területén. Az uzsorakamat alapú kölcsönzés ellen az egyház ugyan korábban is megpróbált fellépni, de a ferencesek erőteljes fellépésének köszönhetően a XV. század közepéig igazán hatásos eszközt nem tudott bevetni.

Az itáliai Perusinában nyílt meg 1462-ben az első zálogház, melyet azután Európa nyugati és északi országaiban is százával követett hasonló jellegű intézmény. A Habsburg Birodalomban először 1701-ben vetődött fel egy központi állami zálogház alapításának gondolata, 1707-ben az ötletetett tett követte, és megnyílt a bécsi zálogház, az azóta is jól ismert Dorotheum.

Hazánkban 1773-ban Mária Terézia alapította az első állami zálogházat Pozsonyban. Az alapító okirat pontosan meghatározta a zálogba vehető tárgyak típusait, a felszámítandó kamatot, a kezelési költséget. A ki nem váltott tárgyakat a zálogidő letelte után árverésre kellett bocsátani. A Magyar Királyi Központi Zálogház 1787-ben Budára költözött, a pozsonyi sem zárt be természetesen, csupán fiókintézmény lett. A központot 1802-ben Pestre telepítették, egy, a mai Királyi Pál utca és Szerb utca sarkán álló épületbe, mely addig raktárként, kolostorként és kórházként is funkcionált.

A magánzálogházak jelentette konkurenciával az állami intézmény képes volt lépést tartani, az 1880-as évek közepére a forgalom már akkora volt (több ezer tárgyat adtak be vagy vásároltak meg naponta), hogy az már egy új, korszerű és önálló épület használatbavételét igényelte.  

A Központi Zálogház homlokzati rajza az Építő Ipar 1902. március 30-i számából

A kereskedelemügyi minisztérium 1900 júliusában 24 pályázó tervező közül a Révész Samu és Kollár József alkotta építészpárosnak ítélte oda az első díjat. Ők egyébként főleg magánházak, budai villák, banképületek tervezésében vettek részt, egyedi módon ötvözték a különböző historizáló – leggyakrabban neogótikus – stílusjegyeket a szecessziós elemekkel. 

A Központi Zálogház metszete az Építő Ipar 1902. április 13-i számából

A Központi Zálogház a Lónyay és Kinizsi utca sarkán egy 1400 négyszögöl nagyságú telken épült, mintegy 856 ezer korona költséggel. A hatszintes épület alatt további két pinceszintet is kialakítottak, majd a tetőtér jelentős részét is beépítették, így szinte nem maradt kihasználatlan helyiség az épületben. A Lónyay utca felőli tágas előcsarnokot követően jobbra és balra két nagy ékszer- és ingófelvevő termet alakítottak ki. A két tárgykiváltó terem az első emeleten kapott helyet, ezek fölött a II., III. és IV. emeleten raktárak sorakoztak egymás után.

A földszinten helyezték el a nagy páncélszobát és a páncélszekrényeket. A Kinizsi utcai oldalon húzódtak a hivatalos helyiségek: az igazgatóság, a főpénztár, négy hivatalnoki lakás és az igazgatói lakás (ez utóbbiak az I. és II. emeleten), míg a III. és IV. emeleten további raktárak.  A forgalmat pneumatikus csőpostarendszerrel oldották meg. Az eredeti csövek vörösrézből készültek és a kezelő szoba igen impozáns képet nyújtott a korabeli leírások alapján.

A csőpostavezérlő képe a Műszaki Lap 1909. augusztus 20-i számában

A zálogháznak egy másik, hazánkban addig ritkaságnak számító belső berendezése a páncélszoba volt. Ezt a teljesen betörésbiztos helyiséget 45 centiméter vastag betonfalak határolták, melyekbe különlegesen edzett keresztalakú acélsíneket ágyaztak 12 centiméterenként. Valószínűleg kirobbantani sem lehetett a különösen nagy értékeket tároló páncélszobát, nem is próbálkozott vele senki az évtizedek során.

