Száz éve kezdték építeni a Kálvin téri áruházat – Ahol fodrászbérletet kaptak a bolti eladók

Írta: Gönczi Ambrus

2021. január 8. 15:00

A Kálvin tér egyik legidősebb épülete az az üzletház, amelynek helyén 1914-ig a pesti reformátusok fontos oktatási és egyházi épülete állt. A két világháború közötti időszakban Fenyves Áruházként ismerte mindenki, s bár csupán 25 évig viselte ezt a nevet, az idősebb generációk tagjai most is emlékeznek erre a népszerű helyre.

A telken már 1802-ben állt épület, mely imatermet és lelkészlakást foglalt magába. Balla Antal mérnök tervei alapján 1804-ben felépült egy emeletes ház, földszintjén imateremmel és tanteremmel, valamint a lelkész otthonával. A református felekezetű gyerekek tanítása, méghozzá magyar nyelven, ekkor kezdődött meg; az első tanító maga Báthory Gábor lelkész volt.

A gyereklétszám folyamatosan növekedett, az épületben 1855-ben már teológia is működött, 1859-től református gimnázium, méghozzá az épület további kibővítésével.

A református templom és mellette jobbra a Balla Antal által tervezett ház Vasquez Károly 1837-ben kiadott térképének keretképén (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Ekkor már két emelettel rendelkezett, de a hely így is egyre szűkebbnek bizonyult. 1869-ben elemi népiskola is nyílt néhány terem elkülönítésével. A gimnázium 1889-ben elköltözött a Lónyay utca 4/c alá és az elemi iskola is ebben az utcában kapott helyet, de az épület kihasználtsága mégis a maximumon maradt, mert a századfordulón a földszinti traktusban és az első emelet jó részén kisebb-nagyobb, de teljesen különböző profilú üzletek működtek.

Az épület egy 1910 körül kiadott képeslapon (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A ház állaga az 1910-es évek elejére annyira megromlott, hogy a tulajdonos református egyház az elbontás mellett döntött. 1913-ban a főváros vezetésével együttműködve pályázatot hirdettek a templom körüli épületek megújítására a Ráday utca, a mai Török Pál utca és a Lónyay utca által határolt területen.

A kiírás egyik feltétele az volt, hogy mind a Ráday utca – Kálvin tér, mind a Lónyay utca – Kálvin tér sarkán bér-és üzletházat magába foglaló épületek emelkedjenek. A versenyt Reichl Kálmán nyerte, aki nagy belmagasságú földszinttel és további négy emelettel rendelkező épületeket álmodott a két utca és a tér sarkára.

A Kálvin tér Reichl Kálmán építész elképzelése szerint (Forrás: Magyar Építőművészet, 1913. 4. szám)

A bontás megkezdődött, de az építkezésnek megálljt parancsolt az I. világháború kitörése. A Kálvin téri telek üresen állt egészen 1920 júniusáig. Ekkor a Budapesti Református Egyházközség 15 éves időtartamra bérbe adta Magyar Kultúrház Irodalmi és Művészeti Részvénytársaságnak, mely ebben az évben alakult és a hazai filmkészítés, színházművészet és könyvkiadás terén kívánt maradandót alkotni. Néhány mozifilm forgatásáig jutottak csak, mert a cég anyagi háttere eléggé ingatagnak bizonyult. Folyamatosan veszteséges volt, 1937-ben pedig meg is szűnt. Szerencsére 1920-ban még volt pénz a székház és üzletház építésének megkezdésére, a munka pedig 1922-re befejeződött.  

Itt kapcsolódik a történethez Fenyves Dezső életútja. Fenyves kiváló üzleti érzékkel rendelkező kereskedő volt. Édesapja rövidáru eladásával foglalkozott és a Károly körút 9. alatt működő kis boltját fiának kívánta továbbadni. A fiatalember azonban először külföldön akarta kipróbálni magát, a felsőkereskedelmi iskolát nem is végezte el, helyette Bécsben szerzett tapasztalatot számos ismert osztrák divatárucégnél.

Hazatérve átvette apja üzletét, majd az I. világháborút végigszolgálta és 1918 végén ismét kereskedőként folytatta. 1920-ban nyitott egy újabb üzletet a Károly körút 10. szám alatt, majd egy jelentősebb hitel segítségével még nagyobb fába vágta a fejszéjét. Felvette a kapcsolatot a Magyar Kultúrház Irodalmi és Művészeti Rt.-vel, és az elkészült Kálvin téri üzletház jelentős részét kibérelte 1922-ben.

Az év végén, a karácsonyi vásárlási idényben már úgy hirdette, mint saját, önálló áruházát. Az albérlői státusz 1937-ben alakult át főbérlőivé, ekkor a református egyház már Fenyves Dezső cégével kötött szerződést. Az természetesen a pesti közönséget nem érdekelte, hogy ki az épület tulajdonosa és ki az, aki bérel, a hangsúly az áruház kínálatán és szolgáltatásain volt, az emberek pedig szerettek a Fenyves Áruházba járni.

Fenyves Dezső és a cég vezetése a Tolnai Világlapja 1930. június 25-i számában

Az 1930-as évek elejére a „Fenyves” a főváros egyik legfontosabb bevásárlóközpontjává vált. A földszinten a féri és női szövetosztály, a kesztyű-, a bőröndrészleg, valamint a játék- és tanszerosztály, végül az illatszerek kaptak helyet. Az első emeleten selymet, függönyt, cipőt, női, férfi és gyermek fehérneműt, kötött és szövött árukat kínáltak. A második emeleten a kabát- és a konfekcióosztályt helyezték el és az igazgatói iroda is itt volt.

A „Fenyves” vásárlókkal és eladókkal (Forrás: Textilipar, 1933. július 18.)

Az áruházban mintegy 300 alkalmazott dolgozott. Naponta átlagosan hatezer vevőt szolgáltak ki. Fenyves Dezső, mint tulajdonos és testvére, Fenyves Jenő, a cég igazgatója, nagy hangsúlyt helyezett a munkatársak öltözködésére és kinézetére, valamint munkakedvük fokozására. Az eladók havi fodrászbérletet kaptak és az ebédjükről is gondoskodott a vezetés. Az áruház termékeiből jelentős kedvezménnyel vásárolhattak, az értékesebb portékák esetén havi részletfizetésre is volt lehetőség.

Fenyves Dezső külön orvost is alkalmazott, hogy beosztottjai egészségi állapotát rendszeresen ellenőrizze. A kedvezmények és juttatások mellett természetesen keményen kellett dolgozni, és gyakorta megesett, hogy az eladók munkamorálját, viselkedését álvevők tesztelték. Fenyves természetesen az igazi vásárlók igényeinek kívánt leginkább megfelelni. Olyan, manapság teljesen megszokott módokat alkalmazott az érdeklődés és vásárlókedv fenntartására, mely akkoriban különlegesnek számított. Minden hónapban más árufélét lehetett olcsóbban megvásárolni, egy-egy idény után a raktáron maradt készletet fél áron vagy még olcsóbban kínálta.

Kirakatok az áruházban a Textilipar 1938. évfolyamából

Az áruházban 1933-ban belső átalakításokat végeztek, a földszinten egy nagy alapterületű csarnokot alakítottak ki, hogy divatbemutatókat is tarthassanak. Egyfelől a külföldön megvásárolt női felső ruhaneműk bemutatása volt a cél, de ekkor már saját termékekkel is rendelkezett a Fenyves, mivel saját szövőüzem is rendelkezésre állt, a tulajdonos saját tervezőt is alkalmazott és egy-egy új kreáció bemutatására legegyszerűbb volt az áruházban sort keríteni.

Reklám katalógus 1936-ból                  

Hirdetés a Nemzeti Ujság 1938. június 12-i számában (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

   

Iskolaszerek katalógusa 1937-ből (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A cég működését a II. világháború és a belpolitika helyzet egyre nehezebbé tette. A zsidó származású tulajdonos és az áruház irányításban részt vevő családtagok 1944-ben eladták részesedésüket. A Kispesten élő Fenyves Dezsőt 1944 április végén családjával együtt az auschwitzi koncentrációs táborba hurcolták. A családból csak a Budapesten élő Fenyves Jenő élte túl a világégést, de a jogfosztottság állapota számára nem ért véget.

Ugyan a cég részvényeinek többségét visszaszerezte, de az áruházat 1947-ben mégis elvették tőle. Az épületet rövid ideig Európa Áruháznak hívták, de már 1948-ban az Állami Áruházak fióküzlete lett, 1952-ben Szabadság Állami Áruház névre hallgatott, az 1960-as évektől a Centrum Vállalat Kálvin téri Áruházaként volt ismert.

A Szabadság Állami Áruház 1954-ben (Fotó: Fortepan)

A Kálvin téri Áruház 1970 körül (Fotó: Fortepan)

Az áruház egy 1972-ben kiadott képeslapon (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Az üzletház 2003-ban (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

1986-ban felújították az épületet és új nevet is kapott: Városkapu Üzletház lett. A rendszerváltozás óta a tulajdonos ismét a református egyház, az üzletközpont pedig most is működik. Az elmúlt 30 év során számtalanszor változtak az üzlethelyiségek bérlői, a kirakatokban állandó volt a reklámtáblák cseréje. Nemrég homlokzatát felújították, és úgy tűnik, a portálok egységesebb kinézetére is megpróbálnak odafigyelni. E sorok írója abban bízik, hogy az egykori Fenyves Áruház, kereskedelemtörténetünk e fontos darabja még sokáig velünk marad.

Nyitókép: A Fenyves Áruház 1924-ben (Forrás: Tolnai Világlapja, 1924. május 14. szám)

Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Ez az épület az egyetlen amelyik még rondább, mint a két üvegpalota. Mind a hármat sürgősen el kell bontani. Az üvegpalotákkal kezdeném..



Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó