A Szabadsajtó út által kettészelt Váci utca képe az utóbbi években, évtizedekben sokat változott. Az utca északi, adottságainál fogva szűkebb és zsúfoltabb részén a Vörösmarty térrel bezárólag többnyire kommersz világmárkák kirakatai csillognak. A figyelmesebb járókelők  azonban még elvétve felfedezhetik egy-két régi iparos eldugott műhelyét az apró pénzváltók és thai masszőrök kínosan villogó, egymással konkuráló fényei és kusza összevisszasága mögött.

A Nagyvásárcsarnokhoz vezető és a Fővám térbe torkolló déli utcarész jóval nyugalmasabb, és a látképe is többet megőrzött a századelőből. Mégis van, ami változott: a zsongó belváros polgári-iparos miliője, az ezernyi bolt és üzlet, ahol minden karnyújtásnyira volt, ahol nem kellett két háznál többet menni semmiért, mára megszűnt. Most akár a kaptafa: filléres szuvenírüzletek unott arcú boltosai pöfékelnek összeverődve az egykori polgári házak tövében, bóvli portékájukat – hűtőmágneseket, feliratos táskákat, bögréket, sálakat és egyéb, nehéz belátni, milyen gyakorlati haszonnal rendelkező tárgyaikat – kínálják. Mellettük „magyar menüt” ajánlgató megállítóemberek csalogatják egy „jó ebédre” a megfáradt városnézőket.

A Váci utca 2020 decemberében, középen a Váci utca 55. műemlék épülete. A koronavírus-járvány miatt idén csendes és nyugodt a máskor turistáktól zsibongó utca (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Rutterschmidték „városa”

Egészen más volt a Váci utca régen – derül ki Thurzó Gábor Belváros és vidéke című könyvéből, amelyben az író az 1880-tól az 1970-es évekig kíséri végig az egykori Lipót utca alakulását. Thurzó egész életét a mai Váci utca 55. szám alatt élte le (egykor Lipót utca 17.), abban a ma már műemlék házban, amelynek földszintjén a nevezetes Rutterschmidt-sütöde működött, sőt ő maga is e nagy múltú sváb pékdinasztia tagja, aki Rutterschmidt Károlyként született.

A Váci utca a Sörház utcáról nézve, középen a Belvárosi Szent Mihály-templom, néhány épülettel arrébb a Váci utca 55. A képet Schoch Frigyes készítette 1905-ben

A kötet visszarepíti az olvasót egy olyan korba, amikor még az ablakot kinyitva a Duna illata tódult a lakásba, amikor kocsi helyett kocsis várt a befogott hintó mellett, amikor még cégérek sorakoztak a kapuk felett, amikor még a péknéknek szakács főzött, és szolgálóleányok segítették, amikor Rózsika, a boltoskisasszony ötven éven át szolgálta ugyanannak a családnak a generációit, de nem egyszerű dolgozóként, hanem egy olyan megbízható és megbecsült segédként, akinek élete végérvényesen összefonódott a munkát adó családéval.

Schoch Frigyes üzletember és amatőr fotós egyik képe 1910-ből a Váci utca 55-ben, a 2. emeleti lakás ablakai előtt. A jellegzetes ablakok és a korlát többször felbukkannak a több száz fényképből álló hagyatékban

Bepillanthatunk a Szabadság híd és az Erzsébet híd között megbúvó sajátos világba, a belvárosi Váci utcába, na meg a márványlapos péküzletbe, ahonnan Móricz Zsigmond és lányai mellett a népszerű primadonna, Pálmay Ilka is vásárolta a zsemléket.

S láthatjuk azt a korszakot, az 1960–1970-es éveket is, amikor a nosztalgia szépítette múlthoz képest egy egészen más világ következett: „Szemben velem sorra az üzletek, van, amelyik zárva még, van, amelyiket most nyitnak. Kissé megváltoztak ugyan az évtizedek gyötrelmei alatt, de egy híján valamennyinek ugyanaz a rendeltetése, mint akár száz évvel ezelőtt. Csak éppen cégérüket cserélte ki az idő. És persze a történelem. Már nem a terebélyes, szakállas Zsiga néni, a hajdani balettpatkány, Gerard bohóc anyósa árulja a zöldséget, gyümölcsöt, hanem a Zöldért vállalat egyik fiókja, kevesebb gonddal ügyelve az áru mindig változatlan minőségére, mint egykor Zsiga néni.”

A függőfolyosó kovácsoltvas korlátja kiállta az idő próbáját a Váci utca 55.-ben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Már Balogh rövidáruboltja sem volt meg 1977-ben, helyette háztartási boltot nyitottak, Mürschbergerék fűszerkereskedése helyett Közért működött, Déryné trafikja helyett dohányáruda. Akkoriban azonban még működött cipőtalpaló flekksuszter az utcában, csakúgy, mint asztalos, szobafestő, lakatos, villanyszerelő vagy kárpitos. Ma már egyiket sem igen találni errefelé, egyedül talán az 1852-ben alapított Flaschner késes-műköszörűs folytatta a hagyományt, a szomszédos Veres Pálné utcában pedig az 1850-ben alapított, több költözést megélő Libál Optika tartja még magát.

A Váci utca 55. (korábban Lipót utca 17.) alatti kétemeletes, belső udvaros, kései klasszicista műemlék lakóépület a mai formájában (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Váci utca 55. és a Schoch család

A Váci utca 55., avagy Lipót utca 17. szám alatti kétemeletes, belső udvaros, kései klasszicista lakóépületet eredetileg egyemeletesként építették 1822-ben. Építtetője Molnitzky János, tervezője id. Zitterbarth János. Végső formáját gyakorlatilag 1847-ben, a második emelet ráépítését követően nyerte el. Trifunovich János megbízása alapján a tervek és a kivitelezés Diescher Józsefre maradt. 1891-ben az eklektikus ízlésnek megfelelő átalakításon esett át.

Déry Attila Belváros-Lipótváros V. kerület, Budapest építészeti topográfia 2. című könyvében az olvasható, hogy az ingatlan a XIX. század elején annak a gróf Buttler Jánosnak a tulajdonában állt, akinek az életét Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényében örökítette meg. Ezt követően a ház sorsa egybeforrt a Matheidesz, illetve később az apai nevet továbbhordozó Rutterschmidt családéval.

Valószínűleg Schoch Frigyes nagypolgári lakása a Váci utca 55-ben, a 2. emeleten. A kép 1900-ban készült

A ház másik prominens lakója Schoch Frigyes és népes családja volt. Schoch 1856-ban Svájcban született, később Munkácson élt, még később pedig Máramarosszigeten volt építési vállalkozása. Vagyonát az 1890-es években vasútépítéssel alapozta meg. 1896-ban Budapesten megalapította az egészen az államosításig működő Gfrerer, Schoch és Grossmann céget. A Schoch család a teljes második emeletet bérelte a Rutterschmidt-sütödét működtető pékdinasztiától, akik akkor a ház tulajdonosai voltak.

Schoch Frigyesnek grandiózus tervei voltak, amelyeket szeretett volna megvalósítani. Világ körüli útján megtetszett neki egy reneszánsz villa a genovai dombon, amelynek pontos mását szerette volna megépíteni a Gellért-hegyen. Az ikervillának szánt, befejezetlenül maradt erődítményszerű ikonikus, vörös téglás épületet, amely a Bérc utca 2. szám alatt áll, ma Hegedűs-villaként ismerjük.

A spekuláns a Citadella környékét, tehát a hegy északi oldalának nagy részét is felvásárolta. Ehhez kapcsolódott másik, soha meg nem valósult terve: siklót építtetett volna a Gellért-hegyre. A sikló kérdése azóta is időről időre felbukkan Budapest városfejlesztési tervei között. Legutóbb, majdnem száz évvel Schoch terveit követően, idén júliusban kormányhatározat jelent meg arról, hogy a beruházás megvalósul. A kormány a Gellért-hegy megújítására 1,5 milliárd forintot szán, ennek részeként épülhet majd meg a sikló is.

Schoch Frigyes sztereókamerájával sok helyszínt megörökített: közvetlen lakókörnyezetét, azaz a Belvárost, illetve a Gellért-hegyet, valamint utazásai helyszíneit: többek között Erdélyt, Svájcot, Abbáziát, Németországot és Olaszországot is. Fényképei visszatérő helyszíne azonban a  család második emeleti lakása előtti ablakok a körfolyosón, a Váci utca 55.-ben

Schoch lelkes amatőr fotós is volt. 1900 körül szerzett be egy sztereókamerát, amellyel a nagy utazó sok helyszínt megörökített, köztük természetesen az állandó lakhelyéül szolgáló Váci utca környékét, valamint a Gellért-hegyi idillt. A második emeleti lakása előtti ablakoknál is készített képeket, valamint az elegáns nagypolgári lakást belülről is megörökítette. A magyar fotótörténet legnagyobb, 670 darabos, az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó, 3D-s gifjeit Schoch Frigyesnek köszönhetjük, a gyűjteményt mára a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára őrzi.

A bérlő, a dúsgazdag tőzsdespekuláns és ingatlanmágnás Schoch Frigyes is a nagy történelmi fordulatok áldozata lett: a Monarchia sikeres vállalkozója az I. világháborút és a trianoni békediktátumot követően csődbe ment, 1924-ben önkezével vetett véget életének. Családja, leszármazottai azonban egészen 2014-ig éltek az épületben.

Schoch Frigyes egyik utolsó képe 1921 karácsonyán. Váci utcai otthonában a családját és vele együtt a nagypolgári miliőt örökítette meg

A közelmúlt és a jelen

A Rutterschmidt-sütödét működtető pékdinasztia leszármazottai pedig az 1980-as években váltak meg az otthonuktól (üzletüket már a háborút követő államosítások idején elvették). Az először a Fővárosi Ingatlanközvetítő Vállalathoz került, majd az egykori nagy lakást két külön helyrajzi számon jegyezték, és 1994-ben két különböző magánszemély vásárolta meg őket.

Az utcára néző lakást 1999-ben szerezte meg a Magyarországi Ortodox Exarchátus, a belső udvarra nézőt 2001–2002 tájékán szintén az említett egyház vásárolta meg. Az előbbi a Szent Hierotheosz- és Szent István-kápolna, az utóbbi pedig püspöki irodaként funkcionál napjainkban. A belső udvaron lévő helyiségeket – mint a mosókonyha vagy ilyen-olyan tárolók – a szocializmus éveiben kezdték lakásokká alakítani, csakúgy, mint a felső szinten.

A Váci utca 55.-ben lift nincs, a közlekedéshez a mai napig a kétszintes klasszicista épület meredek csigalépcsőit használják (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az épület történetéhez érdekes adalékokkal szolgált egyik 91 éves lakója, Nagy Károly, aki 71 évvel ezelőtt költözött a házba, és most is ott él. A korábbi Rutterschmidt-pékséget a háború után ugyanis államosították, majd helyén cukrászat nyílt. Nagy Károly – aki karrierjét a Gerbeaud-ban kezdte cukrászként – főnöke közbenjárására kapott lakhatást a házban ifjú feleségével, első emeleti lakásából járt dolgozni a földszinten lévő cukrászüzembe.

Ő még ismerte Rutterschmidtéket, ugyanúgy, mint a Schoch-leszármazottakat. Még ma is emlékszik az egykori nagypolgári ház később felszabdalt lakásaira: ez itt a sarokban a mosókonyha volt, az ott mellette a folyosó végén a közös mellékhelyiség, amott a tűzifatároló – sorolja. Mára apró, 30-40 négyzetméteres lakások, többségüket airbnb-re, vagyis rövid távú turisztikai szállásolásra használják, vagyis használták egészen a közelmúltig.

A hetvenes években a pékség után a cukrászat is megszűnt, amiről Thurzó így írt: „Csak ott, a mi házunk földszintjén szűnt meg mindenféle élet. A pékséget felszámolták, a cukrászat is megszűnt, most a volt üzletben, műhelyben nyilván csak egerek, patkányok lebzselnek, a liszt, a kenyér szagát nem söpri ki onnan semmi.” Később a Váci utca 55. földszintje, az egykori péküzem és bolt a Borsodchem vállalat budapesti telephelye lett, tulajdonosváltozást követően pedig hosszú évek óta kihasználatlan. Jelenleg egy kft. tulajdonában áll.

Vörösmárvány lépcső és öntöttvas korlát a Váci utca 55.-ben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A sok változás ellenére ma is a régi időket idézi a ház. A függőfolyosó kovácsoltvas korlátjai eredeti állapotukat tükrözik, csakúgy, mint a mára fényessé koptatott vörösmárvány, íves csigalépcső. Néhány lakáson még eredeti, több száz éves ajtókat és ablakokat is találni, itt-ott pedig az utcafronti spalettákat is megőrizték.

A Váci utca 55. szám alatti lakóház ma. Az épület egykor egyetlen család, a Rutterschmidt pékdinasztia tulajdona volt, később a teljes második emeletet bérbe adták a Schoch családnak. A szocializmus alatt a házat kisebb lakásokra bontották, az egykori nagypolgári leszármazottak a leginkább a szemben látható első és második emeleti lépcsőházi lakásokba „szorultak vissza”

A ház képét csúfítják a modern kor vívmányai, a légkondícionálók külső egységei, amiket bár a homlokzatra nem tettek ki, ott vannak a lépcsőházban és a belső udvarban. Éktelen sebként tátong viszont egy, az épület hangulatához egyáltalán nem méltó üvegtető, ami az udvart borítja, ezt – ki tudja milyen okból – néhány éve emelte a földszinti cég tulajdonosa. Valószínűleg az épület udvarában valaha álló klasszicista vörösmárvány kút – ami Rutterschmidték budafoki nyaralójába, a „salétromos” hegyoldalba épített, Péter Pál utca 32. szám alatti villába került – jobban mutatna ott ma is.

A Váci utca 55. bejárata napjainkban. „A ház utcai frontjára városképi egységesítés keretében egy falat húztak fel, hogy egy síkban legyen a többi házzal. A kapualjon belülről látni lehet, hogy eredetileg egy úgynevezett. »cseh-süveg« volt a kapu formája, és csak ekkor lett félkör alakú” – emlékszik vissza Rutterschmidt Miklós 

Óriási veszteség, hogy nyoma veszett a műemléki leltárban is szereplő, oszlopon álló hollónak, ami csőrében kenyeret tartott. Ez eredetileg a pálos rend számára épült egyetemi templom kerítésének darabja volt a Kecskeméti utcában. Az egyik darab a Váci utca 55. szám alá került, egy másik oszlop pedig a papnevelde udvarára.

A csőrében kenyeret tartó holló a földszinti pékség cégére is volt, az oszlopot pedig Rutterschmidt nagypapa szerezte a templomtól – emlékszik vissza Rutterschmidt Miklós, a család leszármazottja, aki azt is elmesélte, hogy később, a ház tatarozása közben ellopták a hollót ábrázoló eredeti szobrot, majd újraöntették azt. Állítólag 2012-ben a 180 cm magas öntöttvas oszlop – a holló nélkül – még a kapualjban állt, rögtön a bejáratnál. Mára azonban ez is eltűnt. Mégis van ok a bizakodásra.

A Váci utca 55. épületében hosszú szünet után fejlődés indult el, belső munkálatokkal kezdték a lépcsőház felújítását, amit a közeljövőben további helyreállítások követnek.

Rutterschmidt Miklós képei a Váci utca 55. szám alatti ház bejáratánál felállított, oszlopon álló hollószoborról, amelynek mára nyoma veszett

Nyitókép: A Váci utca 55. műemlék épülete (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)