A neogótikus stílusú épületet 1903-tól vette használatba a zálogház személyzete. Árverési csarnok is működött 1920-tól az épületben, ahol nem csak a polgárok beadott értékeire lehetett licitálni, de a kortárs képző-és iparművészet mesterei is kiállíthattak itt.

A sürgés-forgás mindennapos volt, akadt időszak, amikor naponta tartottak műtárgyárveréseket. A Központi Zálogház 1924-ben a Magyar Postatakarékpénztár része lett, a pénzforgalmi feladatok jó részét a bank garantálta. Ekkor több mint 100 alkalmazott dolgozott az épületben az igazgatótól az ellenőrökön át a becsüsökön és altiszteken keresztül egészen az anyagmozgatást végző napidíjas munkásokig. A feladatkör is bővült, mert a Postatakarékpénztár lett a magánzálogházak felügyeletével megbízott állami hatóság.

Az intézmény 1948-ban új nevet kapott: először Állami Zálogház és Árverési Csarnok Nemzeti Vállalat, majd 1951-től Bizományi Áruház Vállalatként volt ismert. Ez természetesen a külsőségekben is megmutatkozott. A főhomlokzat tetejét díszítő eredeti országcímert a Rákosi-féle címer váltotta. Akármilyen szerkezetben vagy állami felügyelet mellett működött is azonban, a központban a forgalmon a történelmi megpróbáltatások sem sokat változtattak.

Az adásvétel állandónak bizonyult. A magánzálogházak a szocializmus idején megszűntek, de a BÁV szinte minden kerületben rendelkezett telephellyel és fiókkal, a fővárosiaknak nem kellett a Belvárosig utazni, ha műszaki, ruházati vagy egyéb cikkeiket pénzre kívánták váltani.

Az épület 2004-ben (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Az épület udvara 2004-ben (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Az épület udvarából nyíló bejárat 2004-ben (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

2006-ban az akkor már régóta részvénytársasági formában működő BÁV eladta a Lónyay utcai központját egy spanyolországi ingatlanhasznosító cégnek, mely az épületből szállodát akart alakítani. A csodálatos csőpostarendszer hamarosan eltűnt, a berendezési tárgyak is, az üres termeket évekig senki nem használta. 2008 után a szállodaterv lekerült a napirendről, új elképzelésről pedig nem lehetett hallani. Időnként filmes stábok jelentek meg, és a volt zálogház idei-óráig ismét élettel telt meg.

Az egykori Központi Zálogház 2020-ban (Fotó: Simon Tímea)

Számos, az utóbbi években bemutatott mozi- és tévéfilmben veheti észre az éles szemű néző, hogy ami New York egy külvárosi rendőrkapitánysága 1890-ből, vagy egy képregényhős otthona egy fantáziaszülte korban, az bizony az egykori Központi Zálogház. A környéken lakók eddig csak azt vehették tudomásul egyre szomorúbban, hogy a ház állaga folyamatosan romlik, az épületdíszek egymás után tűnnek el.


Lépcsőházi részlet 2020-ból (Fotó: Mészáros Gábor)

Ahogy teltek az évek, annak a valószínűsége is nőtt, hogy végül teljes bontás lesz a történet vége. Ez az átmeneti kor azonban szerencsére véget ért. A  magyar állam 2017-ben megvásárolta az aktuális tulajdonostól és 2019-ben az is eldőlt, hogy egy nagyszabású felújítást követően majd a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara költözik az ódon falak közé. Az adásvételt az oktatás váltja fel, és ami a városvédőknek igazán örömteli: ez a hatalmas alapterületű századfordulós középület itt marad velünk.

Nyitókép: Az egykori Központi Zálogház 2004-ben (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Összesen 3 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


A szocializmus idején nagyon sok szegény ember kényszerült felkeresni ezt az épületet...


Mint ahogyan azota is. Sajnos ez rendszerfuggetlen.


25 évig dolgoztam ebben az épületben.Az a csőposta valóban páratlan volt.Kár érte.



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó